Von: tornado-hirek@googlegroups.com
Im Auftrag von Tornádó Hír!
Gesendet: szombat, 2008. március 15. 13:29
An: Kutasi József
Betreff: A Civil Jogász Bizottság Feljelentése Gyurcsány Ferenc ellen
BUDAPESTI NYOMOZÓ ÜGYÉSZSÉGNEK
A CIVIL JOGÁSZ BIZOTTSÁG
FELJELENTÉSE
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE,
GYURCSÁNY FERENC ELLEN
Gyülekezési szabadság megsértésének bűntette, és a sok ember életét veszélyeztető emberölés bűntette kísérlete bűnrészesként elkövetésének megalapozott gyanúja miatt
| „Demokratikus jogállam hatalmi berendezkedése a joguralom. A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott keretek között, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon, szabályozott keretek között fejtik ki tevékenységüket."[1] |
I.
Magyarország miniszterelnökeinek politikai és jogi felelőssége
V. Ferdinánd magyar király az 1848. évi III. törvénycikknek megfelelően gróf Batthyány Lajost felelős magyar miniszterelnöknek nevezte ki.
Mártírhalálát a politikai és jogi felelősségét felvető, elmarasztaló számonkérés idézte elő.[2]
Az 1848. áprilisi törvények óta a mártír miniszterelnök minden utódja a tradicionális közjogi hagyományt követően politikai és jogi felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek és a magyar népnek.
Ezt a keretszabályt tartalommal kitöltő, mindenre kiterjedő politikai és jogi felelősségre alapozott számonkérés miatt napjainkig hét magyar miniszterelnök végezte ártatlanul vértanúként, vagy megérdemelt megtorló büntetésként erőszakos halállal az életét.[3]
Közülük gróf Teleki Pál első miniszterelnöki megbízása alatt, IV. Károly királynak a trónja visszafoglalásáért kétízbeni kísérletei elhárításakor, a honi elitnek az uralkodói hatalom visszaállításának belső megosztottsága miatt, az ország külkapcsolataira is hátrányos bizonytalan vezetőnek mutatkozott. (Csehszlovákia elnöke, Eduárd Benes nemzetközi fegyveres intervenciót is szorgalmazott.)
Teleki ekkor tudomásul vette azt a szabályt, hogy a miniszterelnök az ország bármely okból keletkezett válságáért is felelős, – ezért lemondott.
Következő miniszterelnöksége alatt államférfiúi becsületvesztése miatt öngyilkosságot követett el.
A Kormányzónak írt búcsúlevele:
„Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza!
Bűnös vagyok!"[4]
Magyarország miniszterelnökeinek történeti múltjában a feddhetetlen erkölcsnek a jogi felelősségnél is szigorúbb elvárása esetenként a közjogi méltóságról önkéntes lemondást is kikényszerítette.
Az erkölcs dominanciájának jogi rendelkezésekkel ütközése esetén legutóbb Meggyesy Péter miniszterelnök fejtette ki, hogy ilyen esetben mindig a szigorúbb szabály, az erkölcs teljesülése az irányadó.
Példaként említhető: országgyűlési ellenzéki képviselőnek arra az interpellációjára, hogy „nem illik gazdagodni olyan időben, amikor az ország szegényedik".[5] Lónyai Menyhért 1872. december 5.-én a miniszterelnöki tisztéről lemondott. A vagyonos miniszterelnök etikai indok alapján cselekedett annak ellenére, hogy akkoriban Széchenyi Istvánra hivatkozva sokan hangoztatták, hogy az ország fejlesztésével összeférhet saját vagyonának a gyarapodása is.
Dési Zoltán függetlenségi párti képviselő Lukács László miniszterelnököt „Európa legnagyobb panamistájának" nevezte, mivel pénzügyminisztersége idején az állami üzletek után mintegy 4 millió koronát vett fel a Nemzeti Banktól, amit képviselőválasztások költségei fedezésére a pártja kasszájába befizetett. Mivel a miniszterelnök Dési ellen indított rágalmazási perét elvesztette, 1913. június 10. napján kormányával együtt lemondott.[6]
Khuen-Héderváry Károly 1903. november 3.-án, míg Imrédy Béla 1939. február 13. napján parlamenti szavazást követően az országgyűlési képviselők bizalma megvonása miatt az erkölcsi-etikai elvárásoknak megfelelve mondott le miniszterelnöki tisztségéről.
A közjogi méltóságot betöltő országgyűlési képviselők erkölcsi felelősségvállalásáról példát mutat azoknak a képviselőknek a szabálysértési eljárásban mentelmi jogukról lemondása, akik a budapesti rendőr-főkapitány által a Kossuth teret kordonokkal lezáró és törvényes határozattal jogilag nem rendezett – ezért a jogorvoslat törvényes útján nem támadható – rendelkezése miatt azt önkényes bontással számolták fel.
A Magyar Köztársaságnak a jogállamba való békés átmenete elősegítése érdekében az Országgyűlés által hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – többször módosított – 1949. évi XX. törvény VII. fejezete rendelkezik a Kormányról, hatalmi jogosítványairól és működésének szabályairól.
Hazánk közjogi tradícióját és egyben a demokratikus jogállam követelményeit teljesítő rendező elveknek megfelelően a miniszterelnök egyszemélyi domináns, politikai és jogi felelősségét, az alaptörvénynek a Kormány szervezetét felépítő 33. §-a, valamint a Kormány megbízásának érvényességi tartalmát, illetve annak megszűnését okozóan a miniszterelnök személyéhez kötődő feltételeket a 33/A. § taxációban határozza meg.
Tárgyi összefüggések okán a teljes szabályrendszerből, annak nagy jelentősége miatt a testülete élén a miniszterelnök abszolút hatalmát érvényesítő normákból kiemelten említhetők: „a Kormánynak az alárendelt szerveknek ellentmondást nem tűrő parancsok (categoricus imperativus) adásának a joga, amely szerint – jogszabály kivételével – az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetve megváltoztat, amely törvénybe ütközik; a miniszterelnöknek a Kormány üléseit vezető, (a napirendet is meghatározó), a Kormány rendeleteinek és határozatainak a végrehajtásáról gondoskodása joga, míg a miniszterek… a Kormány határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait.
Ugyancsak miniszterelnöki akarat dominanciáját fejezi ki az a norma, amely a kormányt feljogosítja az államigazgatás bármely ágának közvetlen felügyelete alá vonására, és erre külön szervek létesítésére." [7]
A Kormány felhatalmazásai és kötelezettségei sorában kitüntetett jelentőségű az Alkotmánynak a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek irányítására felhatalmazásnak a 35. § (1) bekezdése h.) pontjában adott joga.
Ez politikai felelősséget konstituáló rendelkezés.
Ezt az anyagi jogi felhatalmazást működtető, és az irányításra felhatalmazásért felelősségi kötelezettséget is telepítő élő jog, a kétharmados elfogadottságú, minősített értékű, Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben realizálódott.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának és nemzetközi kötelezettségeinek, valamint a jogállamiság követelményeinek megfelelően működő Rendőrség kialakítása érdekében alkotott Rendőrség törvénye deklarálja,
– hogy a Kormány a „belügyminiszter" (kormányzati struktúraváltás óta az igazságügyi-és rendészeti miniszter) útján irányítja a rendőrség működését;
– az országos rendőr-főkapitányt a miniszterelnök nevezi ki vagy menti fel;
– a szakminiszter irányító jogkörében - többek között - rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb eszközei útján szabályozza a Rendőrség tevékenységét és működését;
– munkáltatói jogkört gyakorol az országos rendőr-főkapitány felett; kinevezi és felmenti annak helyetteseit;
– a Kormánynak a közbiztonság és a belső rend védelme körében hozott döntései végrehajtására a Rendőrség részére feladatot határozhat meg, és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az országos rendőr-főkapitány útján egyedi utasítást adhat azzal a megszorítással, hogy a rendőrség hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, a hatáskörének gyakorlását nem akadályozhatja.[8]
A teljes jogszabályi háttérből kiemelten áttekintett anyagi és eljárásjogi törvények egyértelművé teszik a Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnökének politikai felelősségét, hatalmának politikai akarata joghatalmi érvényesítésének abszolutizmusát, dominanciáját.
Teljesülésének hatalmi eszközei a miniszterelnöknek az országos rendőr-főkapitányt érintő személyes döntései, míg annak helyettese(i) és a teljes tábornoki kar kinevezése és visszahívása tárgyaiban az összes főtiszt egzisztenciális kiszolgáltatottságát eredményezően a rendészeti ügyek miniszterét felhatalmazó sorsdöntő jogosítványok.
Továbbá különösen a törvényt normaértelmezéssel formálható tartalmú miniszteri utasítási jogoknak a szabályozási módja, hogy miközben a Rendőrség hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatáskörének gyakorlását nem akadályozhatja, mégis kivételként a rendőr szakmai feladatokba avatkozva kötelező érvénnyel a Kormánynak a közbiztonság és a belső rend védelme körében hozott döntései végrehajtására a Rendőrség részére feladatot határozat meg és utasítást adhat.
A totális beavatkozás alkotmányos eszköze a Kormánynak alárendelt szervek által hozott minden törvénybe ütköző határozat vagy intézkedés megsemmisítésének vagy megváltoztatásának a joga.
Ez a felhatalmazás egyben folyamatok ellenőrzésének, azokba beavatkozásnak a törvényes joga, ám egyben kötelezettsége is.[9]
Ennek a különös szabálynak virtuális oka az, hogy a demokratikus jogállam alapvető elveit – különösen az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében a hatalom erőszakos megszerzése, gyakorlása, illetőleg kizárólagos gyakorlása tilalmát sértő volta miatt, - ellenzéki politikai rendezvény rendőr csapaterővel szétoszlatásának az alkotmányos garanciákra tekintettel annak rendkívül kényes volta miatt, - az elhatározásáról és elrendeléséről előzetes politikai döntés meghozatalára a miniszterelnöknek és a Kormányának van alkotmányos felhatalmazása. Az országos rendőr főkapitány politikai döntés meghozatalára nem jogosult, ő csupán a jogszerű rendőri szakmai végrehajtás felelős vezetője.
