Von: Dr Bokor Imre [mailto:bokorimre@t-online.hu]
Gesendet: szombat, 2008. február 23. 15:44
An: Kutasi József;
Betreff: Prof. Dr. Bokor Imre a Justitia Bizottság elnöke - SVAJC
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK, KÉRDÉSEK, ÉSZREVÉTELEK
I.
VÁLASZTÁSI CSALÁSOK
Az SZDSZ csalással lebonyolított elnökválasztási procedúrája jelentős mértékben „gazdagította” az SZK(b)P XVII. Kongresszusán, a Rákosi-éra „kékcédulás” választásán és a Gyurcsány-féle puccs, valamint választás során alkalmazott gyakorlati fogásokat. Alapelvükből kitűnik, hogy a hatalom és a vagyonszerzés érdekében hazudni, lopni vagy csalni nem szégyen, sőt némi fondorlatos magyarázkodással érdemként is elkönyvelhető!
Kókáék csupán Lenin, Sztalin, Hruscsov, Brezsnyev, Rákosi, Kádár, valamint Gyurcsány jól bevált módszereit adaptálták, miközben elfelejtkeznek arról, hogy előbb vagy utóbb oda jutnak, ahová a felsoroltak többsége: a történelem szemétdombjára…
A témához kapcsolható Kóka átszerkesztett nyilatkozata: „„Akiről kiderül, hogy csalt a választáskor, annak MENNEM kell az SZDSZ-ből””
II.
A KÉTSZERES DEMSZKY-DÍJAS
Vádat emeltek az egykori főrendőr, a vaksi és hazug Gergényi ellen, mert számos esetben megsértette a rendőrségi törvényt vagy túllépte a hatáskörét.
Ha a vádak igazolást nyernek, akkor Gyurcsánynak és Demszkynek is (mint társtetteseknek) felelniük kell a 2006. október 23-án történt rendőri brutalitásokért, hiszen Gergényi közvetve vagy közvetlenül tőlük kapta az utasítást (cinkos támogatást), sőt Demszkytől a sebtében „kiutalt” kettős kitüntetést, amit meg is érdemelt a „viperák”, a „gumilövedékek”, a „gázvetők”, a lovas-rendőrök, a „locsoló-kocsik” újszerű (tömeges) alkalmazásáért, nem beszélve a „MŰVELETI TERÜLET” elméleti és gyakorlati bevezetéséért.
Mindezek ellenére,- félő, hogy a „balhét” egyedül viszi el, de még félőbb, hogy egyedül sem, mert bekerül abba a „szemétgyűjtőbe”, amelyben az olajszőkítők, a MALÉV-esek, a MÁV-osok, Tocsik, Princz, Szabadi, Zuschlag, Aba (Botond) és mások ügyeit „dunsztolják”.
III.
DEMSZKY 4 -ES METRÓJA
A fizetett hirdetésben megjelentetett hazugságáért 1990-óta főpolgármesterkedő Demszkynek sikerült gazdátlanná tenni Budapestet, és elérni, hogy egyetlenegy létesítmény vagy a főváros lakosságát pozitív értelemben érintő rendelet se kötődjön a nevéhez.
Több ezer forintos értékű jutalomtárgyra számíthat az, aki hitelesen igazolja, hogy létezik olyan város vagy nagyközség hazánkban, amely fejlődése nem előzte meg a fővárosét.
Kimagasló,- mézesmadzagos ígéreteinek csúcsát képezte a 4-es Metró-vonal kiépítésének refrénszerű ígérgetése, de már az első káoszba fulladt „kapavágásból” kitűnt, hogy még az útépítés irreálisan magas (horribilis) költségeit is felülmúló (!), Európa-és a világ legdrágább, valamint leghosszabb ideig épülő földalattijára lehet büszke, a folytonosan önmagát mutogató, látszattevékenységet végző főpolgármester.
IV.
SZÉFEK A GYÓGYÍTÁSBAN
Az orvosi és az egészségügy szervezési vonalon kimagasló dilettantizmust felmutató, országjáró Horváth Ágnes varázserőt tulajdonít a vizitdíjnak és a betegszobákba felszerelendő széfeknek. Matematikai ismereteinek teljes hiányát jelzi, hogy képtelen komplex módon értékelni a széfekre fordított költségkihatásokat és mindazon problémákat, amely a használatba-vételük során keletkezik.
