1.109 - Kutasi & Kroko & Magyar Garda & Fidesz, Dombovar - 2008. augusztus 23.
Fényképalbum - Video (113 perc, wmv formátum)
Mondhatnánk: betelt a jobbikos pohár... A hazugság hazugság akkor is, ha Gyurcsány Ferenc hazudik, de akkor is, ha bármelyõnk hazudik, és ez alól nem kivétel Vona Gábor, illetve a Jobbik sem. Elõször májusban hazudott a Jobbik, amikor a Századvég BCG mérését tudatosan választási preferenciaként tüntette fel, 7%-ról hablatyolt, miközben a hivatkozott közvéleménykutató önállóan nem is mérte a Jobbikot: http://forsense.4eversoft.hu/?page=cikk&source=publiclife&id=104&p=2 Azután Murányi Levente folytatta a szimpatizánsok és nemzeti radikálisok megtévesztését a Magyar Szigeten augusztusban, mikoris az elõbb említett májusi mérésre hivatkozva kijelentette - augusztusban! -, hogy ha ma lennének a választások, akkor a Jobbik bekerülne a Parlamentbe. (Ez tulajdonképpen nem lehetetlen, épp csak jelentkezniük kell parlamentlátogatásra valamelyik turnusban... Még csak választás sem kell hozzá.) Hozzátette még, hogy a Jobbiknak nagyobb ellensége a Fidesz, mint az MSZP... Még ugyezen a napon megjelent a Jobbik honlapján, miszerint már 10%-on méri õket a Szonda Ipsos - http://jobbik.hu/node/4794 -, miközben a valóság ennek éppen a tizede volt: http://www.szondaipsos.hu/hu/polvelkut/partok Ekkor éreztem úgy, hogy betelt a pohár: nem azért mentünk ki az egyik hazug ellen, hogy szolgálatába álljunk egy másik hazugnak. Mindazonáltal mindannyian szeretnénk magyarázatot a történtekre, szeretnénk tudni, hogy a Jobbikon belül partizánakciókról van-e szó csupán, vagy mindez Vona Gábor tudtával, jóváhagyásával folyik-e az utóbbi idõben. Annak rendje-módja szerint meghívtam tehát Vona Gábort egy konstruktív vitára kereken három héttel a vita tervezett idõpontját megelõzõen, megjelölve a vita tárgyát, a kérdésekeket, amelyekre választ várunk: http://krokotanarur.hu/uj/JOBBIK-VONA.htm Választ nem kaptam. Legalábbis Vona Gábortól nem. Viszont mint újságíró, természetesen mindenhol megvannak a magam információforrásai, melyek szerint a Jobbik úgy döntött, hogy miután ebben a vitában nyilván nem lenne esélye sem Vona Gábornak, sem más jobbikosnak, így az a "legpolitikusabb" magatartás, ha nem vesznek tudomást a vita-meghívásról, illetve a nyílt levélben megfogalmazott kérdésekrõl. Ezt a magam részérõl sajnálatosnak tartom. Az, hogy ebben a vitában Vona Gábornak nyilván nem lett volna több esélye, mint amennyi annak idején Szálasinak volt a fõtárgyalásán, nyilvánvaló. A vitának azonban nem az lett volna a célja, hogy azon egymást legyõzzük. Ebben a konstruktív vitában nem Vona Gábornak, nem nekem, hanem mindannyiónknak - a nemzetnek - kellett volna gyõznie. Talán hibáztam, amikor ezt nem fejtettem ki a meghívóban, mindenesetre bevallom: úgy gondoltam, hogy nyilvánvaló, azaz nem szükséges külön magyaráznom egy jóeszû fiatalembernek, aki radásul parlamenti szerepvállalásra készül. (Úgy tûnik: tévedtem.) A hallgatás hátterében viszont lázas tevékenység folyt: nem csupán a korábban részvételi szándékukat jelzõ jobbikosoknak tiltották meg a vitán való részvételt, de még a gárdistákat is lebeszélték a megjelenésrõl. Az a groteszk helyzet alakult ki, hogy a nyilvános vitára a helyi Jobbik vezetõje biztosította számunkra a termet, ugyanakkor önmaga halaszthatatlan elfoglaltságra hivatkozva távolmaradt. A helyi gárdistáknak pedig merõ véletlenségbõl éppen a vitaest délutánján találtak "váratlanul" elfoglaltságot. (Mint elvált, semmi tényleges teendõjük nem volt.) Így végül csupán egyetlen gárdista vett részt a vitaestnek tervezett elõadáson. Felmerül bennem a kérdés: vajon el lehet-e kendõzni a tényeket azáltal, hogy úgy teszünk, mintha nem léteznének? Vajon a lebukáson változtat-e az, hogy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna? Vajon megússza-e a strucc, hogy a gepárd ebédlõasztalára kerüljön, ha jó mélyen a homokba dugja a fejét? Vajon nem járt-e volna jobban Vona Gábor akkor, ha megtisztel bennünket azzal, hogy nyilatkozik a sokakat érdeklõ és érintõ kérdésekkel kapcsolatban, vagy ha legalább annyit mond: "Ezt nem szabadott volna megtennünk." Egyvalami biztos: a nemzet bizony jobban járt volna!