Ezeknek a miniszterelnök személyéhez kötött jogoknak a 2006. október 23. napján tényleges gyakorlását objektív módon bizonyítja, hogy az esti órában a Nemzetbiztonsági Kabinet ülése után – ahol meghallgatta a BRFK-nak az eseményekről szóló beszámolóját – Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy a rendőrség határozottan és törvényesen lépett fel a tüntetőkkel szemben.[10]
Politikai felelősségét hárítóan állította: a Nemzetbiztonsági Kabinetnek sem joga, sem lehetősége nincs arra, hogy korlátozzák, vagy átvegyék a rendőrséget irányító vezetők hatáskörébe tartozó intézkedésekről a döntés jogát.
A miniszterelnök közleménye ebben az esetben is „de jure" valótlan volt.
Az egymásra épülő alkotmányos szabályok és törvények rendelkezéseinek taxációi alapján ugyanis egyértelmű, hogy a Kormány az irányítása alá tartozó hatóságoknak békésen, jogszerűen ünneplő polgárok szabadságjogát, emberi méltóságot sértő durva, véres eljárása megtörténéséért politikai és jogi felelősséggel tartozik.
A miniszterelnöknek a Kormánya feletti szuverenitása pedig a primer politikai felelőssége átháríthatatlanságát eredményezi.[11]
II.
2006. október 23. napjának a miniszterelnök büntetőjogi felelőssége felvethetőségével összefüggő történeti eseményei
A magyar forradalom és szabadságharc kirobbanása ötvenedik évfordulóját ünnepelve a Fidesz-MPSZ 2006. október 23. napján a Rákóczi út–Astoria kereszteződésében emlékező rendezvényt tartott.
A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény alaki és tartalmi követelményeit teljesítő bejelentési kötelezettségének a rendezvény szervezője a Budapesti Rendőr- főkapitányságon eleget tett.
A közterületre tervezett tömegrendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontjaiként az ünnepnap 16. órájától 18. óráig terjedő időszakot jelentették be.
A rendőrhatóság e bejelentést tudomásul vette. A rendezvény tartalmának megtiltásáról nem rendelkezett, a Fidesz-MPSZ rendezvény-főszervezője mellé összekötő rendbiztos rendőrtisztet nevezett ki.
A Magyar Köztársaság kormányának hivatalos és számos más rendezvény biztosításával összefüggő rendőri feladatok végrehajtására az országos rendőrfőkapitány 29/2006.(X.13.) ORFK-intézkedést adott ki, melyet később a 30/2006.(X.19.) intézkedéssel módosított.
A rendezvények rendőri biztosításának előkészítése során a Köztársasági őrezred, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat és a Budapesti Rendőrfőkapitányság kijelölt vezetői több alkalommal is egyeztető megbeszélést tartottak. A végrehajtásról biztosítási és műveleti terveket készítettek.
A parancsnoki eligazításra 2006. október 20.-án a Budapesti Rendőr-főkapitányságon került sor. A BRFK biztosítási terve alapján a fővárosban 12 helyszínen került sor rendezvények és útvonalak biztosításának végrehajtására.
A budapesti Kossuth téren 2006. szeptember 17. napja óta folyamatosan tartó politikai rendezvények és demonstrációk térben és időben akadályként ütköztek az október 23.-a 11 órájára a térre 56 állam és kormányfő részvételével tervezett hivatalos állami ünnepség megtarthatóságával.
Dr. Sólyom László köztársasági elnök úr dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter urat arról az elvárásról is tájékoztatta, hogy a bejelentett és ezért jogszerűen tartott tüntetések résztvevőit erőszak alkalmazása nélkül késztessék a Kossuth térről a hivatalos rendezvény tartalma alatti távozásra.
Az államfő elvárását figyelmen kívül hagyva, a demonstrálók együttműködési készsége hiányára hivatkozva a budapesti rendőr-főkapitány közbiztonsági helyettese, dr. Lapid Lajos rendőr dandártábornok a riadóztatott REBISZ bevetési parancsnoksága teljes állományával – lőfegyver-használatot kivéve – minden más kényszerítő eszköz alkalmazásával végrehajtandó tömegoszlatásra utasította Berke János rendőr ezredest.
A mintegy 20 demonstrálóval szemben a REBISZ 45-760, a Pest megyei RFK csapatszolgálati százada 92 és a BRFK közterületi állománya 109 rendőréből összetevődött csapaterő október 23.-án 02.54 órakor kezdte meg a tömegoszlatást, melyet 05.00 órára fejeztek be. Ettől az időponttól a kiürített Kossuth teret a csapatszolgálati század lezárta.
09.40 órakor a már legalább 1000 főre növekedett tömeg megkísérelt visszamenni a Kossuth térre. Tömegoszlatást végző kötelék szorította vissza őket a Podmaniczky utca–Arany János utca, valamint a Markó utca–Balassi Bálint utca vonaláig.
Az állami megemlékezés befejezése után a Kossuth térre visszatérés rendőri ígérete az onnan kiszorított tüntetők valamint az évfordulót ott ünnepelni akaró polgárok széles tömegeiben vált közismertté.
Délután a Fidesz–MPSZ rendezvényére gyülekezők annak közterületi helyszínét akár a metró második és harmadik vonalain utazást követően az összes létező irányokból a betorkoló közutakon gyalogosan, rendészeti korlátozás nélkül érhették el.[12]
A rendőrhatóság jogszabályban előírt kötelezettsége ellenére[13] tömegtájékoztatási eszközök útján nem adott előzetes tájékoztatást arról, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendjét, védő-biztosító kötelezettségét rendőr-csapaterővel teljesíti. [14]
Ezért a közvélemény a csapaterő végrehajtó állományába sorolt rendőr élő erők nagyságáról és az anyagi-technikai eszközök koncentrációjával létrehozott rendkívüli ütőerő felállításáról, ugyanakkor a rendőri intézkedések általános tapasztalataitól eltérően a testi épséghez, a személyes szabadsághoz tartozó és azoknak számos járulékos alkotmányos alapjogokat a csapaterő alkalmazását elrendelő vezető külön intézkedésével korlátozhatóan, brutálisan is foganatosítható módjáról sem értesült.[15]
A rendőrhatóság nem közölt elhatározást a rendezvény befejezését követően annak helyszínét ésszerű és szükséges idő alatt elhagyni köteles személyek távozási útvonalainak részleges, míg a centrális metróállomás teljes lezárása lehetőségéről.
Az óvatos becslések szerint is a több mint százezer polgár a legteljesebb mértékben gyanútlanul, veszélyérzet nélkül, biztonságtudatukban is kifejező módon – sokan kicsiny gyermekekkel – együtt ünnepelt a közterületen.
A jogállamban a közbiztonság és a belső rend védelmében még nem alkalmazott, ezért az állampolgároknak a rendőri csapaerő eljárása hatáskörébe kerülő, vétkességre tekintet nélkül minden személlyel szemben durván tettleges, véres tömegoszlatást soha meg nem élve annak empirikus tapasztalatával sem rendelkeztek.
Az eljárási szabályban előírt tájékoztatási kötelezettségszegéssel összefüggésben a közterületeken tartózkodók a budapesti rendőr-főkapitánynak arról a szélsőségesen kiterjesztő jogértelmezéséről sem értesültek, amely szerint a rendőrség törvénye 60. § (2) bekezdése felhatalmazása alapján a „tömeg szétoszlatására irányuló csapaterő alkalmazása esetén, a rendőrség a helyszínen levők egyéni felelősségét nem vizsgálja". Ezért értelemszerű az a következmény, a törvényben nem is létező „műveleti" területen talált személyeket a hivatás törvényének az intézkedések és a kikényszerítő eszközök alkalmazásának közös elvei és szabályai anyagi jogi valamint a végrehajtásnak a Szolgálati Szabályzatban megkövetelt eljárási rendelkezéseit sértve[16] az emberi méltóságot alázva-sértve, testi sérülések okozásával is járóan kényszerítésként „jogszerűen" bántalmazhatja.
A rendezvényen ünneplő állampolgárok azonban az eljárásjogilag megkövetelt előzetes tájékoztatásnak eleget tétel esetén sem értesülhettek volna arról, hogy - a Gönczöl munkacsoport jelentésében is elismerten - a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata 448 pontja[17] nem publikus, ám abból tömegoszlatásra vonatkozó 57 pontjában a „csekély veszélyérzettel és jogismerettel rendelkező" állampolgárokkal számos kötelezettséget határoz meg.[18]
Azokat sértő magatartás megtorlásaként pedig a tömegoszlatás törvényes eszközei taxációjában[19] meg nem határozott és ezért tömegoszlatás törvénytelen kényszerítő eszközének minősülő „viperával", speciális robbanófegyverekkel (repesz- vagy páncéltörő puskagránátok kilövésére alkalmas automata gépkarabélyokkal felszerelt) mesterlövész, gépjárműre telepített speciális sorozatlövő AWGL könnygáz-gránátvetőt kezelő alegységek bevetésével is számolniuk kell.
Mindezek együtthatásaként az élet, a testi épség súlyos fenyegetettségről való ismeret teljes hiánya jellemezte a 2006. október 23.-án az Astoriánál az ünneplés békés szándékával gyülekezők rendismereti tudatát.
A létező rendismereti tudatot dominánsan a békés jogszerű gyülekezés, a véleménynyilvánítás, a szólás szabadsága alkotmányos joga ismerete töltötte ki.
