2008. március 4., kedd

426 - Münchenben 2007 nyarától tilos a koldulás, kivéve hat tradicionálisan münchei koldus számára, akik annyira a városhoz tartoznak, ahogy ide tartozik a Frauenkirche hagyma kupoláival, vagy!

Von: Cimlista(belsö) Bajor Napló.de [mailto:cimlista@bajornaplo.de]
Gesendet: kedd, 2008. március  4. 12:44
An: Kutasi József

Betreff: Oláhcigány "túristák" Münchenben

 

NAPIHÍR  2008. március 4., kedd

Oláhcigány "túristák" Münchenben

Münchenben 2007 nyarától tilos a koldulás, kivéve hat tradicionálisan münchei koldus számára, akik annyira a városhoz tartoznak, ahogy ide tartozik a Frauenkirche hagyma kupoláival, vagy ahogy die tartozik a Bayern München és a BMW.

A rendeletet azért bocsájtotta ki a város, mert abban az ominózus évben érkezett meg a legújjabb két EU tag, Románia és Bulgária minden szennyével, mocskával és hordalékával a bajor fővárosba. 

Egy nap alatt nem lehetett ráismerni a belvárosra: több ezer cigány koldus lepte el a belvárost, mindenhol ültek, ahol csak hely volt rá. Volt aki a bevásárló utca közepére telepedett le kutyával, más pólyásbabával ült be egy szeles kapualjba, olyan is volt, aki testi hibáit kitárva könyörögte az adományt, aztán járkáló énekes gyermekek, és minden fertelmes borzalma a keleten felhalmozott és sajnos megtűrt iszonyatnak. Pár napig értetlenül állt a város az esemény előtt, aztán jótéti csoportok indultak el, összeszedték a kutyákat –itt nincsenek kóbor állatok- behajtották a gyermekes anyákat kivizsgálásra, ami a hivatalos papíroknál kezdődött, hogy egyáltalán honnnan származnak a gyermekek, azután fertőtlenítés, stb, stb. A többi kéregetőt összeszedték, egy üres konténerteleptre vitték őket, s mikor meghozta a város vezetése a koldulási tilalomról szóló rendeletet, az egész rühes bandát kipakolták a városon túlra.

Azóta gyakorlatilag visszatért a normális élet, csak néha-néha lehet koldusokat látni –a hat tradicionális kolduson kívül. Vagyis mégsem? Folyamatosan lehet látni román kéregetőket, de valahogy másként, valahogy Müncheniesen.

Azt mindenki tudja, hogy ezek a senkiháziak nem magukért koldulnak, hanem egy un. koldusmaffia tagjai, dolgozói, akik a napi bevételt leadják a maffia által biztosított szálláson.

Szóval a város nyugalmáért felelős vezetők –minden okunk van ezt hinni- a nyugalom reményében megegyeztek a nyugaton amúgy tömegében jelen lévő maffiával egy speciálisan müncheni lehetőségben.

Ez a lehetőség a következő: limitálva van a koldusok darabszáma, nem lehet közöttük kisgyermek, csecsemő, kicsavart kezű, lábú, torz szerencsétlen, nem lehetnek hangoskodók, zsebesek, a közlekedést, a köznyugalmat zavarók, vagyis lehet pár olyan koldus –németország legdrágább városában, azaz a húsosfazék mellett- akik nem sértik a közszemérmet, akik tudnak viselkedni (!), akik szalnoképesek. Jó, viccesnek hat, de ez az igazság. Tényleg nem hangosak, nem zavarnak senkit (?), kevesen is vannak ahhoz, hogy egyéb bűncselekményt elkövessenek, s ami a legfontosabb –fotósorozatunkon látszik is- a rendőrök ismerik őket, s a szigorú törvény ellenére mégsem pakolják ki őket.

Ez lenne a világhíresen kemény bajor rendőrség első nyilvános keleti-lekenyerezése, vagy tényleg a város polgárainak érdekében egy egészséges kompromisszumot hozzott –ezáltal elkerülve a folyamatos koldusbeözönlést.

