| De mennyire, hiszen: "Õseink régi nyelvében a "magyar" még egyszerűen csak embert jelentett, eltekintve attól, hogy az illető magyar, német avagy más nemzetbeli-e"! (Báli József: Magyarnak maradni) - Tehát a magyar is ember - önrendelkezés-értékrendileg más nemzetbelivel azonos.
S így: "Dunának, Oltnak egy (lenne) a hangja"!
Mégis, most ezt vonják kétségbe hiteles őskultúrával nem rendelkező, zavart, kettős mércéjű nyugati értékrendet viszont lemásoló, szomszédos népek állami vezetői. Hangsúlyoznám: nem a népek, hanem a politikusaik!
A románoktól, szlovákoktól ez nem csoda, koszovói albánoktól ellenben az lenne, mert ők Magyarországgal nem közvetlenül szomszédosak. Ha azok lennének, akkor ugyanolyan veszélyesek lennének a magyar nemzetre, mint a szerbre. Úton-útfélen harsogva: - Erős gyám a mi Istenünk, Amerika.
Az USA, a korábbi "szabadság védelmező bajnoka" napjainkra alaposan megváltozott. A kettős mércéjű értékrendben ez a korábbi énjére vonatkozó szlogen ma már mást jelent: személyi és népi önrendelkezési jogokat eltipró, azok kölcsönösségét semmibe vevő, pártos nagyhatalom.
Persze, az egész nyugati világrendben sincs tisztánlátás az önrendelkezési jogok terén! Az EU-ban sem, amelynek vezetőitől az új tagállamok nemzetei a régi, egymásközti ellenségeskedéseinek megoldását jogosan várnák el.
Ezért, ha nem érvényesülhet megnyugtatóan a politikai, jogi tisztánlátás az EU-s intézkedések által a krizisterületeken, akkor a nacionalizmus vésze ismét fel fogja ütni fejét az egész Európában. Ha nincsen értékrend-harmonizálódás, egyenrangúsodás és kulturális tisztánlátás, azaz etikai emelkedés az államszövetség legfejlettebb, példát adó társadalmaiban, akkor az újaknál sem bontakozhat ki a kölcsönösen belátó értelem alternatívája. Következményeként nem fog majd ritkaságszámba menni, hogy kisebb nemzetállamokban már szinte megyénként "függetlenítődni" akarnak majd egyes másodrendűségre ítélt népcsoportok. Egyidejűleg ugyanilyen törekvések fognak megerősödni a nagy EU-tagok társadalmában is: a bevándorló multi-kulti csoportok által.- Képzeljük el magunknak előre az így bekövetkező társadalmi "együttműködést"!
Ennek az előjelei abban máris megmutatkoznak, hogy beszűkülnek a kontaktusaink, és egyre nehezebben akaródzik az embereknek befogadó társaik irányába őszintén megnyílni, együtt-érezni velük! Így megélni az igazi szabadságot: - Ha nem függök, akkor rabságba sem kerülhetek (amúgyis elég az az alárendeltség, ami a munkahelyemen van)! -jelszóval, nem lehet. Elveszítem a szabadságtudatomat, -élményemet is. Azt, ami valójában emberré tesz. -"Csupán kivetkőzött harcos lehetek farkasordító hidegben"!
Ha nem akarjuk megélni a szabadságot (és az abból kialakítható mély szeretet átélni), akkor elmehetnénk független remetéknek is. Ötletem: demokráciák helyett így létesülhetnének "független remeteállamok"!
Körülöttem egyre több ilyen "városi remete" és identitás-azonos csoportjaik képződnek: Herberttel évtizedek óta ismételten látjuk egymást a szemétlerakóban, avagy Ali előttem megy ki reggelente a lépcsőházból anélkül, hogy 2-3 szót váltanánk egymással... (Lehet, hogy holnap függetleníteni fogom magam tőlük, mert legutóbb mintha sandán néztek volna rám! Igaz, egy másik, aki rendszeresen átnézett a fejem fölött s egyszer mégis előre köszöntöttem, boldogan-nevetve fogadta köszöntésem... Nem tudom, mit is tegyek!?.... Attól a névtelentől viszont biztosan „függetlenítődöm", nem fogok neki válaszolni, aki az udk-internetportálon így írt nekem: -popo-vits et. Mióta lett nyelv-kitaláló? Mi az, hogy „demokratikus bátorság?)
Tehát többé-kevésbé "függetlenítődhetünk" kettős erkölcsű rendünkben. Magyarán is kifejezhetem: választhatjuk a teljes elszigetelődést is a "nemzetek testvérisége" jegyében. - Vigyázzunk rá, hogy csak meggondoltan, tudatosan tegyük ezt!
Elhamarkodottság jegyében például a német társadalomban egyre inkább kialakulnak a török, vagy afrikai gettók, és falanszter-társadalomban mélyebb befogadók-befogadottak közötti integrálódásról pedig szó sem lehet! - Erdogan elszólásai ittlétekor ilyen vágyait fejezték ki!
Természetesen, ha mindennapi lakó-, vagy éppúgy területi közösségben megfelelô koordináló-intellektuális vezetés hiányában a soknemzetiségűek nem érezhetnek folytonos szolidaritást a társlakókkal, akkor előbb vagy utóbb függetlenítődni akarnak majd csoportosan is. - Népművelést, tudatos segítséget is kapnak hozzá: a médiák beállítottsága inkább a marslakókkal, mint a társlakókkal való szolidaritást sugallja!
Mégis: Ember (gondolkozz el azon, hogy a szabadság csak függőségekben értelmezhető) küzdj, és bízva bízzál!
Popovits János, München 2008. február 27. Felvidéki Polgár Info |