Megállapítható ugyanakkor, hogy az internetre is felvitt fotók dokumentációja szerint a rendőrség minősített elfogadású törvényét sértően 2006. október 23. napján a főváros közterületeire kivezényelt, páncéltörő puskagránátok kilövésére is készenléti helyzetben tartott automata gépkarabélyokkal, robbanófegyverekkel felszerelt mesterlövész-alegységek nyilvánvaló módon a Csapatszolgálati Szabályzat alapján, azonban alkotmányos törvénybe ütköző, sértő módon történt bevetésben vettek részt a Fidesz-MPSZ rendezvényén békésen, minden jogsértés nélkül ünneplők ellen tudatosan provokált rendvédelmi eljárás folyamán.[20]
A Gönczöl-jelentés előterjesztői a 2006. október 23.-i tömegoszlatásokkal csúcspontjára érkezett és megmerevedett politikai válság és alkotmányos konszenzus megszűnését felismerve a regnáló kormány számára egy új, nehezen módosítható, a jelenlegi alkotmányos berendezkedést megőrző alkotmány kidolgozására és konszenzussal elfogadtatásra, majd népszavazás útján történő megerősítetése kísérletére tettek javaslatot. Annak érveléseként az „alkotmányos diktatúra" veszélyének elhárítását jelölték meg azzal, hogy egyetlen párt kétharmados többséget megszerzése esetén, konszenzuskényszer nélkül, tetszés szerint alakíthatná az alkotmányos berendezkedését.[21]
A tüntetők Kossuth térről kiszorítása eredményekként a hatalom csupán magas államférfi vendégei körében, az 1956-os forradalmat kirobbantó nép még élő résztvevőit valamint a forradalom eszméivel azonosuló fiatalabb nemzedéket elűzve ünnepelt.
A kirekesztés az állami megemlékezések esti záróaktusaként az államfő távollétében, a miniszterelnök főszereplésével tartott emlékmű avatásán is folytatódott.
A nap koradélutáni órájában a Corvin közben a fegyveres küzdelmek egykori személyiségei, közöttük halálra ítélt, de életben maradt szabadságharcos felkelők és szimpatizánsaik kivégzett, meghalt társaikra emlékezve ünnepeltek. A szónokok a jelentős pártállami múlttal rendelkező miniszterelnök és kormánya ellen markánsan antikommunista érzelmi-indulati, magas fokon izzó radikalizált nyilatkozatokat tettek.
A jelenlévők sokadalma az emlékezést követően úgy határozott, hogy a köztudomásként terjedő hatósági ígéretben bízva csoportokba rendeződve átvonulnak a Kossuth térre.
A nemzetiszínű és „árpád-sávos" lobogókkal vonuló, kormányellenes jelszavakat is harsogó vonulók a Rákóczi út–Deák tér–Bajcsy Zsilinszky úton haladva 15.15 órakor érkeztek a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca kereszteződéséhez. Az ott útzárként felállított kordont beszakították. A tüntetőket előbb beengedték az Alkotmány utcába, majd 15.32 órakor a REBISZ oszlatócsoportja vízágyú és AWGL-könnygázgránátok alkalmazásával 15.45 órára a tömeget az Alkotmány utcából kiszorította. A tüntetők kisebb csoportja a Nyugati pályaudvar, míg kb. 1000 fő a Bajcsy-Zsilinszky úton az Andrássy út irányába indult.
Az oszlatás parancsnoka két ízben is a tömegoszlatás befejezésére tett javaslatot, azonban 15.43 órakor Pigler rendőr alezredes a Deák tér irányába annak folytatására, a tömeg teljes felszámolására adott parancsot.
Az ellenálló tömeg a megerősített csapaterőt kődobálással támadta.
Az Alkotmány utcában végrehajtott tömegoszlatással egy időben nem történt intézkedés a Deák tér–Andrássy út–József Attila utca kereszteződésénél a rendzavaró csoportok elszigetelésére.
16.08 órakor a tömegoszlató erőket Bajcsy-Zsilinszky út–Andrássy út kereszteződésénél megállították. Nem folytatták a tömegoszlatást. A tömegoszlatás parancsnokát, Pigler rendőr alezredest leváltják, az új parancsnok Gulácsi rendőr alezredes.
A Kossuth rádió közleménye szerint ebben az időben a Nemzetbiztonsági Tanács a miniszterelnök vezetésével ülésezett.
16.14 órakor a tömegoszlató kötelék rádión ismételten utasításokat kap arra, hogy az oszlatás alatt lévő tömeg nem mehet az Astoriához, az ott zajló rendezvényt nem zavarhatja.
Végrehajtása megkísérléséről sincs adat.
A Nyugati tér irányába haladó csoportosulásokat 16.50 órára teljes mértékben feloszlatták.
17.24 órakor a Deák téren bemutatásra kiállított korabeli harceszközök közül a Károly körúton várakozó tömegoszlató köteléktől 120 méterre egy páncélos csapatszállító járművet és lövegeket keresztbeállítanak.
17.34 órakor a kiállított T–34-es harckocsit beindítják, amely 4 perccel később az oszlatósorfal felé rövid előremozgást hajt végre. A búvónyíláson át bedobott könnygázgránáttal támadott vezetőt elfogták. Az oszlatócsoport a megállított harckocsi vonaláig előre mozgott.
17.45 órakor a Fidesz-MPSZ rendezvénye rendőri biztosításának parancsnoka – valótlanul – a rendezvény befejeződését jelentette.
17.45:51 órakor – a Rendező–01-es – utasítására, amely szerint „kezdjétek meg a tömeg elleni támadást vízcsapásokkal, könnygázgránát-csapásokkal, mert a Fidesz-MPSZ nagygyűlése befejeződött és a Kálvin tér irányába mennek el a normális és tisztességes emberek." A csapaterő támadásba lendült.
17.46:47 órakor a Hungária–100 és Hungária–300 rádió hívójelű parancsnokok kényszerítő eszközök alkalmazásával az állománynak oszlatásra megindulásra parancsot adnak.
A Fidesz-MPSZ főrendezője, Varga Szilvia – mert a csapaerő egyszemélyi parancsnokával kapcsolattartásáért mellé rendelt rendbiztos eltűnt – a BRFK közbiztonsági helyettesétől, dr. Lapid Lajos dandártábornoktól mobiltelefonon rendőri védelmet kért. A tábornok úr azonban a távbeszélő-kapcsolatot megszakította, és a továbbiakban már elérhetetlen volt.[22]
A Hír Tv élő közvetítései folyamatosan tudósítottak arról, hogy a Károly körútba torkolló Gerlóczy utca csatlakozási pontja táján Bock vadászfegyver-kezelők az úttest középvonalában leállított vízágyúk takarásából egymás után ki-ki lépegetve az úttestről a járdára szorult, tétlenül várakozó, eszköztelen emberek fejére, felsőtestére irányzottan gumi lőszert, speciális tűzfegyverekből pedig ingerlő gázgránátot lőnek.
A Hír Tv helyszíni sugárzású felvételei tanúsítják, hogy az oszlatott tömeg semmiféle eszközzel nem rendelkezett. Ezért a robbanófegyverekből, tilalmazott módon felsőtestekre irányzottan lövetett mindkét eszköz alkalmazásának a Rendőrség Szolgálati Szabályzata 68. § (5) bekezdése c.) pontjában meghatározott elsődleges feltétele, a felfegyverkezett tömeg ellenszegülésének megtörése nem valósult meg.
A Fidesz-MPSZ rendezvényének ünneplői a Károly körúton a Dohány utcai elágazásig terjedő teljes útfelületet elfoglalták.
A rendőri erők azonban a rendezvénynek rendbontástól megvédése törvényben megkövetelt feladatát szegve a békés ünneplőket semmi módon nem óvták a Károly körúton akkor már több órája a csapaterő tömegoszlatásával ellenálló tüntetőkkel egyesüléstől.
Ezért a 17.45:51 órakor a Rendező–01 egyértelmű utasításával megindított tömegoszlatás a még mindig ünnepelőkre rászorított tüntetőkkel összekeverve minden hatókörbe került jelenlévővel – gyermekeket kísérő szülőkkel, nőkkel, idős emberekkel szemben is – alkalmazásra került.[23]
17.48. órakor a lovas alcsoport a Károly körúton a Dohány u. torkolatáig tartóan az alosztályvezető elhatározására kényszerítő eszközként kardlapot is alkalmazva lovasrohamot hajt végre.
Ezzel a demokratikus jogállamunkban a végrehajtói hatalom jogosítványaival felhatalmazottak a népszuverenitás alanyait, a minden hatalom valóságos tulajdonosait, a békésen ünneplő népet a Kormánynak alárendelt rendőrségnek adott „categorikus imperativus"-szal, valamint a rendőr humán erők összevonásához szükséges pénzügyi-dologi feltételeket megteremtve, csapaterővel, tűzfegyverekkel és törvényben tilalmazott kényszerítő eszközökkel is felszerelt brutális ütőerejű rendőri túlerővel megtámadták.
Tették ezt bántalmazással okozható testi sérülések parancsban limitálása nélkül, reálisan sok ember életét közvetlenül veszélyeztetve, a polgárok sokaságának súlyos biológiai sérülések elszenvedésével szemben közömbösnek mutatkozva, ezért már bűnösen eventuális szándékkal elkövetve.
Október 23. napjára a REBISZ és a BRFK mozgósítható állományát az ország megyei rendőr főkapitányságai rendőr századaival erősítve a főváros 12 helyszínére telepített csapaterők egyértelműen a miniszterelnök-pártelnöknek a politikai ellenzék szimpatizánsainak a megfélemlítése, a közterületeken napi rendszerességgel tapasztalható gyülekezések, tiltakozások megtorlásával azok félelmeken alapuló ellehetetlenítése szándékát bizonyítják.
