Von: Kutasi József [mailto:antal@jozsef-kutasi.de]
Gesendet: szombat, 2008. február 2 00:36
An: Kutasi József
Betreff: Németországi Magyar Online folyóirat
Kígyós Antal Neugirig
Fekete-fehér, igen-nem
2008. február 1.
Olvasom a magyarországi független fórumokat. Pontosítok: olvastam a magyarországi fórumokat. Miért? Kapcsolatteremtés végett. Bizonyos témákban véleményeket, tanácsokat kerestem, vagy csak egyszerűen magyar szavakat akartam olvasgatni. Először leszoktam a Chatekről, a féktelen trágárság, az anyázások miatt, aztán ugyanezért koptam ki a játékklubokból. Egy alkalommal a moderátornak átküldtem a nekem célzott szövegeket, de nem történt semmi. Később kiderült, hogy pont az aktuális moderátor volt az, aki elküldte játékos nevén az ominózus förmedvényeket nekem. Humanizmusomból következik, hogy bár megtehettem volna –egyszer egy közös társaságban voltunk- de nem törtem szilánkokra az ujjait. Egy kb. ötven kilós, hat dioptriás, pattanásos, zsírosbőrű, kopaszodó húszéves senkiházi élte ki rajtam a világgal szemben érzett gyűlöletét, mely az előbb felsorolt komplexusaiból következik.
S ahol nem anyáznak, ott keményen politizálnak. Legyen az a tengerimalacfanclub, vagy vasútbarátok oldala, mindenhol provokatívan szidják a nemzeti oldalt, fasisztáznak.
Egyszerűen nem értem, mi folyik odahaza. Vagy rossz helyen keresgélek, vagy az internethez hozzáférők nagy része szélsőséges, balos.
Figyelem -szándékosan nem a politikai fórumokat említem, ott egyértelműen következik, ki hova lép be- milyen a hangulat egy teljesen átlagos fórumban, ami lehet az iwiw, a magyar online, vagy az index, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem.
Egy szóban összefoglalva: balos. Ha kicsit bővebben akarom megfogalmazni, akkor szélsőségesen balos, amolyan ószövetségi. Ez azt jelenti, hogy az „aki nincs velünk, az ellenünk” szelleméből táplálkozó végtelenül primitív vezérbeírásoktól és moderálásoktól hemzsegők. A magyar online németországi fórumáról egy magát magyarnak tartó „moderátor” agybeteg folymatosan kizár minden olyan felhasználót, aki politizálni mer, bocsánat, aki kritizálni meri az aktuális magyar „kormányt”.
Ahol össze tudunk találkozni, azonos, vagy hasonlóan gondolkodók, folyamatosak a panaszok az egyoldalú és teljesen értelmetlen kioppolások miatt. Míg egyik oldalról (balról) folyamatos provokálások érik a normális embereket a másként gondolkodás felsőbbrendűségéről -ami felsőbbrendűségi ideáljából fakadóan mindenképpen szélsőséges, tehát üldözendő gondolkodás- a másik oldal –azaz mi, heteroszexuális, család- és hazaszerető emberek- nem kapunk megnyilatkozási lehetőséget ott, ahol a másként gondolkodó moderál, mert még csak minimálisan sem toleráns a mások véleményével szemben.
Viszont kizárás után az áldozat csemegézhet a véleményekben: mindenhol.
Ahogy valaki nemzetbarát véleményt hangoztat, fasiszta. Nacionalista (sic!- miért ne lehetne egy demokrata egyben nemzetféltő, azaz nacionalista?!), elhajló, bűnöző, üldözendő, kiirtandó, mert –és ide kanyarodik minden vélemény vissza- fasiszta.
Ma Magyarországon olyan gyorsan akasztják az emberek nyakába a fasiszta jelzőt, amilyen gyorsan még a kommunisták sem mindig merték, de ahogy még annak legális időszakában sem nagyon tették.
