EGY ÍTÉLET MARGÓJÁRA
ELŐSZÓ
Bánkuty Géza által, dr. Bokor Imre ellen indított polgári perben, közel öt évig tartó „procedúrát” követően, 2012. 02. 17-én ÍTÉLET született a Budapesti Fővárosi Bíróságon.
Bánkuty felperes,- személyiségi jogai, becsülete, jó hírneve és emberi méltósága védelmében, nem először fordult a bírósághoz az elmúlt 12 évben. Három per elindítása is „futotta” az idejéből és a pénzéből, de annyira azért nem volt kényes a becsületére, hogy a tömény vádaskodásait tartalmazó kereseti beadványa mellett, a tárgyalásokon is részt vegyen és/vagy érdemi bizonyítékait bemutassa.
Bánkuty csörgősipkás bohócnak tartotta a bíróságot, feltételezte, hogy védői vagy jogi tanácsadói a „vak tyúk is talál szemet” alapon, esetleg „kikaparnak” számára egy emberi méltóságát védő ítéletet.
Ítélet és magyarázat
Az ÍTÉLET-ben egyértelműen elmarasztalták a felperest,- a 15 pontban kifejtett kereseti beadványának mindegyikében (!), és kötelezték a perköltség, valamint az alperes ügyvédi költségének megtérítésére.
Az Ítélet alapján megállapítható, hogy Bánkuty krónikus hazudozó, beteges és logikátlan gondolkodású, önmagáról soha meg nem történt hőskölteményeket terjesztő, cím-és rangkórságban szenvedő személy, aki (talán) ezekkel a kreált tevékenységének a terjesztésével szeretné tudatos vagy tudat alatti indíttatással leplezni valós (és nem kifejezetten elismerést érdemlő) múltbéli cselekedeteit.
Bizonyítást nyert, hogy: (1) Bánkuty sehol sem harcolt az ’56-os forradalom alatt, (2) nem volt sem parancsnoki sem parancsnok helyettesi beosztásokban, (3) nemzetőr igazolvánnyal védett egy ÁVH-s személyt, (4) a tévében is mutogatott jelenlegi feleségével nem harcolt kéz-a kézben a Széna téren, (5) jelenlegi feleségével csak 1985-ben ismerkedett meg, (6) nem kaphatott a letartóztatott Renner Pétertől figyelmeztető levelet, mert a börtönszabályok szerint havonta csak egy levelet küldhetett bárki is a közvetlen hozzátartozóihoz, de Bánkuty azért sem kaphatott levelet, mert saját nyilatkozata szerint illegalitásban volt (bujkált), tehát nem tudhatta Renner a címét, ha pedig mégis tudta, akkor a belügyi szerveket játszi könnyedséggel vezette volna Bánkuty rejtekhelyére, (7) tisztázódott, hogy Bánkuty pufajkás volt, a karhatalomból szerelt le (oda csak önként jelentkezőket vettek fel), és a hadnagyi rendfokozatát már a forradalom és szabadságharc leverését követően kapta meg (tehát a kádári érában), (8) a Sztalin Akadémián zászlóalj politikai (komisszári) tiszti képzést kapott, (9) tisztázódott, hogy nem foglalhatta el ’56. október 25-én a Központi Statisztikai Hivatalt, mert ott nem voltak ÁVH-sok (csupán két nyugdíjas portás), de ellentmondás van abban is, hogy egy nyilatkozata szerint véletlenül ment a Mechwart ligetre Gaál Ferenc sporttársa kérésére, egy másik állítása szerint pedig fegyvereseivel vette birtokba az épületet, csupán azt nem közölte senkivel, hogy honnan volt okt. 25-én fegyveres csapata, és miért volt fontos egy forradalom során a KSH birtoklása(?), (10) nem foglalta el okt. 25-én a Külügyminisztériumot csoportjával, mert csoportja sem volt és a minisztériumnál sem volt semmilyen harctevékenység, (11) nem harcolt a Corvin közben, (12) nem volt a Budai Forradalmi Hadsereg parancsnoka, ilyen szervezet nem létezett, (13) nem