2008. március 13., csütörtök

510 - Szóval várom a válaszát rendőrfőnök úr. Immár sokadmagammal.

Von: Vass István [mailto:istvan.vass@invitel.hu]
Gesendet: csütörtök, 2008. március 13. 17:09

An: Kutasi József
Betreff:
Kérdés a megelőzés technikájára

NYÍLT LEVÉL


 

Tóth Gábor Budapesti rendőrfőkapitány

részére.

 

Rendőrfőnök Úr!

 

Elmondása szerint érdemi információik vannak szélsőséges csoportokról, akik március 15-én békés rendezvényeket szándékoznak megzavarni.

Elmondta, hogy a megelőzés taktikájával kívánják elejét venni ezen eseményeknek.

Van véleményem erről, vannak kérdéseim és javaslataim.  Ezeket most , nyilvánosan elmondom. Nem bánnám, ha őszintén, nyíltan válaszolna rájuk.

 

1. Nem gondolja e, hogy az lenne a megelőzés egyik hatékony formája, ha már most nyilvánosságra hozná a zavargásokra készülő szervezetek nevét, és azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján e kijelentését tette?

Egyben eljárást is kezdeményezhetne e bizonyítékok alapján. Nemdebár?

 

2. Nem gondolja Ön, hogy e nélkül pusztán üres fecsegés, amit e témában előadott a nyilvánosság számára? Átlátszó blöff, amely a rettegő kormányzati körök félelméből és nyaggatásából származik, akik már megint politikai nyomást gyakorolnak a rendőri szervekre.

Ön pedig teljesíti a remegő inú elvtársak elvárásait.

 

Erre vonatkozó állításom: Nem tudnak önök semmit. Csak annyit, amennyit mi nemzeti radikálisok sejtetni akarunk. Csillantunk, és önök, gyurcsánnyal, szilvásival, draskoviccsal az élen ugranak. Az árnyékra.

 

No, csak próbálkozzanak. A megelőzéssel. Érdekes lesz, abból következtetve, amit elmondott. Budapest felölti nemzeti ünnepünkön az ostromlott város képét.

 

3. Kérdés a megelőzés technikájára.

Bele tartozik a megelőzésbe az a gyakorlat, amit tavaly márc. 15-én már alkalmaztak? Aminek egyik célszemélye voltam?

 

Ugyanis március 15-én hajnalban, több rendőrautó állt meg gödi családi házam előtt. A kiskapumban két géppisztolyos, álarcos, sisakos rohamrendőr állt sóbálvánnyá meredve, s tíz-tizenkét társa ellepte a kertemet, megszállta a házamat, de még a lányomék lakását is házkutatták. Házkutatási parancs nélkül, hisz mint mondták: sürgős, indokolt esetben önöknek erre is joga van. Naná... miaszhoty... natyonis...

Az indok hasonló süket duma volt, mint amit most elengedett minden magyarok számára. Azt mondták, hogy névtelen telefonos bejelentést kaptak, miszerint fegyvert rejtegetünk a Kacsóh P. u. 29-ben.

 

Légpisztolyommal együtt, - amivel célba lőttünk, amikor még a fiam kicsi volt, - bevittek Budapestre a Gyorskocsi utcába, ahol huzamosabb ideig vendégeskedhettem. Persze fegyver nem volt, mintahogy bejelentés sem. Csak kamu. Ürügy arra, nehogy  randalírozhassak a hadseregemmel. Megelőzés.

 

Most is számíthatok erre, nagy jó uram? Mert ha igen, akkor szóljon ki telefonon legyen szíves, és az idehülyített kollégáinak főzök legalább egy kávét. (ők is megkínáltak engem a jardon)

 

 

Szóval várom a válaszát rendőrfőnök úr. Immár sokadmagammal.

 

Vass István

utonallo