2008. április 18., péntek

739 - A nemzetellenes butítás azért nagyon veszélyes mert a média az, amely tájékoztatja a kisembert a "politikacsinálók" ténykedéseiről.

Von: Bene Gabor [mailto:drbenegabor@gmail.com]
Gesendet: péntek, 2008. április 18. 01:12
An: Kutasi József

Betreff: Mikor robban a közjogi-foci bomba?

 

Küzdő társaim!

Kérlek benneteket, hogy olvassátok a www.harcter.hu honlapunkat és az azon szereplő és letölthető újságunkat.
A címe: Kossuth tér 2006!
Olvassátok és terjesszétek!

Ha valaki nem ért velem egyet, kérem vitatkozzunk!
Tisztelettel és szeretettel: BG

 

Mikor robban a közjogi-foci bomba?

 

Állítólag a focihoz mindenki ért. Töredelmesen bevallom, hogy én nem értek hozzá. Hogy mégis fociból vett példát tárok a tisztelt olvasó elé, annak az lehet az oka, hogy rajtam kívül mindenki ért hozzá.

Így arra kérem azokat, akik megtisztelnek az olvasással, legyenek türelmesek, mert itt az elején elkanyarodok egy kicsit a focitól, de a végén nagyon is érthető lesz ez a kanyar. Persze arra is megkérem a tisztelt olvasót, hogy ne higgyen nekem, csak gondolkozzon el azon, amit leírok. Nem titkolom, hogy nincs a zsebemben a bölcsek köve, de talán érdekes lehet a fejtegetésem.

 

A sztálini gyökerű, - 1949 évi XX. Tv - ránk erőszakolt, s azóta is „magyar alkotmánynak” titulált ál-alkotmánynak, még a jelenlegi változat 95 %-a is a megszállás időszakában készült.

 A módosulás eredményeként átépített és „rendszertváltott” államhatalom szervezetében, még látszatra sincs jelen a hatalommegosztás elve. A végrehajtó hatalom tagjai ugyanis vidáman képviselősködnek, mintha ez is teljesen rendben lenne így.

            Sőt, a választásból sikeresen kikerülő politikai párt (az, amely a legtöbb médiát tudta megvásárolni) uralja az országgyűlés munkáját, adja a kormányfőt és a kormány tagjait, megválasztja a legfőbb ügyészt és kinevezi a bírói kart. Ugyanezen párt dönt szavazataival az országgyűlést ellenőrző intézmények vezetőinek, sőt néha még tagjainak a kinevezéséről is. (Pl. Alkotmány Bíróság, Köztársasági Elnök, Számvevőszék Elnöke, stb)

Miután a pártokon belüli irányítás, egy nagyon szűk csoport kezében van, - kijelenthetjük - hogy a jelenlegi demokrácia azonos a többségi párt abszolút diktatúrájával!
Ebben a bal vagy jobboldai, de mindenképpen egypárti diktatúrában bizony jól jönne a polgári ellenőrzést ellátó független sajtó, mert a pártok rátelepedtek a társadalom testére és verbálisan (szavakban) képviselik is, de gyakorlatban elhatárolódnak attól. A szabad és pártfüggetlen sajtónak azonban működési lehetősége nincs, még a létrejöttének sincsenek meg a kellő feltételei.

A hazai sajtó vagy párt, vagy külföldi kézben van. További lehetőség, hogy a kormány rendelkezése alatt áll, vagy egy pártok fölötti, de olyan elitréteg birtokában van, amely a pártállami politikában gyakorolt hatalmát a privatizációval gazdasági hatalommá fejlesztette, és a vagyonból eredő hatalmát nemzetellenes butításra használja. (tisztelet a kivételnek)

 

A nemzetellenes butítás azért nagyon veszélyes mert a média az, amely tájékoztatja a kisembert a „politikacsinálók” ténykedéseiről. Éppen ezáltal lehetséges, hogy a törvényi anomáliákat és a demokrácia deficitet a médiafogyasztók nem látják át teljes mértékben. Sőt, az is éppen ezért lehetséges, hogy érzelmi alapon közelítik meg a politikai pártok tevékenységét, s nem veszik észre azt a katasztrofális helyzetet, hogy az egész államhatalom szervezete, annak jogi alapjai törvénytelen módon születtek, már 1989-ben.

Valójában egy közjogi bombán csücsülünk és várjuk, hogy mikor robban fel.

A politikai elit megpróbálja a zsebét a robbanás előtt teletömni és a vagyont külföldön biztonságba helyezni, mi pedig szélmalomharcot vívunk azokkal, akik még a saját érdekeiket sem ismerik fel a média manipulációi miatt.

 

Ennyi kanyar után térjünk vissza a mindenki által értett focihoz:

Olyan ez mintha az egyik focicsapat maga választaná meg a bírót és a partjelzőket, de még a szabályokat is úgy módosítgatná, ahogy neki tetszik. Mindeközben folyamatosan azt kiabálnák a nézők felé, hogy: értetek harcolunk!

A saját drukkerek pedig hálásan megtapsolják az értük küzdőket és szurkolnak.

A másik csapat pedig kicsit morgolódva ugyan, de elfogadná a csaló bírót, a hátrányukra döntő partjelzőket, sőt az alkalmanként megváltoztatott szabályok ellen is csak magának a csaló bírónak panaszkodna. A közönség pedig a rádióján hallgatva a „mindentmegmondó” sportriportert, továbbra is a kedvenc csapatának szurkolva - mint egy elkábult fiatal - észre sem veszi, hogy az óriási belépődíj kifizetése után megmaradt pénzecskéjét, az egyik csapat megbízott zsebtolvajai már régen kilopták a zsebéből. Sőt, amikor ráébred erre a lelkes tapsolás után, alaposan nekimegy a másik csapat drukkereinek és mocskolja, szidja esetleg jól el is tángálja azt, akit ér. (ilyenkor ugyanis, se lát se hall!)

Akkor lesz drámai igazán a helyzet, amikor a lelátón a bírói csalások, az önkényes szabályváltoztatások ellen fellépő (akár mindkét oldali) tisztánlátó drukkerek ellen, a sportriporter hergelni kezdi a többi drukkert, hogy távolítsák el a „hőbörgő szélsőségeseket” s lenácizva a tisztánlátókat kijelenti, hogy többé nekik nincs helyük a stadionban. Ekkor ugyanis az önálló gondolkodási képességüktől megfosztott médiafogyasztó drukker tömeg - közösen - neki is esik a tisztánlátó „szélsőségeseknek” és alaposan elagyabugyálja a viszonylag kis csapatot. (lásd: a Fideszes Szabó és Gyurcsány közös fellépését az újfasizmus ellen!)

            Régóta töröm azon a fejem, hogy hányan szoktak szerepelni ebben az össznépi játékban? Hányan vannak a csaló játékvezetők, a kiválasztott focisták, a „mindentmegmondó” sportriporterek STB.?

 Nem tudtam volna soha megállapítani, ha nem találkozom Kornis Mihály szavaival, amelyet Bayer Zsolthoz intézett:

„Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akinek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni!”

Azóta tudom, hogy ötezren vannak. A kérdés csak annyi, hogy mikor tudatosul végre ez, a pályán szenvedő néhány tisztességes játékosnál és a többszörösen kifosztott nézőközönségnél.

Lehet, hogy csak a médiát (jelen esetben: a hazugság rádiót) kellene kikapcsolni és az áldozatok rögtön kapcsolnának?

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------