Ezt a valóságos politikai szándékot az egymást követő történeti események okszerű összefüggései hitelesen tárják fel:
– az első Ignácz-jelentés összegzése szerint a Magyar Televízió székházának ostromakor a rendőri műveletek irányítása Szabadfi Árpád országos rendőrfőkapitány-helyettes, és Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány helyszínen tartózkodása ellenére súlyosan szakszerűtlennek bizonyult. Valamennyi alegység csapatparancsnok hiányolta a helyszíni irányítást, folyamatosan kereste a helyszínparancsnokot.[24]
– Az Ignácz István dandártábornok anonim megnevezéseket tartalmazó vizsgálati jelentése szerint „X. rendőr alezredes Y. rendőr dandártábornoktól próbálta kérni, hogy küldjenek erősítő erőt a MTV-székházhoz, azonban a telefonon és rádión történő hívásaira nem reagáltak, és nem válaszolt neki senki. Ezt többször is megpróbálta."A Kossuth tér biztosítását ellátó valamint az MTV székházának épülettömbje ellentétes oldalán, a Zoltán utcában várakozó jelentősebb ütőerejű és már folyamatosan erősített csapaterők bevetését – azok követelő sürgetése ellenére – parancsban nem engedélyezték.[25]
– A székházostromnak mindmáig rejtélyes elemei, hogy a Hír Tv képi információi szerint az eszköztelen (rövid ideig volt csupán látható egy fémkordon elem támadó eszközként használata) 50-100 főből álló nagyon kemény, agresszív csoport, valamint a támogató, szándékerősítő magot alkotó 100-200 ember a főbejárat masszív ajtaját és azokat is védő, ún. betörő-rácsokat a tűzoltó vízsugárral és ingerlő gázzal védekező 378 rendőrt miképpen tudta leküzdeni, az épület főbejárat rendszerét feltörni, és az épületbe behatolást az ott tétlenül várakozó rendőrök asszisztálása mellett lehetővé tenni. Ennek a személyi állománynak a felkészítetlensége, hiányos felszereltsége is, a parancsnoki irányítás sajátos hibái ekkor a rendőri tevékenység kudarcát eredményezték.
– A kormányzati sodratú közlemények szerint 216 rendőr – közöttük 44 súlyosan – sérült. A közlemény nem tájékoztat a főbejárat mögött védők sérüléseiről, hogy ők mennyiben sérülhettek az általuk zárt térben használt ingerlő gázoktól, a főbejárat előtt a védőket hátulról ért saját vízcsapásoktól.[26]
– Hasonlóképpen talányos történeti esemény, hogy miután a belső lépcsősor tetején polgári ruhában álló Mittó Gábor rendőr ezredes a televízió élő adásában beolvasni követelt „petíciót" Toroczkai László tüntetőtől átvette, annak elmaradása ellenére az erőszakos behatoló részéről már semmi más kényszerítő cselekvésre nem került sor. Miképpen a székház kiürítésekor az irányadó hangadók kiemelésére, az ott találtak igazoltatására, személyes szabadságot korlátozó intézkedésekre nem került sor.[27]
– Dr. Petrétei József, az igazságügyi és rendészeti miniszter 2006. szeptember 19. napján a „túlkapásokért" a felelősséget beismerve lemondott. A miniszterelnök a lemondást nem fogadta el. Döntése annak bizonyítéka, hogy a miniszter az ő elvárásainak megfelelően végezte irányító tevékenységét.
– Ennek a tényállapításnak a bizonyítékai. Az index.hu 2006. szeptember 19-én 19.30 órakor kiadott közleményében írja: „A miniszterelnök elmondta, hogy hétfőről keddre virradó éjszaka közvetlenül tartotta a kapcsolatot az országos rendőr-főkapitány helyettesével (ő irányította egyébként a rendőri teendőket a főkapitány távollétében)", majd egy következő hírben: „Petrétei hangsúlyozta, hogy a mostani rendőri intézkedéseket a rendőrség vezetői irányítják, az operatív irányítás az ő kezükben van. Rendészeti miniszterként ő követi az eseményeket, és felügyeli a rendőrséget. Az események alakulásáról folyamatosan tájékoztatja a miniszterelnököt és a kormány más tagjait."[28]
– 2006. szeptember 19–20. napjain megtörtént tömeges rendőri brutális fellépéseket a Civil Jogász Bizottság jelentésének I. fejezete 5. pontja személyes beszámolókra is alapozott sértetti elmondások alapján részletesen tárgyalja. Terjedelme miatt ezen a helyen csupán utalunk a forrásmunkára, annak a megismerhetőségére.
Ezeknek a napoknak legmegdöbbentőbb rendvédelmi eseménye volt, hogy – az intézmény elnökének az ő hozzájárulását, a tudomását is tagadó állítása szerint – a rendőr csapaterő a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székháza udvarát gyűjtő fogházként használta, a közeli utakon, de lakóházakba menekült és onnan kiemelt, elfogott személyeket kényszerítő eszközként használni tilalmazott műanyag kábelkötegelő szalagokkal, hátrakötözött kézzel, térdelő és a falnak szorított fejekkel testhelyzetekben, trágár szidalmazások és a nemzeti érzéseik miatt, gyalázkodó kifejezésekkel kísérten gyötrelmesen megkínozták. Fiatal lányt vérző fejsérülést okozóan fizikailag és mentálisan bántalmaztak, orvosi segítségben ellátását késleltették.
Ezeknek a napoknak valamennyi „közvédelmi" eljárását azok az ügydöntő jelentőségű történések jellemezték, hogy új típusú rendőr-gyakorlóöltözetet viselő, azonban szolgálati azonosítójelvénnyel hivatalos személyként nem igazolt emberek már nem csapaterőben, hanem néhány főből álló csoportokban Budapest közterületein, már szórakozóhelyekre is betörve, alkalomszerűen a hatókörükbe került vétlen személyekkel szemben is, a megfélemlítés nyilvánvaló szándékával bántalmazó „intézkedésekkel" provokáltak.
Államhatalmi tényezők érdekeit szolgáló diszkrécióval értelmezhető, hogy semmi információ nincs arról, hogy a személyi állomány összevonása és kötelékbe szervezése, annak egyszemélyi parancsnoki vezetése alá helyezett és még pihenőidejükben is központosított elhelyezkedésben tartott rendőrök, akárcsak a REBISZ állományát képező rendőrök miképp kerülhettek ezekbe az intézkedési helyzetekbe, és mire volt felhatalmazásuk, parancsuk?
Okkal felvetendő kérdés, hogy mi a jogi helyzet közvetlen szolgálati elöljáróiknak a razzia jellegű, megtorló bevetéseket eltűrő vagy utasító ténykedésével, parancsnoki felelősségével?
A rendőri törvény szabályai szerint ilyen esetekben már nem az egyszemélyi felelős csapaterő-parancsnok, hanem maga az intézkedő rendőr önállóan felel az eljárása jogszerűségéért, törvényességéért.
A belső kerületek számos pontjain – még a Duna-parti lépcsőn randevúzó fiatal párral szemben is[29]– szándékosan kiprovokált megalázóan gyötrelmes bántalmazásokat elkövető csoportos intézkedések azonban a központi rendelkezési állományba tartott rendőröknek – szolgálati helyükről eltávozást lehetővé tevő eltávozásaik is – csak elöljáró parancsára történő cselekvését bizonyítják.
Az összevont, csapaterőbe sorolt, központosított elhelyezésű, váratlan körülmények esetén riadóztatható alegységek személyi állománya által az ilyen csoportokban elkövetésére másképpen nem kerülhetett sor.
Egyidejűleg okkal felmerülő kérdés, hogy a rendőri hivatás szabályait sértő és már bűncselekményeket megvalósító elkövetésnek mi volt az indítéka? Azt belső késztetéstől, személyes érzelmektől, indulatoktól (aljas indoktól) motiváltan, vagy parancsra cselekedték?
Józan gondolkodás alapján abból kell kiindulni, hogy a hivatása szabályait tudatosan sértő rendőrnek okszerűen kell felelősségre vonhatóságával, elmarasztalása esetén akár egzisztenciális halálával számolnia.
Eme végzetes fenyegetettség miatt okkal következtetendő, hogy az ilyen kiprovokált, ezért már eleve jogellenes intézkedések részesei felhatalmazó parancsnoki akaratnak megfelelően cselekedtek.
Ugyancsak okszerű annak felismerése, hogy mivel a teljes felelős parancsnoki kar mindenféle műveleti és eseménynaplók vezetését és esemény-jelentéstételi kötelezettségeit egységesen és szándékosan elmulasztotta, ez a körülmény önmagában a kötelességszegésnek a szolgálati elöljárók részéről következmények nélküli eltűrése bizonyos tudatát bizonyítja.
Végezetül, az összevont teljes személyi állomány hivatásos rendőrei, egyszemélyi felelős parancsnokai a rendőrségi törvény 12. § (1) bekezdésében előírt kötelességük miért szegték meg:
Egzisztenciális fenyegetettségük a tanúsított magatartásuk oka?
A tiltakozásukat kinyilvánító emeritus alkotmánybírók álláspontjával egyetértve Civil Jogász Bizottságunk is okszerűen arra következtet, hogy a rendvédelmi erők és irányító parancsnokai tétlensége nem állhatott messze a kormányfő intencióitól.
A történeti események tudatosan előállított hivatkozási alapot szolgáltattak az elkövetkező napok, majd október 23.-án a durván erőszakos – úgymond „túlkapásokra" is ösztönző – „rendrakásra".
A történtekért a miniszterelnök a politikai és jogi felelősségét nem háríthatja el.[30]
A rendőrségi törvény 20 § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése rendelkezésének megfelelően a mindenkire kötelező érvényű 54/2000. (XII.18) AB határozata ellenére szolgálati azonosító jelvénnyel hivatalos személyként nem igazolt, bár új típusú rendőr-gyakorlóruhát viselő emberek [31] gumibottal, tonfával, „viperával" való bántalmazással, robbanófegyverekből kilőtt gumilőszerrel, ingerlő gázokkal legkevesebb 165 civil személynek okoztak a főváros 8 kórházában ambuláns vagy osztályos ellátást szükségessé tévő sérüléseket. Különösen a fej, a felsőtest és a szem lőtt sérülései bizonyultak nagyon súlyosaknak.