Lássuk az okokat: a fasizmus létezése alatt, a nyilaskeresztes pártba nem tolongtak az emberek. Akik nagyon nagyrészt alkották a pártot, utána szinte kivétel nélkül a kommunista pártba kerültek, mint „kisnyilasok” akiknek ugye nemcsak, hogy megbocsátottak Rákosiék, de belőlük szervezték a jó MAGYAR csendőrség helyére a lumpenproletár kisnyilas kommunista néprendőrséget és AVH-t. Tehát a fasisztázás azért sem volt divat, mert a fasisztázható helyzetben lévő –nem fasisztázhatott ám bárki!- hatalommal rendelkező alakok múltja világosabb volt a napnál. Jobb volt meghúzódni a véres csillag egyenruhája mögé, mint állandóan emlegetni a múltat. Bár így is fasisztáztak azért rendesen, és ezek a fasisztázások többnyire halálos ítélettel végződtek.
56 után jól kifasisztázták magukat a forradalom és forradalmárok agyonverése közben Kádárék, Hornék, aki akkor csak kisnyilas volt. Utána kicsit lenyugodtak. A hatalmon kívül állók (a nép) nem fasisztázták egymást, mivel ők voltak a potenciálisan veszélyeztetettek mint leendő fasiszták. A hatalom viszont éberen őrködott –mostmár tudjuk, a hivatalos ellenzék besúgóinak szemével, (Demszki és bandája, ma csak SZDSZ) a fasizmusra hajlamos nemzet fölött. Ők zsidó származásukra apellálva fasisztáztak (fasisztáznak) leginkább, nem mintha ez jogalapot teremtett volna a minősítésre! Miért nem jelenthetett jogalapot azon magyar millióknak, akik szintén -nem zsidó származásuk ellenére- hátrányos megkülönböztetésben részesültek a fasizmus alatt Magyarországon, kiknek hozzátartozói -nem önként vállalt- halálba vándoroltak egy világháború kellős közepén, kikerülhetetlenül ennek fasiszta jellege elől. Valahogy földrajzilag nem volt abban a helyzetben Magyarország, hogy sokat ugrálhatott volna Németországgal szemben, egy akkor már közismert emberirtó másik diktatúra, a kommunizmus javára? Semlegesség? Ugyan, ezt önök sem gondolják komolyan!!!
1990 után beindult a fasizmus, vagyis a fasisztázás. Minden fasiszta lett, ember és eszme egyaránt. Aki nemzetben gondolkodik, fasiszta. Aki keresztény elveket vall, fasiszta. Aki nem szereti, urambocsá utálja a tolvaj neokommunistákat, fasiszta. Aki nemzeti zászlóval jelenik meg valahol, félig agyonverik, leköpdösik és fasiszta. Aki nem balos, halado: fasiszta. Aki cigányt mond fasiszta. Akinincs velük, fasiszta. Fasiszta a Bajor Napló, mert magát jobbosnak mondja, fasiszták akik bele írnak. Fasiszta minden magyar megmozdulás Münchenben, mert –szerencsére- egyelőre a kommunisták még nem szerveztek itt szimpátiatüntetést rabló-hazug vezetőik tiszteletére. Fasiszta vagyok én is, mert nem bírom magamba folytani, azt, ami kikívánkozik belőlem- a véleményemet.