Horváth Ágnes miniszterkedése alatt ugrásszerűen növekedett a bürokrácia, az egészségügy teljes területén. Csökkent az egészségügyi dolgozók (orvosok, nővérek és asszisztensek) egy betegre fordítható szakmai időtartama és az orvosok létszáma, növekedett a vizsgálatra (kezelésre) jelentkezők várakozási ideje, beleértve a számítógépekkel szépen ellátott gyógyszertárak ablakocskái előtt eltöltött várakozást, mivel a gyógyszerészek is agyon lettek terhelve olyan ellenőrzési és dekódolási műveletekkel, amelyek az Egészségügyi Minisztérium már-már idült, betegesen gyanakvó elgondolásának szüleményeként terjednek és terebélyesednek, újabb-és újabb idióta ötletekkel.
Horváth Ágnesnak csupán az arroganciája haladja meg az eddig ismert (funkcionált) egészségügyi miniszterek szakmai és személyiségi mutatóit, de az viszont magasan…
Joggal állítható, hogy egy elefánt a porcelánboltban nem végez nagyobb pusztítást, mint Horváth az egészségügyben. Ez az állítás azokkal az áldozatokkal is bizonyítható, akik a Horváth-féle reformintézkedések eredményeként költöztek át a túlvilágra.
V.
UTCÁRA KERÜLTEK A SKIZOFRÉNEK
Kapcsolódva az előző témához, sürgős vizsgálatot és intézkedést igényel, hogy mi legyen azokkal az utcára került skizofrénekkel, akik között számos ön-és közveszélyes egyén is van. Az sem kizárt, hogy a kormányból néhányan szintén pszichiátriai kezelésre szorulnak, mert bizonyítható, hogy százezrek vagy/és milliók létét veszélyeztetik.
Már többször javasoltam, hogy a különféle foglalkozást űzők számára előírt orvosi (foglalkozás-egészségügyi) vizsgálatokat ki kell terjeszteni azokra is, akik akár helyi, akár országos jellegű, vagy nemzetközi kihatású döntéshozatalra jogosultak, illetve abban meghatározó szerepet játszanak (államfők, miniszterelnökök, országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok, bírák, ügyészek, stb., stb.). Ha hasonló kontrollt bevezettek volna az egyes civilizációk vagy társadalmi formák kialakulása, valamint megerősödése során, akkor ma - nagy valószínűséggel -, szegényebbek lennénk pl.: Tiberius, Caligula, Néró, Rettegett Iván, Napóleon, Mao Ce-tung, Lenin, Hitler, Sztalin, Tito, Pol Pot, Honecker, Kun, Szamuely, Szálasi, Hruscsov, Kádár vagy más despoták neveivel (és tetteik ismereteivel), nem beszélve arról, hogy megszámlálhatatlan milliók mentesültek volna a rossz döntések vagy a terror következményeitől: a nyomortól, a szenvedéstől, a kiközösítéstől vagy a pusztulástól!
A mai magyarországi helyzetre leszűkítve ezt a kérdést, érdemes lenne vizsgálat tárgyává tenni, hogy kik vállalnák ezt az alkalmassági megmérettetést, és hányan akadnának fenn a „szűrővizsgán” a „legfelsőbb” politikai (és társadalmi-szakmai) vezetők köréből?
A vizsgálatra jelentkezőket figyelmeztetni kell arra, hogy pozitív pszichiátriai diagnózisuk esetében (kórházi kapacitás hiányában) az utcán bolyonghatnak az elmúlt hónapokban kiebrudalt betegtársaikhoz csatlakozva.
1923-ban Behtyerev (Vlagyimir Mihájlovics), világhírű orosz pszichiáter és neurológus megállapította, hogy Sztalin parainoiás tünetekben szenved, és életével igazolta a diagnózis helyességét, mert 1927-ben Sztalin kivégeztette.
Ha Gyurcsány Ferenc vagy Horváth Ágnes esetleges vizsgálata is paranoiás tüneteket mutatna, akkor (ma még) nem kell attól tartania a vizsgálatot végző szakorvosnak, hogy Behtyerev sorsára jut. Meg sem sértődhetnének az érintettek, hiszen a paranoia is egy betegség a sok száz vagy sok ezer között, azt is kezelni kell, mint a gyomorfekélyt vagy a torokgyulladást.
VI.
LAMPERTH STABIL MUNKAHELYE
Az EMEREGY Kossuth Rádióból is megtudhattuk azt az örvendetes hírt, hogy Lamperth Mónikának stabil helye van Gyurcsány kormányában. Ebből következik, hogy számtalan tanácsadója és külső bedolgozója sem kerül a hajléktalanok tanyájára.
Valójában,- ennyi szolidaritás elvárható volt a hazug miniszterelnöktől, a hazug minisztere irányába, aki nemrégiben értékelte saját teljesítményét a tévé kamerája előtt, és csupán egyetlenegy tevékenységére, az esélyegyenlőség képviseletére volt nagyon büszke, ami sokéves munkásságának és tanácsadói tevékenységének olyan szerény és semmitmondó teljesítménye, amelyet egy nyugati kormányfő egy centtel sem jutalmazna.