Azonban nagyon sokan a hatóságok áldozathibáztató alapon büntetőeljárás alá vonásától tartva az adatszolgáltatásra kötelezett egészségügyi intézmények gyógyító ellátását nem vették igénybe.
Kórházi intézményi ellátásban csupán 1 súlyosan és egy könnyebben sérült rendőr részesült.[32]
A Budapesten 2006 szeptemberében és októberében elfogott személyek sérelmére a rendvédelmi és büntetés-végrehajtási szervek intézményeiben a fogva tartásuk alatt tömegesen elkövetett megaláztatásokról, kínzásokról, fizikai és lelki gyötrelmekről az azokat elszenvedők személyes beszámolói alapján a Civil Jogász Bizottság jelentésének 1. számú Függeléke tartalmaz konkrét adatokat.
Terjedelme miatt itt csupán utalunk az adatforrás elérhetőségére.
És ha mindezek ellenére bárkinek még kételye támadna abban a kérdésben, hogy a kormánykoalíció elvárásainak, politikai akaratának mennyiben feleltek meg a bűnösen törvénysértő „közrendvédelmi" támadások, úgy
– emlékezzen Gergényi Péter budapesti rendőrparancsnok lemondásának el nem fogadására;
– a koalíció kisebbik pártja frakcióvezetője, Kuncze Gábor „Gergényi tud is, szeret is tömegoszlatni, ha hagyják" „bon mot"-jára;
– a csapaterő parancsnokát kereső, az országgyűlési képviselői igazolványát mutató Révész Máriuszra – akit földön, hason fekvő, eszméletlen állapota ellenére a fején, felsőtestén, csontjait törő brutalitással bántalmaztak. A frakcióvezető az Országgyűlés nyilvános ülésén „Révész Mártiriusz"-nak gúnyolta, és párttársaival a rögzítőkötésekbe burkolt sértettről hahotázva humorizáltak;
– a kisebbik koalíciós párt legfelső vezetői közé tartozó budapesti főpolgármester, Demszky Gábor pedig – a Magyar Köztársaság Köztársasági elnökének az Országgyűlés 2007. évi őszi ülésszakának nyitónapján az államszervezet demokratikus működése felett őrködése kötelezettségét teljesítő felszólalásában az ő neheztelését is kiváltva Gergényi Pétert kétféle jogcímen is kitüntette.
– Dr. Petrétei József volt rendészeti miniszter pedig egyik utolsó döntése alapján Gergényi Pétert és az egyidejűleg felmentett dr. Bene László országos rendőr-főkapitányt a rendőrség védőszentjéről elnevezett Szent-György díjjal tüntette ki.
A feljelentés 1. fejezetében részletesen áttekintett és elemzett felhatalmazások és kötelezettségek, valamint a II. fejezetben a politikai és jogi felelősség felvethetősége és megválaszolhatósága érdekében a reá vonatkozóan releváns történeti eseményeket ütköztetve a Magyar Köztársaság miniszterelnökének tevőleges, akárcsak mulasztó magatartásának büntetőjogi szempontú értékelése szükséges.
III.
A miniszterelnök büntető törvény diszpozíciójának megfelelő magatartásai
Dr. Sólyom László köztársasági elnök úr 2006. november 25. napján elveket képviselve mondta, ha az alapvető normák válnak bizonytalanná, morális válság van. Demokrácia nem létezhet morális normák nélkül. A morális normák áttörése megkérdőjelezheti a demokrácia bizalmi alapját.
Alapvető kérdésként vetette fel: vannak-e még normáink?
Szabad-e hazudni?
Szabad-e bármilyen eszközt igénybe venni a hatalom megtartása érdekében?
Az államszervezet működésében a fékek és ellensúlyok érvényre jutása érdekében a kormánypárti frakciókat a hatalommegosztás klasszikus elvének nagyobb erővel megvalósulása végett sürgette a végrehajtó hatalom ellenőrzésére.
A politikai válság megoldására kezdeményezésének bizalmi szavazással megválaszolását tudomásul vette: ezzel államfői szerepét lezárultnak értékelte.
Kis János és a Védegylet érveléseivel egyetértését jelezve kimondta: „…A törvénysértésekkel szemben a legszigorúbban fel kell lépni, az államnak meg kell védenie az állampolgárait és intézményeit. Azonban a történteket nem lehet a Kossuth térre és az azon belül is hangadóvá vált 100-150 emberre szűkíteni. Nem lehet kétségbe vonni, hogy vannak, voltak békés tüntetők országszerte. Akik valóban azért mennek ki az utcára, hogy felháborodásuknak az alkotmányos lehetőségek keretében hangot adjanak. Az ő jogaikat az államnak garantálnia kell."
Kimondta: „sem jobb-, sem baloldalinak lenni nem jellemhiba, vagy hogy „Árpád-sávos" zászlóval tüntetni félelemkeltő."
Hivatkozva az 1990-es évek végén már elhangzott jelzésére: „…a politikusok egyre kevésbé kezelik méltó helyükön azokat az alkotmányos értékeket, amelyeket annyira komolyan vettünk a rendszerváltáskor. Ez mára fokozatosan odáig fajult, hogyha bármilyen alkotmányos elv útjában áll a politikának, akkor könnyen kijelentik, hogy nem baj, majd megváltoztatják az alkotmányt. Parlamenti demokráciában a megoldás iránya az, hogy a jogállamban való bizalmat vissza kell állítani: az intézményekben kell bízni. Ennek legsürgetőbb próbája az október 23..-án történt rendőri túlkapások jogállami kivizsgálása"[33]
Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködése kötelezettsége okán és az alkotmány értékrendjének védelme érdekében az államfő az Országgyűlés 2007. évi őszi ülésszaka nyitónapján felszólalva a mindenféle erőszak közvetlenül érzelmi előkészítése büntetésének elvárását feladatként jelölte meg azzal, hogy az alkotmány nem tűri az erőszakot.
A békés szándékú tüntetőkről szólva őket védtelennek jellemezte szélsőséges csoportok közéjük vegyülésével jelszavaik, jelképeik felmutatásával szemben. Elvárásként mondta:
„a politikusoktól és a médiáktól a tisztesség megköveteli, hogy ne mossák össze a tüntetőket a radikálisokkal; a tüntetők egyáltalán nem fasiszták. A tüntetőkre nyomás gyakorlása akár el is térítheti őket a jogaik gyakorlásától, ha a szélsőségesekkel való összemosás fenyegeti őket."
Legfontosabb mondandója:
„Az alkotmány nem tűri az erőszakot!"
„Az erőszakot és az erőszak közvetlen érzelmi előkészítését büntetni kell!"
„Az erőszakkal lép ki az alkotmány keretéből a tüntető. Nincs mentség a Televízió székházánál elkövetett bűncselekményekre."
Az alapjog gyakorlását érintően fontos kérdésnek nevezte, hogy a rendőrség milyen kényszerítő eszközöket alkalmaz, amit garanciális szabályok határoznak meg. Túllépésük a jogállamot érzékenyen sérti.
A rendőri túlkapások jogállami kivizsgálását sürgető nyomatékkal jelentette ki
„megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el rendőrök."
„A jogállam próbája lesz, hogyan dolgozza fel az igazságszolgáltatás a tavaly szeptemberben, de főleg az október 23-i tüntetéseken történteket."
„A jogállamban a bűnt meg kell büntetni, mérlegelve minden súlyosító, enyhítő körülményét. Azonban kérdés, hogy kik állnak bíró elé."
„Az elkövetők azonosíthatatlansága és az abban egyáltalán nem együttműködő rendőrség miatt félő, hogy sok ismert szakmai és politikai vezető felelőssége tisztázatlan marad!"
Felrovó kontextusban említette:
„Itt a végeredmény a kitüntetés."
A miniszterelnök alkotmányban biztosított felhatalmazásai jogán a Kormánya élén abszolút szuverenitása, akarata teljesülése jogi eszközökkel kikényszerítésének dominanciája az I. fejezetben tárgyalt alkotmányjogi alapokon primer politikai és jogi felelősségének az áthárítatlanságát konstitulálja.
A II. fejezetben feltárt történeti események pedig félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a miniszterelnök-pártelnök a politikai ellenzéke diszkeditálása, véresen durva rendőri bántalmazásokkal alapvető politikai (a gyülekezés, a szólás, és a véleménynyilvánítás, a sajtótájékoztatás) és más szabadságjogok gyakorlásától megfélemlítéssel, az elrettentés visszatartó módszerével az alkotmányos felhatalmazásait jogellenesen, sőt már bűnös módon alkalmazta.
A 2006. szeptember–október hónapjaiban Gyurcsány Ferenc a közterületeken zajló tüntetésekről és a rendezvények történéseiről, a rendőri csapaterőkkel való tömegoszlatásokról a felelős rendőri vezetéstől folyamatosan kapott hivatalos tájékoztatásokat. Ezek ismeretében a Rendőrség irányításának törvényes felhatalmazásával élve, a rendőr szakmai feladatokba avatkozva, - kötelező érvénnyel a Kormánynak a közbiztonság és a belső rend védelme körében, - és a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője minőségében is hozott döntései végrehajtására feladatokat határozott meg. A Rendőrségnek adott feladatok teljesítése végett élt a rendőr szakmai végrehajtásba avatkozás „sui generis"[34]utasítás adásának a jogával.
A történeti események különösen felháborító elemei voltak a nemzeti (nem csak „Árpád-sávos") lobogókkal, kitűzőkkel tüntetők és ünneplők üldözése, elfogása, bántalmazása, a nemzeti jelképek felmutatása miatt a lakosság eme csoportjai, tagjai ellen tettlegességet kísérlő, becsmérlő, gyűlöletre uszító szitkozódások, ezért a Btk. 269. §-ba ütköző közösség elleni izgatás bűntettét, míg a Magyar Köztársaság zászlaját megtaposó, rongáló, azok miatt lealacsonyító kifejezéseket használó, tényállásszerűen a Btk. 269./A §-ba ütköző és vétség miatt szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeknek a csapaterőbe sorolt – bár szolgálati azonosító jelvénnyel hivatalos személyként nem igazolt – rendőr-gyakorlóruhába öltözött emberek által folyamatosan és egységesen elkövetése.