Német ismerőseim feháborodva kérdezik, hogy mi van ma Magyarországon, mert semmi mást nem hallanak onnan, csak a fasiszta terror elleni nehéz harcát a jelenlegi kormánynak. Bármi nagyobb írás van Magyarországról, mindegyik az erős magyar fasizmus veszélyeiről cikkezik. Erről szónokol Nobel-díjas írónk a Német fővárosban másik, Berlinbe emigrált SZDSZ-s haverjával együtt -ahol az ötmillió lakosból egymillió zsidó, egymillió török és egymillió egyéb összeverődött multikulti nemzetiség próbálgatja a maradék német igencsak tolleráns idegeit- erről ordibál a mőncheni Süddeutsche Zeitung (szélsőbalos szennylap magyarul) mindenki által ismert, AVO-s "Ungarn Experte”-je, aki minden borzalmában a FIDESZT a magyar fasizmus vezérpártjának, Orbán Viktort pedig Hitlernél is fanatikusabb fasisztának állítja be -és ez a senkiházi még él! Sorolhatnám a Magyarországról elszármazott brigantik hazaáruló, neokommunista-cionista cikkeit amik itt megjelennek. Viszont a német közvélemény nem hülye –ezt csak a propagandisták nem tudják. Mivel itt volt kemény fasizmus, és hihetetlen fasisztázás utána, átlátnak a szitán. Látják a magyarországi helyzetet, az újgazdag, hajdani kommunista pártvezérkar helyezkedését, az ország kolonizálását, de –és ez mindennél igazabb- különösebben nem érdekli őket. Senkit nem érdekel a mi helyzetünk, csak minket. Nem érdekli Európát ma már, csak addig volt érdekes a magyar, amíg a tagszerződést korrigálás nélkül alá nem íratták vele. Nem érdekli Amerikát, mert vége a délszláv válságnak, s különben is Romániában lényegesen jobb feltételek, adottságok és földrajzi lehetőségek közepette folytathatja terrorista és diktátorellenes világháborúját. Nem érdekli Ázsiát, mert ők Európában gondolkodnak, nem Magyarországban –különben is mit gyártatnak ott a magyarok. Ugyan kérem! Nem érdekli Afrikát, mert nincs a lélekvesztőkön érkezők számára jól fűtött konténerekkel, Caritassal, meleg teával és önkéntes ápolókkal felsorakozó tengerpartja Afrika felé. Nem érdekli dél-Amerikát, csak pár Kubait, de ők ugyan olyan érdektelenek mint az ország, ahova kerülnek. Kit érdekel Magyarország? Egy valakit nagyon. Izraelt. Tudjuk, kimondták, megerősítették. Igaz. Ja, de az igazság kimondása ebben a pillanatban már fasizmus is. Akkor is fasizmus, ha esetleg zsidó mondja, ha én, mint zsidó mondom, írom, gondolom, vagy ordítom? Nem. Mint ahogy Peres sem fasizmustól hajtva és átitatva mondta, ahogy az izraeli konzulátus sem fasizmustól áthatva erősítette meg a hírt. De ha nem vagyok zsidó –ahogy tényleg nem is vagyok az, bár az sem bántana ha esetleg az lennék- akkor viszont fasiszta vagyok?
Itt van írásom apropója. Rákényszeríttet a fasisztázó tömeg, hogy tollat ragadjak, vagyis a klaviaturába verjem felháborodásomat.
Németországban nagyon veszélyes fasisztázni, ahogy nagyon veszélyes zsidózni, káromkodni, köpködni, verekedni, kiabálni, szóval olyan dolgokat csinálni, amire a törvénytisztelő, sőt, magát európainak tituláló emberek nem is vetemednek. Az alapbüntetés ilyesmi cselekedetekért 350 Euró körül van. Ez a pénz közvetlenül az államkasszába folyik be, tahát nem az állítólagos sértett kapja.
Miért? Mert határt kell tudni szabni az amúgy teljesen normális emberi tulajdonságnak, a sértegetésnek, a verekedésnek,egyáltalán minden olyan ténykedésnek, mely a demokrácia legelemibb törvényét, a nyugalmat megzavarja. Nekem jogom van a nyugalomhoz úgy, hogy én sem zavarok senkit. Nyugodtan ki tudom fejteni a véleményemet, és ha jogos, lehülyézhetek bárkit, de csak akkor, ha a szabályokat betartom. Azaz meghallgatom a másik véleményét is! Ha ezt nem teszem meg, hanem saját véleményem, esetleg baromságom után- egyszerűen fasisztának, vagy bármi másnak titulálva kizárom a választ, az egyéb véleményt, azaz a reakciót, abban a pillanatban sértem, zavarom a másikat, tehát vétek a demokrácia ellen, vagyis nem viselkedem úgy, ahogy erre a 21. századi embertípus Európában kötelezve van. Ugyanis a demokrácia mára törvények által kötelező, egyedüli politikai alapforma.
