Von: cyberpress-bp [mailto:cyberpress-bp@freemail.hu]
Gesendet: csütörtök, 2008. május 22. Mai 2008 21:50
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: Figyelem felhívás, PR Herald
http://www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20080522-184403
| POTENCIÁLIS TERRORISTÁK |
A birodalmi demokrácia mûködése
„Ismert és feltételezett terroristák” kiszûrésére szolgáló információk cseréjérõl írt alá 2008. május 21-én megállapodást April Foley, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter – a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) szerint „ez volt az utolsó ahhoz szükséges dokumentum, hogy Magyarország csatlakozhasson az amerikai vízummentességet biztosító programhoz”. A Magyar Országggyûlés ugyan még nem fogadta el a már aláírt egyezséget, a magyar állampolgárok véleményét sem kérték ki a róluk szóló megállapodáshoz, annyi azonban bizonyos, hogy az Amerikai Egyesült Államok illetékes szervei már elkezdték azoknak a technikai eszközöknek a telepítését hazánkban, melyek az „ismert és feltételezett terroristákról” gyûjtenek információkat Magyarországon.
Az Európai Unió - melynek hazánk is tagja -, még inkább a politikailag is fejlettebb nyugat-európai államok mindeddig sikeres harcot vívtak annak érdekében, hogy a gazdasági-katonai szuperhatalom – az Amerikai Egyesült Államok – ne tekinthesse polgárait potenciális terroristáknak és állítólagos biztonsági okokra hivatkozva, ne kényszerítse az Úniót az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szellemével is ellentétes adatszolgáltatásra az amerikai beutazási engedély megadásáért cserébe.
E magatartást támadták hátba a kelet-európai (posztkommunista) államok, közöttük Magyarország is, külön-megállapodást kötve az USA-val.
Az önmagukat közösen védõ demokráciák, az EU tagállamai között, az adatszolgáltatás érthetõ lenne, de az Egyesült Államok az ártatlanság vélelmének hatályon kívûl helyezésével, az Egyetemes Nyilatkozat 11. cikkely (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásával olyan intézkedéseket vezetett be a katonai megszállása alatt lévõ illetve a gazdasági érdekeltséghez tartozó területeken, melyek a lehetõ legtávolabb állnak az európai moráltól és az európai joggyakorlattól.
Az amerikai titkosszolgálatok és a katonai hatóságok az elmúlt években vádemelés nélkül, korlátlan idejû bebörtönzésekkel, titokban bevezetett hazai lehallgató-programokkal, más államokra is kiterjesztett megfigyelési rendszerek kiépítésével, a kínvallatás megengedhetõnek nyilvánításával, a gyanúsítottak egyszerû elrablásával és a titkos külföldi börtönök létrehozásával többszörösen bizonyította be, hogy csak bizonyos fenntartásokkal tekinthetõ jogállamnak.
Ha csupán csak a felsorolt – nem teljes körû – megnyilvánulásait vesszük figyelembe a Szerzõdõ Félnek, már akkor is aggodalomra adhat okot az, ha a magyar állampolgárok adatait kiszolgáltatjuk az Amerikai Egyesült Államoknak.
Magyar részrõl a Nemzetbiztonsági Hivatal kezeli az információkat – azoknak az adatait, akik részt vettek „terrorista” cselekményekben vagy azokkal összefüggésbe hozhatók – így az illetõk teljes nevét, az ismert álneveit, születési idõpontját és helyét, útlevelének vagy egyéb személyazonosság megállapítására alkalmas iratának számát illetve más olyan információkat, melyekhez az NBH titkosszolgálati eszközök alkalmazásával jutott hozzá.
Kevesek elõtt ismert, hogy az életmentésre, az egészségünk helyreállítására hívatott kórházak minden esetben jelentést kötelesek küldeni a hozzájuk fordult vagy a hozzájuk beszállított betegekrõl a Nemzetbiztonsági Hivatal erre kijelölt szakszolgálatának – közölve velük a beteg, sérült polgárok összes személyi adatát, betegségük jellemzõit. A dolog esetlegességébõl következõen a szakszolgálatok természetesen nem rendelkeznek elõzetes bírósági engedéllyel az adatok gyûjtésére, az érintett polgároknak pedig nincs lehetõsége a jogvédelemre, ellenõrzést e tevékenység felett csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorolhat.
A PREVENTÍV BEAVATKOZÁS DOKTRÍNÁJA
Az Amerikai Egyesült Államok „terrorizmus elleni” harcát kritizáló (szélsõségesnek tûnõ) tanulmányok között találjuk az id. George Bush egy – a 2001. szeptember 11-ét jóval megelõzött – kijelentését, amely már akkor sejtetni engedte az USA ún. birodalmi politikáját és a „terrorizmus elleni” harc jellegét.