Amennyiben ezeket a bűncselekményeket a magyar rendőrség hivatásos állományában szolgálatot teljesítő rendőrök követték el, úgy elképzelhetetlen a felsőbb akarat, parancs nélkül történt elkövetés; különösen annak egységes végrehajtása.
Nemzeti jelképeket sértő, közösség elleni izgatást elkövető rendőrnek nincs helye a Magyar Köztársaság rendőrsége hivatásos állományában.[35]
Gyurcsány Ferenc aktív cselekményeinek részletes tényfeltárására a Civil Jogász Bizottságnak nincsenek lehetőségei: azt bűnrészes jogi felelősségének megalapozott gyanúja miatt bűnügyi nyomozás eszközeivel lehet és kell végrehajtani.[36]
A 2006. október 23-án a televíziós csatornák helyszínekről kapcsolt tudósításai naturális képi és hanganyag-információi bőséges információkat szolgáltattak a már robbanófegyverekkel vívott polgárháborús eseményekre emlékeztető utcai összecsapásokról, és elégségeset ahhoz, hogy a miniszterelnök azonnal felismerje az általa irányítani köteles rendőrségnek a már elfajuló véres embervadászatba torkolló törvénysértő rendvédelmi „túlkapásait".
A félreérthetetlen információk az Alkotmány, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányából a Magyar Köztársaságra háruló, továbbá a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvénynek a gyülekezés mindenkit megillető alapvető és megvédendő szabadságjoga súlyos sértése okszerű felismerését kellett előidézze.
Ezért pedig a miniszterelnöki politikai és jogi felelőssége alapján a békésen tüntetők és ünneplők elleni „túlkapásokat" mint törvénybe ütközőt „categorikus imperativus"-szal haladéktalanul beszüntetni volt köteles.
A miniszterelnök-pártelnöknek a politikai ellenzék és a civil szembenállás szimpatizálóinak a közterületen gyülekezéstől, politikai véleménynyilvánítástól megfélemlítéssel, elriasztással visszatartást kikényszeríteni akaró rendőri kényszerintézkedéseket köteles lett volna leállítani, azokat törvényes mederbe terelni, a jogszerű békés rendezvényeket megvédeni. Annak elmulasztása az ismertetendő törvényi tényállásra tekintettel bűnösen jogellenes magatartás.
IV.
A gyülekezési szabadság megsértésének bűntette
Az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1966. december 16-án a XXI. számú ülésszakán fogadta el a
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányát.
Magyarország az 1976. március 23. napján hatályba lépett 1976. évi 8. törvényerejű rendelet kihirdetésének jogi aktusával csatlakozott a nemzetközi szerződéshez.
Az Egységokmány 21. cikkelye kimondja: a békés gyülekezés jogát el kell ismerni.
Ez az elv a Magyar Köztársaság Alkotmányba beépülve a 62. § (1) bekezdésébe kimondja: a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak a szabad gyakorlását.
A kezdetben 10 országot magába foglaló Európai Tanács 1950. november 4. napján fogadta el az
Emberi Jogok Európai Egyezményét,
amely egyezményt, és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet a Magyar Köztársaság az emberi jogok és alapvető szabadságjogokról szóló 1993. évi XXXI. Törvényben kihirdetett, és váltak ezzel belső jogrendszerünk részévé.
Az Európai Tanács Emberi Jogok Európai Bizottsága (Strasbourg) „békés cél" jelentését értelmezve iránymutatásként többször is kimondta: a magánszemély az elszórtan előforduló, a tüntetésben részt vevő más személyek által elkövetett erőszak vagy más büntető cselekmények eredményeképpen sem szűnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai, vagy magatartása békés marad.
A Bukta és társai vs. Magyar Köztársaság ellen 25691/04 szám alatt hozott ítéletben az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikkének a megsértésében a Magyar Köztársaságot elmarasztalta.
Indoklásának lényege szerint: „Speciális körülmények között, amikor az azonnali reakció igazolható lehet demonstráció formájában egy politikai eseményre, a bekövetkező békés demonstráció feloszlatása pusztán az előírt bejelentés hiánya miatt, a résztvevők jogellenes tevékenysége hiányában aránytalan korlátozását jelenti a békés gyülekezés jogának. (…) Amikor a tüntetők nem alkalmaznak erőszakot, fontos, hogy a hatóságok egy bizonyos mértékű toleranciát tanúsítsanak a békés összejövetelek irányában, azért hogy az Egyezmény 11. cikkét ne fosszuk meg minden lényeges tartalmától.
Spontán nyilvános gyülekezésen részvétel nem ok annak feloszlatására, és ilyen nyilvános gyülekezés annak időbeli kiterjedésére tekintet nélkül megőrzi annak a jogszerű minőségét mindaddig, amíg békés marad."
Magyarországnak nemzetközi szerződésekhez csatlakozása az állam részéről különféle kötelezettségek vállalását vonta maga után.
Az Alkotmánybíróság a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról döntve utalt az Alkotmány 7. § (1) bekezdése 1. fordulatára, amely szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, amely azt mondja ki, hogy ezek az „általánosan elismert szabályok" külön (további) transzformációk nélkül is a magyar jog részei. Azok „vállalt kötelezettségek".[37]
A nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesülését a Magyar Köztársaság „sui generis" büntetőjogi védelemben is részesíti.
A Büntető törvénykönyv 228/A § (1) bekezdése az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértésének bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti azt „aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának a gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz".
Az egyesülési – gyülekezési jog gyakorlásának azonban szerves része a rendezvényen megjelentek eltávozásának irányai és a jogkövető magatartással az elvonuláshoz szükséges idő biztosítása.
Ennek a rendőrhatósági kötelezettségnek a megsértése önmagában tényállásszerűen valósítja meg a kérdéses bűntettet.
Azonban a II. fejezetben Papp Károly r. dandártábornok hivatalos tényfeltáró jelentéséből megismert történeti események szerint a Fidesz-MPSZ rendezvény biztosításának Erzsébetváros–01 hívójelű parancsnoka 17.45 órakor rádión valótlanul az ünnepi program befejezését jelentette. Az ünneplő rendezvény azonban 18 órakor fejeződött be.
17.45:51 órakor Rendező–01 hívójelű parancsnok a tömegoszlató kötelék parancsnokának vízcsapásokkal, könnygázgránát-csapásokkal a tömeg elleni támadásra ad utasítást, melynek következményeként 17.46:47 órakor két oszlató kötelék parancsnoka is kényszerítő eszközök alkalmazásával tömegoszlatásra ad parancsot. Annak végrehajtása részeként 17.48 órakor a lovas alcsoport a Károly körúton kardlapot alkalmazva lovasrohamot hajtott végre az oda szorított emberek ellen. Egyidejűleg a tömegoszlató kötelék gyorsított ütemben az Astoria irányába megindult.
A nap folyamán 15 óra 32 perctől az Alkotmány utcából a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésétől vízágyúval, GWGL-el könnygázgránátokkal megkezdett tömegoszlatás során a szakmailag legindokoltabb irány, a Belvárossal ellentétesen a Nyugati pályaudvar–Váci út irányába mindössze 100 fő körüli csoportot szorítottak ki; az erőszakosabb ellenálló magatartást tanúsító mintegy 1000 főre tehető csoportosulást az Andrássy út irányába nyomták.
A Bajcsy-Zsilinszky úton az Andrássy út kereszteződése–Deák tér–Madách tér– Károly körút vonalán a csapaterő-kötelék többszörös megállításával időben jelentősen elhúzódó tömeget oszlató, kiszorító végrehajtás alatt a döntéshozó politikai és rendőr szakmai felső vezetésnek lehetősége volt higgadtan felmérni az általuk is tudatosan számításba vett már fizikai ellenállást tanúsító tüntetőknek a jogszerű rendezvényen békésen ünneplőre rászorítása, összevegyítése, és ezzel – a Rendőrségi törvény 60. § (2). bekezdésének a budapesti rendőr-főkapitány sajátos jogértelmezésének megfelelően – minden közterületen talált emberrel szemben a tömegoszlatás részben törvénytelen, részben a törvényben megengedett eszközöknek jogellenesen szabálytalan alkalmazásával az ő életük kioltását már közvetlenül veszélyeztető, mindenképpen súlyos sérülések, biológiai károk okozását nem tilalmazó módon történő „közrendvédelmi eljárás" rendkívül súlyos
politikai és jogi következményeit.
A miniszterelnök, mint szuverén politikai döntéshozó teljes jogi felelősséggel tartozik a békésen, jogszerűen ünneplő polgároknak a radikális magatartást tanúsítókkal összekeveréséért, és ezután a közrendvédelmi eljárás törvényes szükségességét – csalárd módon – megalapozásáért.
Primér politikai és jogi felelőssége, a közterületeken időben jelentősen elhúzódó véres és brutális végrehajtásáért, de legalább annak megállításáért, a rendőri intézkedéseknek törvényes mederbe terelése elmulasztásáért teljes bizonyossággal állítható.
A politikai hatalom előkészített provokációjának bizonyítékai:
a) Fidesz–MPSZ főrendezője mellé rendelt, a rendőr csapaterő egyszemélyi felelős parancsnokával a kapcsolattartásért felelő „rendbiztos" rendőrtiszt végleges eltüntetése;
b) dr. Lapid Lajos r. dandártábornok BRFK közbiztonsági helyettesnek Varga Szilvia rendezvény-főszervező mobil-telefonon rendőri védelmet kérő hívása azonnali megszakítása, a törvényes kötelezettsége teljesítését sürgető kérelemre nem reagálása.
