Von: Gabriella Szabo [mailto:gabriella_szabo@hotmail.de]
Gesendet: Donnerstag, 17. január 2008 09:50
An: Kutasi József
Betreff: Ne ártson Tabajdi a magyar ügynek!
Győzni a harcot, bús haraggal
Méltatlan szocialista támadás Tőkés László ellen Strasbourgban
Alighanem sokáig nem felejtem el azt a pillanatot, amelynek tanúja voltam vasárnap este Nagyváradon.
Tőkés László, miután püspöki tisztségének gyakorlásáról lemondott, az ünnepi aktus után pezsgőspohárral a kezében szomorúan nézett maga elé.
Barátai, színészek, hozzá hű, érdemeit helyén kezelő, értékelő értelmiségiek , művészek, mérnökök, egyetemi tanárok és újságírók pontosan tudtuk, azt a történelmi pillanatot éli át László, amely egyszer adatik meg egy püspök életében.
Átadja hivatalát, lezárva egy fontos, nemzetmentő történelmi szakaszt s nekilát egy új feladatnak, egy kevésbé ismertnek, talán éppen meglehetősen hálátlannak, ugyanakkor a magyar nemzet, Erdély, Székelyföld magyar lakosságának rendkívül fontos..
A választási eredmény kihirdetésekor is hasonlót fedeztem fel arcvonásain s tekintetében.
A szomorú, de mégis elszánt bizakodásét!
A nagy, korszakos kihívás erőt is kölcsönzött arcvonásainak.
Jó volt látni azt a sorfordító, történelmi elszántságot is rajta, szeme csillogásán.
Most, hogy megütötte az óra az indulás, a búcsú idejét- pillanatát csendes koccintással és baráti ölelés - kézfogás után indult haza csomagolni, hogy aztán hajnalban elinduljon hű kampányfőnökével, Szilágyi Zsolttal Budapestre, a Ferihegyi repülőtérre s onnan Strasbourgba.
Azóta többször is gondoltam rá: sikerült-e megfelelő albérletet szerezniök? Túljutottak-e az EP bürokratikus útvesztőin s átölelhették-e nemzettestvéreiket, a magyar delegátusokat, képviselőket, politikai elemzőket, tanácsadókat?
Jóformán még ki se aludhatta magát igazán, máris elkezdődött ellen a támadás. Attól a magyarországi képviselőtől, akitől aligha remélte. S most kaptam a hírt, Tőkés László alábbi levelét:
Olvassák csak:
„Ne ártson Tabajdi a magyar ügynek
(Tőkés László sajtóközleménye)
Megdöbbenéssel olvastam Tabajdi Csaba MSZP-s európai parlamenti képviselő személyemmel kapcsolatos, álságos sajtóközleményét. A magyarországi szocialista delegáció vezetőjének határon túli magyarságunk számára nyújtott támogatását mindenkor elismeréssel fogadtam. Érthetetlennek tartom, hogy Tabajdi ez esetben egyes román nacionalista politikusok oldalára állt, és az ő malmukra hajtja a vizet.
A képviselő téves információk alapján valótlanságokat állít. Európai néppárti tagfelvételem eljárása folyamatban van. Orbán Viktor nem hagyott cserben, Traian Basescu támogatására pedig nagy valószínűséggel továbbra is számítani lehet. A Fidesz, a KDNP, az MDF és a felvidéki MKP mellettem állnak, sőt az RMDSZ is támogat abban, hogy az Európai Néppárt frakciója keretében hatékonyan elkezdhessem európai parlamenti munkámat.
Az sem felel meg a valóságnak, hogy az EP-ben "azért kell házalnom, hogy találjak magamnak egy frakciót, amely befogad". Ez ideig másik két tekintélyes frakció ajánlotta fel, hogy tagja legyek.
Sajnálatosnak tartom, hogy, mielőtt nyilatkozatát közzétette volna, Tabajdi Csaba nem keresett meg engem, és nem kért tájékoztatást tőlem. Látnivaló, hogy személyemért aggódó megnyilatkozása kizárólag azt a kicsinyes belpolitikai célt szolgálja, hogy ütést mérjen a Fidesz-re, illetve annak elnökére, Orbán Viktorra.
Tabajdi Csaba nyilvános támadása nem segít igaztalan helyzetem megoldásában, hanem épp ellenkezőleg, a felvételemet megakadályozni kívánó román delegációs tagok érdekeit szolgálja. Ezúton is arra kérem a képviselő urat, hogy ha már segíteni nem tud, akkor legalább ne ártson nekem és az általam képviselt határon túli magyarok ügyének.
Strasbourg, 2008. január 16."
Igen, befutott az első, menetrend szerinti vörös színezetű támadás Tőkés László EP képviselő ellen!
Tisztességtelen érvrendszerrel és hangon, sértve emberi méltóságát!
Joggal tiltakozik hát a képviselő úr ellene.
Ez az, amit akkor, ott Nagyváradon észrevettem a szemében.
Az új korszak méltatlanul köszöntött be
Ám Tőkés püspök úr Ady Endre A Muszáj-Herkules verséhez híven száll szembe támadójával:
A MUSZÁJ-HERKULES |
Dõltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, ûznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tûznek.
Szeretném már magam utálni,
De, istenem, õk is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény, muszáj-Herkules, állom,
Gyõzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
Győzni a harcot, bús haraggal, amely aztán örök lelkiismeret furdalást jelent a nemtelen eszközzel támadó talmi csillogású tollat-ragadóban!
Sok sikert Kedves László, Kedves püspök úr, Temesvár, Menyő, Erdély, Székelyföld, magyar nemzet kimagasló hőse!
M.Szabó Imre
Magyarok Világa, műsorvezető-szerkesztő
Az adás megtekinthető:
www.mszaboimre.hu – másnap
www.tornado.cwi.hu/magyarokvilaga.htm -
www.mszaboimre.org – publicisztikák, riportok
mobil: 30 6 327 348
ajánlom: http://oktober23bizottsag.hu/