1988. július 3-án, húsz esztendõvel ezelõtt, az amerikai haditengerészet Vincennes romboló cirkálója véletlenül lelõtt egy iráni utasszállító repülõgépet és megölt 290 ártatlan polgári személyt.
Amikor az éppen választási küzdelemre készülõ idõsebb Busht kérdezték az esetrõl, meglehetõsen flegmán vágta oda az újságíróknak:
„– Uraim, én soha nem fogok mentegetõzni az Egyesült Államok nevében. Engem a tények nem érdekelnek!” – Ki kell hangsúlyozni: a terrorizmus elleni világméretû háborút – merthogy a „terroristák” visszalõttek! – az US Army több mint egy évtized múltán hirdette meg.
Egy másik tanulmány ismerõs mondatokat tartalmazott: „Mindig el lehet érni, hogy az emberek engedelmeskedjenek vezetõiknek… Csak azt kell mondjuk nekik, hogy támadják õket, a pacifistákat meg ki kell kiáltani hazafiatlannak, olyannak, akik a hazát veszélybe sodorják. Ez mûködik mindenütt…”
A preventív beavatkozás eme doktrínáját mindazonáltal nem az idõsebb Bush, még csak nem is fia, George W. Bush, a magyar nép nagy barátja találta ki, hanem Hermann Göring légimarsall, a Luftwaffe egykori parancsnoka.
Arundhati Roy (Mana Arundhati), az indiai írónõ – az újkori imperializmus, az USA világpolitikája elleni szellemi harc aktivistája – így kezdte el elõadását Washinghtonban az elmúlt évben: „– Könyvtáraink bombatölcsérek. Ahogy válságról válságra sodródunk, melyeket a szatellit tévéállomások közvetlenül az agyunkba sugároznak, lábon állva, menet közben kell gondolkoznunk. A történetek háborúk romjain nyílnak meg. Lerombolt városok, felszaggatott földek, az elfogyó erdõ és a haldokló folyók az archívumaink… Talán vannak, akik majd úgy vélik, udvariatlanság valakitõl, aki úgy került be a Modern Nemzetek Nagykönyvébe, mint indiai állampolgár, hogy idejön és az Egyesült Államok kormányát kritizálja. Ami engem illet, nem vagyok nagy zászlólengetõ, nem tartom magam hazafinak, és tökéletesen tudatában vagyok, hogy minden állami eszmében ott van a gonoszság, az álszentség és a brutalitás. De mikor egy ország már nem egyszerûen ország többé, hanem birodalommá válik, akkor a dolgok méretaránya drámai módon megváltozik.
Tegyem tehát világossá, hogy ma úgy szólok Önökhöz, mint az Amerikai Birodalom alattvalója?… Úgy szólok Önökhöz, mint egy rabszolga, aki veszi a bátorságot, hogy a királyát kritikával illesse.”
Az Amerikai Egyesült Államok a hirosimai és nagaszaki atomtámadás, a polgári lakosság ellen bevetett tömegpusztító fegyverek alkalmazás után napjainkig 19 állam ellen indított háborút.
1945 után Kína ellen viseltek háborút, majd 1950-ben Koreát, 1954-ben Guatemalát, 1958-ban Indonéziát, 1960-ban Kubát, 1961-ben Vietnamot, 1964-ben Kongót, 1964-ben Laoszt, 1965-ben Perut, 1969-ben Kambodzsát, 1980-ban Salvadort, 1983-ban Grenadát, 1986-ban Líbiát, 1989-ben Panamát, 1991-ben és 2001-ben Irakot, 1995-ben Boszniát, 1998-ban Szudánt, 1999-ben Jugoszláviát, 2001-ben Afganisztánt támadták meg.
A nevezett országok egyike sem üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak – a „terroristák” minden esetben honvédõ háborút voltak kénytelenek vívni természeti és nemzeti kincseik védelmében.
A 2008. május 20-án aláírt magyar-amerikai megállapodás – mert Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint „a terrorizmus elleni háborút szélesebb kontextusban kell kezelni” – most elméletileg Magyarország polgárainak minden hozzáférhetõ (esetlegesen titkosszolgálati eszközökkel megszerzett) adatát felkínálja az Egyesült Államok hírszerzõ szerveinek, azzal az indoklással, hogy „hazánk közelebb kerüljön a vízummentességhez”.
A „szélesebb kontextus” lényegét, néhány órával az aláírást követõen, Jan Krc (az amerikai követség szóvivõje) így körvonalazta: „Az információáramlás folyamatos lesz, és nem korlátozódik a vízumkérõkre.”
Nos, a politikai megfigyelõk, a birodalmi politika ismerõi is éppen erre gondoltak, mikor elkezdõdtek a tárgyalások…
Most, a ratifikáció okán, a kiszolgáltatott nép képviselõi következnek – akiket, mint ismert, nem önös érdekek vezetnek és nem megvásárolhatók.
2008.05.22.
| Szemenyei-Kiss Tamás |
Forrás: PR Herald
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------