Szomorú, hogy amíg az idõs németországi magyar: Kutasi József el tudott jönni Münchenbõl Dombóvárra, hogy részt vehessen ezen az esten, addig Vona Gábor Budapestrõl nem tudott eljönni. Legkésõbb 2010-ben el fog válni, hogy melyikük igazabb magyar...
Fényképalbum - Video (113 perc, wmv formátum)
Engedtessék meg nékem végezetül még egy kis kitérõ: nem régen megtudhattuk Vona Gábortól, hogy Gyurcsány Ferencet a Jóisten küldte nekünk... Értsük persze úgy, hogy minél rosszabb, annál jobb! (Ettõl aztán végre felébred a magyar!) Régi anarchista bölcsesség, csupán egy baj van vele: hogy az anarchizmus eme alaptételét eddig még soha, semmikor, sehol nem igazolta a történelem. Másrészt a magyart nem elaltatták, hanem 150 éve butítják, mérgezik szemita eredetû szellemiséggel. Itt nem ébredésre, hanem gyógyulásra van szükség, ami viszont eleve csak azt követõen képzelhetõ el, hogy maga a méregadagolás befejezõdik... Másrészt az ébredés viszonylag gyors folyamat, a gyógyulás viszont néha tovább tart, mint maga a megbetegítõ mérgezés. Ha tehát ma itt valaki Gyurcsányt a minél rosszabb, annál jobb elvébõl kiindulva Isten adományának képzeli, az nyilván egyrészt az élettapasztalat, másrészt a megfelelõ szintû olvasottság, és fõként a klasszikus mûveltség hiányára vezethetõ vissza, ami persze részben az életkorral is magyarázható. Ha viszont valaki ezt a korszakalkotó butaságot ráadásul a Gyurcsány-kormányzás negyedik évének végén, az õszödi beszéd után két évvel, és a kisebbségi kormányzás immáron harmadik hónapja után mondja, az már nem csupán a társadalomismeret hiányát mutatja, de a makacs tényekkel való szembenézésre való képtelenségre is utal. Mert bizony hiába küldte nekünk Gyurcsányt akár a Jóisten, akár a Sátán - én ez utóbbira tippelnék... -, a nép, az istenadta nép bizony két év botránykormányzás után újra megszavazta, az õszödi beszéd után bizony továbbra is eltûrte, és bizony hazament (tisztelet a kivételt képezõ kb. 1 ezreléknek), és bizony minden arra utal, hogy kisebbségben is szépen el fog döcögni a szekér 2010-ig. Ha pedig addig nem küldd valamit a nemzeti radikális front prófétáinak is az a bizonyos Jóisten, amitõl azok végre valóban felébrednek, és a gyûlöletkeltés, a kormányellenes erõk szétforgácsolása helyett minden kormányellenes erõ összefogásának jelszavát tûzik ki a zászlóikra, akkor akár további 4 - vagy csak a Jóisten tudja hány - év Gyurcsány-kormányzás is bekövetkezhet, mi pedig évtizedeken át hangoztathatjuk nagy bölcsen (évente akár többször, több pódiumon is), hogy csak ne tessék ám csüggedni, Gyurcsányt bizony akkor is a Jóisten küldte nekünk, mert bizony ébredezik ám már az a magyar... Csak tessék kivárni...
http://krokotanarur.hu/uj/Kutasi/Kutasi.html