Az áttekintett tények, azok okozati összefüggései, a releváns jogszabályi háttérrel ütköztetés eredményeként megállapítható: a politikai és jogi alapokon felelős Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tevőleges és mulasztásos magatartásai tényállásszerűen felelnek meg a Btk.228/A § (1) bekezdésében az egyesüléséi és gyülekezési szabadság megsértése bűntette diszpozíciójának.
V.
Sok ember életét veszélyeztető emberölés bűntettének kísérlete
Törvényes vád alá helyezett személyek eseteiben a büntető eljárásnak a bűnösségről szóló főkérdésében – követett-e el, és milyen bűncselekményt a terhelt – az bíróságoknak az
élő jog
alkalmazásával kell elbírálni.
Az Alkotmánybíróság jogalkalmazást érintő iránymutatása szerint az élő jogot a büntető törvény időbeli hatályát is figyelembe vevő, az elkövetésre alkalmazandó anyagi jogi rendelkezések és az azokhoz tartozó bírósági ítélkezési gyakorlat, a valamint annál magasabb értékű (hatályában fenntartott Legfensőbb Bíróság Büntető Kollégiuma állásfoglalásaiban kifejtett jogelvek aktuálisan alkalmazását elváró; Büntető Jogegységi Határozatai esetében azonban már kötelezően alkalmazandó) elvi döntései együttesen alkotják.
A 2006. év szeptember és október hónapjaiban a rendvédelmi szervek által Budapest közterületein elfogott, előállított, majd vád alá helyezett személyek büntető ügyében időközben a cselekményük, magtartásuk anyagi jogi bírálatát meghatározóan elvi jelentőségű jogerős ítélet született.
A bíróság elé állítás sajátos eljárásában a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2006. október 2. napján kihirdetett 7.B.VIII.22056/2006./2. számú, majd a Fővárosi Bíróság, mint Másodfokú Bíróság a 2007. december 19. napján meghozott és jogerőre emelkedett 27. Bf.VIII.9886/2006/16 számú ítéleteiben a büntetőügy két vádlottja bűnösségét csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében állapította meg, és ezért őket a végrehajtás 4, illetve 5 év próbaidőre felfüggesztése, és pártfogó felügyeletük egyidejű elrendelése mellett 2-2 évi börtönbüntetésre ítélte.[38]
A jogerős határozatokban megállapított és irányadó történeti cselekményeknek az anyagi jogot „de jure" formáló jogértelmezése szerint valamilyen üvegtárgy (már kitört, parkolást akadályozó fémoszlop is), de különösen a földről felkapott és mintegy fél kilogramm súlyú, már kilőtt fém gázgránáthüvelynek a rendőrök felé irányuló, azonban őket el nem érő dobása objektíve alkalmas volt az emberi élet kioltására.
Ez az élet kioltására alkalmasság – amely eszközének az élet kioltására adott feltételek között alkalmas módján használata, mint nem lényeges körülmény vizsgálata figyelmen kívül hagyandó – alapozta meg a terhükre rótt alapbűncselekmény
felfegyverkezve elkövetése
minősítettségét, és ezért igen súlyos büntetés kiszabását.
A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság ítélkező tanácsa védelmi fellebbezéseknek az anyagi jogértelmezést támadó érveléseit el nem fogadta, és azok sorában a már kilövés után földet ért fém gránáthüvelynek élet kioltására alkalmas eszközként súlyos jogi hatályt tulajdonító bírói okfejtéseket helybenhagyta.
Ezzel az aktussal a hivatalos személy elleni bűncselekményeknek felfegyverkezve elkövetéséhez szükségesen az élet kioltására alkalmas eszköz tartalommal értelmezése az élő jog figyelembe veendő ítélkezési gyakorlataként is funkcionál.
Az eszköznek élet kioltására alkalmassága megítélésnek követelménye azonban okszerűen azonos kell, hogy legyen a rendvédelmi szervek által parancsra szándékosan személyre célzottan, a rendőrségnél rendszeresített – lőfegyverekkel azonosan egy tekintet alá eső – robbanófegyverekből kilőtt gázgránátok esetében is.[39]
A Rendőrség Szolgálati Szabályzatának a kényszerítő eszközökről szóló általános érvényű szabályai szerint a rendőr jogszerű intézkedése, azon belül kényszerítő eszköz alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani és a testi épséget is csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti: még a lőfegyverhasználatról rendelkező szabályzat is teljes körültekintést követel meg – a lövedéknek becsapódást követő gurulatát is számításba vevő – az életet, testi épséget veszélyeztető helyzet elkerülése követelményeként.[40]
Ennek a jogi értékítéletnek a következetes továbbfejlesztéseként azonban azt is tényként kell megállapítani, hogy a robbanófegyverekből kilőtt gumi lőszerek, a gázgránátok is becsapódáskori helyzeti energiájuk, alakjuk, reaktív kémiai, égve, forrón becsapódó anyagtartalmuk hatása miatt is a kiégett hüvelynek emberi erővel dobásánál sokkal fokozottabban, valóságos objektív módon az élet kioltásának veszélyes eszközei.
Ezeknek a törvényben megengedett kényszerítő eszközöknek azonban a ténylegesen alkalmazott módja – a fejmagasságban, felsőtestre is irányzott, még a derékmagasságban becsapódó gránátok, golyók is – az emberi élet kioltásának közvetlen veszélyét idézte elő.
Bizonyítása végett hivatkozunk államigazgatási, akárcsak bűnügyi ítéleti esetek tapasztalataira.
Elvétve, de előfordulóan a halál anatómiai oka az ember nyaka mindét oldalán a nagyér környezetében húzódó idegpályák bolygóideg képletének erőbehatásra bekövetkező izgalma, amely azonnali, reflexes szívmegállást okoz. Ugyanilyen idegi képletek találhatók a hasüregben. A bolygóideg megnevezés pontosan fejezi ki ennek a nyaki idegképletnek folyamatos helyzetváltoztatását, míg az orvostudomány a reflex kiváltásához minimálisan szükséges erőbehatást sem képes meghatározni. A bírósági ítélkezési gyakorlat ezért kezeli a nyak képleteiben strangulációs nyomokat sem előidéző, fojtogató cselekményeket már életet veszélyeztetőnek.
E feljelentés mellékletét képező fotók és filmdokumentumok, a Civil Jogász Bizottság Feljelentése II. fejezetében tárgyalt sérülések bizonyítják, hogy a robbanófegyvereket kezelők, felsőtestekre, fejmagasságokra célzottan hajtották végre lövéseiket.
Jogerős bírói ítélettel közérdekű adatközlésre kötelezett ORFK jelentette, hogy összesen 1167 ingerlő gázgránátot lőttek ki.[41]
A testtájékon becsapódott lövedékek, gránáttestek súlyos sérüléseket okozó energiái oldalsó nyaki képletekbe érkezés esetén a bolygóideg izgalmát nagy valószínűséggel okozták volna.
Az objektív módon előidézett közvetlen veszélyhelyzetekben csupán a véletlen szerencsének betudhatóan nem következett be halál reflexes szívmegállás miatt.
A hivatás foglalkozási szabályai betartására kötelezett, mégis a robbanófegyverekkel jogsértő módon lövéseket végrehajtó rendőrök eventuális (cselekményük lehetséges következményével szemben közömbösnek mutatkozó szándékkal a Btk.166.§ (1) bekezdésébe ütköző a (2) bekezdés szerint minősülő, tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságsértéssel fenyegetett sok ember életét veszélyeztető emberölés bűntette közeli kísérletét követte el.
A Fidesz-MPSZ békésen ünneplői ellen tudatosan kiprovokált rendvédelmi tömegoszlatás elrendelésében, személyi és tárgyi feltételei megteremtésében az október 23-i többször is függőben tartott végrehajtás, az eseményekről kapott folyamatos tájékoztatás és a televíziók helyszíni tudósításai egyértelműen a Nemzetbiztonsági Tanácsot is vezető miniszterelnök súlyos politikai és jogi irányító felelőssége felvetését megalapozzák.
Tényleges aktív beavatkozás, akárcsak a tudomására jutó megrendítően súlyos rendőri bűncselekmények elkövetését, folytatását leállító, a közrendvédelem törvényes mederben folytatásáról rendelkezése elmulasztásának ténybeli alapjai a feljelentők számára felderíthetetlenek.
Felbújtói, bűnsegédi, részesi alapon bűnrészességének ténybeli alapjai nyomozás eredményeként pontosíthatók.
Feljelentésünk tartalma azonban elégséges bűncselekmény megvalósulásának gyanúja felismeréséhez és a Be.6. § (2) bekezdése követelményét teljesítően, bűncselekményekben bűnrészessége megalapozott gyanújával terhelt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel szemben büntetőeljárás indítására.
VI.
A büntető-eljárásjogi probléma kezelése
Kezdeményezzük, hogy a legfőbb ügyész úr a Be. 552. § (1) bekezdésének megfelelően keresse meg az Országgyűlést, és annak Mentelmi Bizottságát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és országgyűlési képviselő közjogi tisztségein alapuló mentelmi jogának felfüggesztése, vagy az ahhoz hozzájárulás megadása kérdéseiben.
Amennyiben a jogosult a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kezdeményezést elutasítja, továbbá, ha a miniszterelnök a politikai és jogi felelősségének vizsgálata elől a mentelmi jogával való élés útját választva meghátrálna, úgy indítványozzuk a Be. 552. § (2) bekezdésének alkalmazását. Ez esetben az eljárást törvényes okból szüntessék meg azzal, hogy személyes mentességének megszűnését követően a büntetőeljárás lefolytatására sor kerülhessen.
Budapest, 2008. március 13.
Dr. Völgyesi Miklós
Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának nyugalmazott tanácselnöke
Civil Jogász Bizottság feljelentést szerkesztő elnöke
[1] Alkotmánybíróság 4/1999.(III.21.) AB határozat
[2] Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre. Szerkesztette: Urbán Aladár. Budapest, 1991.