Nos. A cionizmus nem demokrata, ahogy nem demokrata a kommunizmus, a fasizmus, stb. sem. Egyik be van tiltva, másik nincs, Ganz egal. Ilyen a világ. Ha a kommunizmusnak látványos emberellenes perekkel lett volna vége, most a volt kommunista országokból hiányzó ca. 150 millió lélek talán nyugodtabban lebegne körülöttünk, bár emberré válásukban nem segítene, de legalább be lenne tiltva, legalábbis a parlamentből ki lenne tiltva mindazon tagjaival, együtt, akik egy ilyen utolsó emberiségellenes maffiahatalomnak a követői.
De felelősségre vonás helyett európai integrációt kaptak, mert ezt az ocsmány munkát csak az internacionalista, újabban kapitalizmusbarát nemzetáruló csőcselékkel lehetett ilyen szinten elvégeztetni. Cserében nagy fogadásokkal, elismert kézfogásokkal hitelesítették őket és hitelesítik magukat a cseppet sem tisztább nyugati politikusok. (Politikus=Gátlástalan rabló).
Ez egy elbalosodott világ, ami rohan egy gazdasági-vallási-kultúrális háború felé, amibe a zsidó-keresztény eszmeiség sodorja Európát (milyen borzalmas öszvér fogalom ez? Hogy lehet a keresztény eszmeiség egyben zsidó is? Mióta bűnné vált „nemzetben gondolkodni” azóta türemkedett előre ez az amorf kifejezés is).
Bal-jobb, bal-jobb. ÁLLJ! Ezt tisztázni kell:
jobb: Jobb az, ami valami jobbat akar, azaz javítani, fejleszteni kíván. A jó szócska egyik fejlettebb alakja. Politikailag a haladást akarók pártjait, platformjait jelölik ezzel a szóval.
Lássunk pár példát: Jobb kéz= ügyesebb. Jobb láb=erősebb, jobb oldal=átv./megfelelőbb oldal, jó barát=megbízható társ, ez jobb=ez valaminél megfelelőbb, jobb ha kicseréled=ajánlatos a csere, jobb=jónál több, jobban jársz vele, jobb ha vele maradsz, jobb ha elhagyod, jóban-rosszban, jó barát, stb., stb., stb.
Bal: sete, suta. Alapvetően a nem, vagy csak kevéssé használható dolgok összességét a bal szócskával jelölik. Politikailag ma már a liberális, a munkáspártokat, klasszikusan a magukat elnyomott osztályoknak nevezők szerveződéseit illették ezzel a szóval. Ezek a pártok többnyire tanulatlan emberekből, kizárólag tömegbázisokra épültek-épülnek, programok, koncepciók nélkül. Tradicionálisan ma is így van! Ebből egyenes arányban következik, hogy vezéreik megélhetési politikusok, akik könnyen keverednek botrányokba, legyen az a nemiséggel, a korrupcióval, vagy a lopással vagy akár mindhárommal kapcsolatban. A történelemben szinte megjelenésüktől hazugságokkal igyekeznek nagyobb szavazóbázisra szert tenni, programok hiányában. Gátlástalan és alaptalan ígérgetéseikkel becsapják az egyszerűbb, ha jobban tetszik naiv választókat, sikereiket így érik el. S ha hatalomra kerülnek, azt olyan gazdag nemzetek is megérzik, mint pl. Németország (Schröderék legutóbbi zsebelései). Szívesen takaróznak a Demokrata és Szocialista jelzőkkel, bár távol állnak tőle. Leginkább a szabad illik hozzájuk. Politikai ténykedésük többségében felháborító: élharcosai a kábítószer legalizálásának, mivel sok a kábítószerfüggő közöttük, pedofiliát törvényesítenének saját büntetlenségük érdekében, földeket, vasutakat, gyárakat, állami privilégiumokat kótyavetyélnek el, saját hasznuk reményében, látványosan gazdagodnak, hirtelen megjelennek az államnak hihetetlen pénzeken bedolgozó rokonok cégei, autópálya tulajdonosokká válnak, privatizőrök, bratyizás, mutyizás, saját embereik kerülnek az állami vállalatok élére, aztán egyre lejjebb, egészen a legutolsó alkalmazottig. Igyekeznek a nemzeti tradíciókat, jelképeket, ünnepeket ledegradálni, blamálni, nevetségessé tenni. Nemzet és népellenesek, mondhatni hazaárulók.