Hivatalos helyeken a fenti kérdést mereven elutasították, hivatkoztak a tiltást előíró jogszabályra, s amikor megemlítettem, hogy a rendőrök elsétáltak a koldus mellett, érthetetlenségüknek adtak hangot.

Az biztos -halljuk mindenhonnan- hogy a nyugati városok tele vannak koldusokkal, mindenhol koldusokba lehet botlani. Nálunk csak ez a pár van, nyugalom van, sőt –2007 nyarához képest- el is viselhető.

A cikk írója egy délelőtt –a hat tradicionális kolduson kívül- mindössze három román cigány naplopót látott a belvárosban. Ebből kettőt sikerült lefényképezni, mert a harmadik már a kamera pillantására felugrott a járdáról és lerohant az aluljáróba, s ott eltűnt.

Egy nőt sikerült lencsevégre kapni: bemeszelt lábakkal, botra támaszkodva egy eldobható műanyag pohárral kéreget minden nap a Sonnenstrassen, a Posta előtti részen. Naphosszat ott üldögél, csendben, csak néha röffenti el magát. Mindennapos látvány a meszes lábával tavaly óta. Ennek ellenére nem örült a kamerának. Ahogy meglátta, elkezdett elosonni, majd mikor elindultam utána, megszaporázta lépteit. Végül berobogott egy postaautó mögé, de az ott cigiző török fiatalok kiröhögték, igy egy telefonfülkét választott, ahova hatalmas cigánytesét bepréselte, s ott várt tovább.

Ahogy a kamerát leengedtem, egyértelmű jelekkel tudomásomra adta, hogy mit csináljak fotózás helyett.                                                                                                       

Ezt többször is mutatta –sajnos a csípőbőlkészült fotók nem sikeröltek-  míg az egyik bámészkodó járókelő kinyitotta a fülkét, s beleordított a legalább 150 kilós cigánykoca fülébe, hogy Raus aus Deutschland!. Az románul azonnal visszaszólt, valaki lefordította, s azt mondta ez az egyik legundorítóbb szidalom románul. Erre még páran beszóltak a forgatagból neki. Aztán távolról sikerült azonosítható fotókat is csinálni róla.

A másik a Tal-on ül, minden nap, egy kutyával az ölében -honnan származhat a kutya?

Ez is itt tengeti a napjait, reggel kiül, délben jön egy autó, ami elviszi tőle az addig gyűjtött pénzt, s estig folytatja semmittevését, amikor jön egy másik autó, ami elviszi a szállására. A fotózásig jól érezte magát az egészséges kancigány, fütyürészett, vigyorgott az emberekre, de amikor észrevette a kamerát, először a kutya fejével próbálta eltakarni magát, aztán fejére húzta a kapucniját. Nagy meglepetésemre két járőr elséteált mellette, látszólag ügyet sem vetve rá. Aztán sikerült lefotóznom a sunyitekintetű senkiházi pofáját is, melyen egy olyan ábrázat olvasható, hogy mit akarsz, te, a rendörok megvédenek veletek szemben!

Igaza van. Münchenben ugyanis nincs sétálgató rendőr. Itt minden rendőr kocsival jár, csak akkor szállnak ki, ha megérkeztek a helyszínre.

Én délben érkeztem, mert le akartam –messziről- fotózni a pénzszállító kocsit, ahogy már jópárszor láttam is, de ma azok helyett csak a két rendőr érkezett. Elsétáltak, konstatálták, hogy ez a fotós nem csinál bajt, de jobb várni, amíg eltűnik. Jogalap nincs a leigazoltatására. Egy órán keresztül nem jöttek a pénzért.

Valamiért mégis bűjnak a kamera elől.

Lehet, hogy mágisengem védtek a rendőrök előletek ...

Ezt ki kell deríteni ...

Hát ez van koldusügyben Münchenben.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------