volt sem a MÚK szervezője, sem a szervezés leállítója, ilyen szervezést senki sem végzett, (14) nem hamis, hanem érvényes útlevéllel ment ki Ausztriába 1957 márciusában, és ott azonnal,- az itteni BM szervek tudtával és hozzájárulásával Szabó Miklós rezidensük munkatársa lett (azt már csak defektes agyműködésűek hitték el Bánkutynak, hogy egy dezertált(?) tisztet, közismert ellenforradalmárt(?) és MÚK szervezőt(?) engedélyeztek volna Szabó Miklós közelébe), (15) nem nyert igazolást, hogy Bánkutyt többször is el akarták rabolni, hogy hazakényszerítsék, sőt – példátlan módon - annyira kivételeztek vele, hogy a feleségét és két gyermekét is utána engedték az USA-ba a kádári megtorlások időszakában, (16) nem volt a Floridai Bíróságon eskü alatt vallott „földalatti mozgalomban” sem, mivel ilyen mozgalom nem létezett, (17) nem volt nyolcszoros magyar motoros bajnok, hiteles adatok szerint kétszeres bajnok volt Gaál mitfárereként,- az oldalkocsis motoros kategóriában.
Adva volt tehát egy beteges hazudozó, aki emberek sokaságát tévesztette meg kitalált történeteivel, aki „bezsebelt” díszpolgárságot, kitűntetéseket, ezredesi rendfokozatot, vitézi-bárói-lovagi címeket, tiszteletbeli csendőr és ludovikás titulust, sőt bátran és merészen még arra is vállalkozott, hogy kitűntetéseket gyártson és osztogasson barátainak vagy hódolóinak.
Bánkuty hazugságainak „farvizén” bóklászott Szalay Róbert, ifjú Szalay Róbert és Szíki Károly is, akik átvették a hazugságait és bátran terjesztették azokat. Bizonyos értelemben – most - ők is érintve érezhetik magukat Bánkuty leleplezésében, hiszen cinkosként és „mitfárerként” kalákában kotyvasztották Bánkuty hazugságait, vádaskodásait és másokat lejárató akcióit.
Szalay hazugságaival szintén kiügyeskedett magának rendfokozati előléptetést, Szíkit pedig Bánkuty honorálta anyagilag, hogy bárgyú valótlanságokat terjesszen rólam az Interneten vagy önmaga népszerűsítését szolgáló könyvecskéjében. Szíki szinte élvezettel tájékoztatta olvasóit arról, hogy Bánkuty perindítását követően „gyakori látogatója vagyok” a Markó utcai bíróságnak, csupán az maradt ki szűkre szabott agyából, hogy „patrónusa” egyetlenegyszer sem tette tiszteletét a patinás épületben.
A függöny tehát legördült, sokan tanulhatnak a történetekből, levonhatják a konzekvenciát az USA Florida állam illetékesei és érintett polgárai is, akiket Bánkuty és Szalay éveken át az orruknál fogva vezettek. De „házunk előtt sepregetve” elvárható, hogy a Honvédelmi Minisztérium illetékesei is megteszik a szükséges lépéseket, hogy a hazugsággal, csalással és (részben) baráti kapcsolataikkal szerzett rendfokozatuktól megfosztják Bánkuty Gézát és Szalay Róbertet, akik ügyesen „meglovagolták” ’56-os forradalmunkat, kisajátították a forradalmárok (ezen belül a Pesti Srácok) életük feláldozásával kivívott tetteit.
A 301-es parcellában elhantoltak nem nyugodhatnak békében addig, amíg Bánkuty Géza, Szalay Róbert, Czeglédi József, Torgyán József és hasonszőrű társaik „idegen tollakkal” ékesíthetik magukat, nem elfelejtkezve a botcsinálta történészek és politikusok által favorizált Király Béláról sem, aki 1956 decemberében rangidősként és csúcshazudóként mutatta az utat, a hazugságban követőik számára.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
