PÓCS ALFRÉD: NEGYVENEZER ÉVE ÉLÜNK E SZENT HELYEN
| A kályha a lakáskultúra jelentős része, dísze. Télen lobogó lánggal oltárrá válik, mely a lakás központi magja lesz - szent tér .Így tehát a csempéknek is szent dolgokat kellett közvetítenie. A régi magyar házakban a kemence volt a laknak szíve, melyben egész évben ott lobogott az ős. Az első őst a tűzzel lehetett megidézni, és ez maga az Isten volt. Ezt a szerepet vette át mára a cserépkályha, külsején az ősi jelképekkel, mesevilággal, mágikus mintákkal. Ha körbevesszük magunkat ezen beszélő, mesélő tárgyakkal, melyek elvarázsolnak bennünket, kisugárzásuk által mi is teremtő emberekké válhatunk.. Ezekből a jelekből,jelképekből árad a harmónia,Mintha ösztönösen az aranymetszés örök egyetemes szabályai szerint íródtak volna a jelek! Génjeinkben örökül kaptuk őket már a kőkorszakban, a Kárpát hazában – hiszen legalább 40 000 éve élünk e szent helyen. A ősember barlang falán a nap útja, arányrendszere az aranymetszés szabályát adja meg. És az alapanyag, az agyag, talán még az aranykorból való, mikor az istenek még itt éltek a földön és az emberek félistenek voltak. Ez volt a paradicsom. |