Azt azonban figyelembe kell venni, hogy Gyurcsány munkahelye távolról sem olyan stabil, mint ahogyan sokan gondolják, ezért Lamperth jövője is bizonytalannak látszik, bizonytalanabb, mint a hajléktalan kutyájának a vacsorája.
VII.
PUTYIN ÉS LENIN
Putyin szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása precedens értékű lehet, egy olyan bot, amelynek két vége van és egyszer visszaüthet a NATO-ra.
Lenin is precedens értékűnek tartotta Finnország függetlenségének kikiáltását 1917-ben. Azonnal kapcsolatba lépett a finn kommunisták vezetőjével, Kuusinen elvtárssal, és a Finnországban állomásozó szovjet hadtest a finn kommunisták támogatásával megkezdte a hadműveletet az új finn törvényes kormány csapatai ellen, Finnország bekebelezése érdekében. A hadművelet kudarcba fulladt, csupán több mint két évtized elteltével, Sztalinnak sikerült - hatalmas véráldozat árán -, a Szovjetunió területét megnövelni a finnektől „elcsikart” kb. 160 négyzetkilométernyi területtel.
Meglehet, hogy Putyin Lenintől tanult, csupán az kérdéses, hogy mit és milyen mélységben…
VIII.
NEUE ZÜRCHER ZEITUNG
A magyarellenes NZZ múlthét pénteki kiadásában Christoph Braendle tudósító „csillogtatta” meg rendkívül hiányos történelmi ismereteit, és drámai kitételekkel ecsetelte, hogy: „ A magyar nácik (nyilasok) rövid pár hónapos regnálása során nem lehetett volna 600 ezer zsidót deportálni és kivégezni, az egész magyar nép hathatós támogatása és közreműködése nélkül”.
A Svájcban élő Kenessey Csaba, az MVSZ Svájci Tagozata főtitkára, az egész magyar népet sértő, hazug kijelentés ellen,- magyargyalázás miatt-, feljelentést tett az ügyészségen a szerző ellen.
Célszerű lenne az illetékes magyar szerveknek is megfelelő lépéseket tenni a történelmi igazság és a magyarság védelme érdekében, mert egyre gyakrabban fordul elő (itthon és külföldön), hogy egyes személyek vagy szervezetek részben tudatlanságból, részben elfogultságból vagy saját-és mások bűneik leplezés érdekében a magyar népet teszik felelőssé a holokausztért.
Vita tárgyát nem képezheti, hogy Európában, a hitleri csapatok által megszállt területeken, már 1938 márciusától (az Anschluss befejeztével) megkezdték a zsidók deportálását, és gyakorlatilag likvidálták a csehszlovák, lengyel, görög, román, jugoszláv, belga, norvég, holland, majd a francia és az ukrán zsidóság döntő többségét.
Magyarország volt az a sziget, ahol a német megszállásig nem volt deportálás, és Horthy volt az egyedüli európai államfő, aki nemet mert mondani Hitlernek, befogadta és védte a hazánkba menekült lenyel, osztrák, szlovák román, szerb és horvát zsidókat, miközben a svédek gerince meghajolt Hitler előtt, a svájciak pedig reszketve tűrték a GESTAPO nyílt randalírozását hazájukban, és semlegességüket féltve (éveken át) szót sem emeltek a tudomásukra jutott deportálásokról.
Nem ártana felajánlani Christoph Braendle számára egy történelmi továbbképzést (elvállalnám ennek levezetését mindennemű anyagi ellenszolgáltatás nélkül), de addig is hivatalosan tiltakozni kellene a nagy nyilvánosság elé tárt, elfogult, hazug és sértő irományának megjelentetéséért.
Érdemes lenne azt is megtudni, hogy mit tett vagy mit tesz ennek a kérdésnek a rendezésében a Bernben tevékenykedő nagykövetségünk, illetve nagykövetünk, nem sértő-e számukra, a magyar nép egészére sarat dobáló, dilettáns, bunkó és a karalábé IQ-ja alatti értékkel rendelkező zsurnaliszta tevékenysége? Kapott-e Göncz Kinga külügyminiszter jelzéseket a NEUE ZÜRCHER ZEITUNK igaztalan (folyamatos) magyarellenes fellépéséről?
Bátorkodom mindezeket a közvélemény elé tárni, a magyar nép védelme érdekében, és ha az illetékesek nem teszik meg a szükséges lépéseket, akkor megígérem, hogy megtalálom a módját annak, hogy Christoph Braendle eligazodjon a számára ismeretlen történelmi kérdések útvesztőiben.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Justitia Bizottság elnöke