[3] Gróf Batthyány Lajos, gróf Teleki Pál, Bárdossy László, Imrédy Béla, Sztójai Döme, Szálasi Ferenc, Nagy Imre
Szerencsés Károly: „Az ítélet: halál". Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt. Budapest, 2002.
[4] Az idézetek Bencsik Gábor: Horthy Miklós kormányzó és kora c. könyve 127. és 225. oldalairól valók.
Említendő, hogy Teleki öngyilkossága vagy meggyilkolása a történettudomány mindmáig vitatott esete.
[5] Képviselőházi Napló, 1872–75. 1872. november 18. 36. ülés, II. kötet, 27–32. oldal.
[6] Gerő András: A Désy–Lukács-ügy. In: Skandallum. Magyar közéleti botrányok 1843–1991. Szerkesztette: Gerő András. Budapest, 1993. 137–156. oldal.
[7] Alkotmány 35. § (4), a 37. § (1) és (2), valamint a 40. § (3) bekezdései
[8] 1994. évi törvény preambuluma; a rendőrség irányítását szabályzó 4–5. §.
[9] Az Alkotmány 35. § (4) bekezdése 2006. október 23-án hatályos normaszövege. 2008. január 1. napjától a norma diszpozíciója a „– jogszabály kivételével –" beszúrással egészült ki.
[10] Magyar Szemle Alapítvány kiadó: Herczegh Géza–Tersztyánszkyné Vasadi Éva–Zlinszky János emeritus alkotmánybírák „Észrevételek az ún. Gönczöl-munkacsoport jelentésének megállapításairól" c. publikációja 48–49. oldal
[11] Herczegh Géza–Tersztyánszkyné Vasadi Éva–Zlinszky János emeritus alkotmánybírák „Észrevételek az ún. Gönczöl-munkacsoport jelentésének megállapításairól" c. tanulmánya 33. oldalán a miniszterelnök politikai felelősségéről
[12] 3/1995.(III.1.) BM rendelet (6) bekezdés
[13] Rendőrség Szolgálati Szabályzat (3/1995.(II–I.1.)BM rendelet 67. § (5) bekezdése
[14] A Rendőrség 1994. évi XXXIV. Törvénye 58. § (1) bekezdése g.) pontja felhatalmazásával élve
[15] 3/1995. (III.1.) BM rendelet (5) bekezdés
[16] 1994. évi XXXIV. Törvény 17–20.§; 3/1995.(III.1) BM rendelet 67. § (5) bekezdése
[17] 11/1998.(IV.23.) ORFK utasítás
[18] Gönczöl-jelentés 2.4.4. pont fejezete 7. bekezdése
[19] A Gönczöl-jelentés 2.4.5. pont 4. bekezdésében is törvényes követelménként említve az 1994. évi XXXIV. Törvény (59. § (1) bekezdése a–e. pontjait
[20] A történeti események talányos kérdése, hogy a REBISZ-erők (melynek parancsnoka a budapesti rendőr-főkapitánynak nincs szolgálati alárendelve) Gergényi Péter parancsnoklása alatt miképp vételezhették fel a tömegoszlatás törvénytelen eszközeinek minősülő tűzfegyvereket, mivel a Gönczöl-jelentés 2.4.4. fejezete 7. bekezdésének utolsó mondata is megállapítja: a vízágyúk, a gumilövedék és a könnygázgránát kilövéséhez szükséges fegyverek igénybevételét is csak az országos rendőr-főkapitány vagy helyettese engedélyezheti. Ami pedig a tudatosan alkalmazott provokáció kérdését illeti: e jelentés 2.4.5. fejezete 7. bekezdése utolsó mondatában beismeri. Számoltak azzal, hogy a közterületen tömegoszlatás a társadalomból általában igen heves reakciókat vált ki. Abból okszerű a következtetés: tömegoszlatásra a békés ünneplésre összegyűltek heves reakciója a magatartás szándékváltását, a passzív-aktív ellenállását idézi elő, melyre hivatkozva a legdurvább rendvédelmi eljárás indokoltságának jogosságának alapját hamis érveléssel a politikai és rendészeti vezetők megteremtik.
[21] Előzmények, okok, összefüggések 2.2 fejezetéhez fűzött „Ajánlások"-ban 67. oldal
[22] Varga Szilvia közlése a Civil Jogász Bizottság tényfeltáró ülésén
[23] A miniszterelnök felelőssége szempontjából lényeges történeti eseményrészletek az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője nyílt parancsával Papp Károly rendőr dandártábornok vezetésével létrehozott tényfeltáró bizottság 2007. március 29. napján lezárt jelentéséből átvett adatokon alapszik. Forrásmunka továbbá az emeritus alkotmánybírók művének 3.3 fejezete
[24] Ignácz II. - jelentés 5. oldal
[25] Ignácz-jelentés 9. oldalától; az emeritus alkotmánybírók tanulmánya 28–31. oldalai
[26] Emeritus bírók tanulmánya 29. oldala utal a Gönczöl-jelentésben írt rejtélyes okból képződött nagy füst és az összegyült könnygáz miatt a 00.42 órakor a székházból a rendőröket kivonták.
[27] Gönczöl-munkacsoport jelentése 159. oldala; emeritus alkotmánybírók tanulmánya 30–32. oldala, Ignácz István-jelentés 13–16 oldalai
[28] Civil Jogász Bizottság jelentése 42. oldal
[29] A leány személyi iratait tartalmazó táskáját, a fiú lábáról pedig a levetett cipőket a Dunába dobták, cselekményük a Btk. 277. §-ba ütköző bűntettet valósítja meg. A „Zsanett-ügyben" valamennyi érintett rendőr ellen azért emeltek vádat, mert kijelölt szolgálati helyüket engedély nélkül hagyták el. Az ORFK közleménye szerint, a 2008. március 15.-i rendezvények biztosítására az összevont és kötelékbe szervezett rendőr személyi állomány központosított elhelyezésben állomásozik, és onnan csak parancsnoki rendelkezésre távozhatnak el.
[30] Emeritus alkotmánybírók tanulmánya 33. oldalán
[31] Az országos rendőr-főkapitánynak a magyar Rendőrség Öltözködési Szabályzatáról kiadott 12/2006 (IX.27) ORFK számú - tehát 2006. október 23. napján hatályos - utasításának 2. számú melléklete 2. és 3. pontjait értelmező „Megjegyzés" megszabja: „Gyakorlóöltözet esetén… (…) viselése kötelező nappal és éjszaka közúti ellenőrzés, valamint közúton és közvetlenül az út mellett folytatott egyéb tevékenység során (bel- és külterületen egyaránt)."
A 2006. október 23-i események után kiadott 15/2006. (XI.03) ORFK utasítás 1. pontjában az országos rendőr-főkapitány a korábban lábjegyzet magyarázatban közreadott parancsát azonos tartalommal, de most már jogi norma diszpozíciójába emelve tette egyértelművé, hogy az azonosító jelvény viselését nem lehet mellőzni, amennyiben az egyenruhás rendőr állami, közhatalmi jogosítványok gyakorlásával összefüggő tevékenységet végez. Abban az esetben, ha a védőruhán stb. az azonosító jelvény elhelyezése nem biztosítható, úgy más megfelelő módon kell az állomány egyes tagjainak egyedi azonosíthatóságáról gondoskodni.
[32] CJB-jelentés II. fejezete. 86–87. oldalán
[33] Népszabadság, 2006. november 25.
[34] Jelentése: sajátos, különleges, egyedi
[35] Rendőrség törvénye 5. § (1) bekezdés a.) pont
[36] Indokolt nyomatékkal említeni: Gyurcsány Ferenc korlátlan hatalma gyakorlásával a hatalmi ágak elkülönülésének montesquieu-i kőbe vésett elvét sem tiszteli. Az Inforadio.hu hírportál 2008. február 26-i jelentése szerint „Gyurcsány Ferenc videó interjúban beszélt arról is, hogy határozottabb fellépést vár az új igazságügyi minisztertől, a rendőrségtől és az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSTÓL (!) a radikalizmus visszaszorítása érdekében. Az államnak nemcsak lehetősége, de kötelessége is védeni az állampolgárait, a többséget, de ebben nem elég következetes: MINTHA VALAKIK NEM TENNÉK RENDESEN A DOLGUKAT."
A bíróságokat illető feddésen túlmenően pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban tagsági, ezért soronkívüliség elrendelése hivatalos kezdeményezésére jogosult dr. Draskovics Tibor rendészeti miniszter intervenciójára a Fővárosi Bíróság elnöke saját hatáskörben eljárva a Magyar Gárda működését engedélyező bírósági határozat elleni per már kitűzött határnapját az eljáró tanács elnökével 30 nappal 2008. március 12. napjára előrehozatta.
A széles nyilvánosság politikai motiváció érzetét keltő igazgatási rendelkezés hátrányosan befolyásolja a bíróságok pártatlanságába vetett közbizalmat.
[37] 53/1993 (X:13.) AB határozat
[38] Az elítéltek név szerinti megnevezését a személyes adataik kezelésére és nyilvánosságára hozatalára előzetesen adott felhatalmazás ellenére mellőztük; azonban az ügydöntő határozatok megjelölése alapján ők azonosíthatóak. Ugyanakkor jelezzük, hogy a Civil Jogász Bizottság Jelentése (Kairosz Kiadó, 2007.) VII. fejezetének 219–226. oldalain az elsőfokú eljárás befejezéséig tartóan, részletesen elemzi a felmerülő jogkérdéseket, melyek összegzéseként az ügyészségnek a mindvégig következetes, a Btk. 271.§ (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő, csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva elkövetett garázdaság bűntettében bűnösség megállapítását kérő indítványától is eltérő bírói jogértelmezés téves voltát állapítjuk meg.
[39] Rendőrség törvénye 53.§, a 61.§ (4) bekezdés. A kilőtt gázgránátok száma 1167.
[40] 3-1995.(III.1) BM rendelet 51. § (1)-(2) bekezdései a 63. § (3) bekezdése
[41] Magyar Nemzet, 2008. március 4