Szívesen szolgálnak más érdekeket az általuk képviselt „hazával” szemben. Szabadkőművesek, ateisták, vagy szektások és szélsőségesek, azaz kétpólusúak, vagyis együgyűek: fekete-fehér, jobb-bal, erős-gyenge, velünk-ellenünk, barát-ellenség.
S bár tévesen szélsőjobbosnak titulálják az NSDAP-t (Nemzeti Szocialista Német Munkás Párt /Hitlerek fasiszta pártja), de le kell forráznom a kedélyeket: Hitler és pártja keményen baloldali eszméket vallottak, a kor divatjával, a nemzeti érzelemmel vegyítve, ami pedig még Rákosiék kommunizmusában is benn volt, a sztálnini Szovjetúnióról, a népek hazájáról nem is beszélve az Orosz felsőbbrendűség irányába! Összegezve: a fasizmus politikatudományilag soha nem lesz jobboldali elv, minthogy a punkok sem lesznek soha fasiszták, mégis azonos oldalon állnak! Ha pedig a fasizmus baloldali, hát akkor teljesen ki van zárva, hogy én az lennék!
Lássunk pár példát a balra:
Kétbalkezes, balul ütött ki, balsors akit régen tép, baleset, balga, balfácán.
Jézus Krisztus egyik fő ténykedése a régi, elavult szentírásnak a korrekciója volt: eleink azt mondták, szemet-szemért, fogat-fogért. Én pedig azt mondom, ha megütnek bal felől, tartsd oda a jobb orcádat is!
Gyökeresen megváltozott az emberek gondolkodása Krisztus után. Követői elfordultak a szeretetet, mértékletességet tagadó zsidó vallástól és a valódi emberi értékekért Jézus alakuló egyházába tértek. Európa szerte megnőtt a követők száma, mert egy, az emberek számára elfogadható Istent adott a kiváltságokat és különbségeket hirdető zsidó, vagy a több istent hirdető ókori vezető vallásokkal szemben. Nem megyek bele ennek elemzésébe, alapműveltség ismerni a vallások közti különbséget. Ami a lényeges az írás szempontjából, hogy Jézus megtanította az embereket látni, gondolkodni, megtanította arra, hogy a fekete és fehér között még végtelen skálája van a színeknek, a barát és ellenség között számtalan más vélemény, a fokozatok szinesítik a világot, annak emelését, a szellem fejlődését szolgálja. Nem veszekedni kell, hanem eszméket cserélni, s főleg nem szabad vaknak, süketnek lennünk, mert ez a szeretet, a megértés veszte. Ahogy mi is szeretnénk és elvárjuk másoktól, hogy meghallgassanak, úgy más is elvárja tőlünk ugyan azt. S nem a konfliktusért, hanem a szellem emelkedéséért, a megértésért, a lélek tisztaságáért.