Datum: kedd, 2008. október 7.
Von: Gagna Holozsi Györg
An: Kutasi József
Kedves Magyar Tarka Aláírók!
Némi csalódottsággal értesültem róla, hogy mozgalmuk nem valamelyik kihalóban lévõ magyar szarvasmarha fajta megmentésére irányul, mint ahogyan azt a „Tarka Magyar" elnevezés sugallja.
Vigasztal viszont, hogy olyan feladatot tûztek zászlajukra - a kirekesztés, a diszkrimináció elleni fellépést - amely jogászként mindig is szívügyem volt. Engedjék meg, hogy javaslatokat tegyek arra, mely területeket tekintse kiemelt fontosságúnak a Tarka Magyar mozgalom a diszkrimináció, az emberi jogok terén ma Magyarországon.
Mindenekelõtt rögzíteni szeretném, hogy elméleti és gyakorlati ismereteim tükrében ma Magyarországon a legsúlyosabb diszkrimináció és kirekesztés a MAGYAR EMBEREKET éri, ideértve a magyar gazdákat, a magyar vállalkozókat, a magyar munkavállalókat. Különösen súlyos kirekesztést élnek meg azok, akik büszkén vallják és vállalják a magyar nemzethez tartozásukat - a csonka Magyarország határain belül és az elszakított területeken egyaránt. Az úgynevezett „rendszerváltozás" óta csak és kizárólag a magyar nemzethez tartozás miatt ért diszkriminatív, kirekesztõ, durva bántalmazás embereket, mégpedig nem csupán magánszemélyek, hanem a hatalom rendõrsége részérõl, s tömeges mértékben. Semmilyen más nemzethez, nemzetiséghez, vagy etnikumhoz, valláshoz tartozó csoportot nem ért szervezett erõszak vagy diszkrimináció hazánkban a második világháború óta. Annál kirívóbb kirekesztést, megfélemlítést, diszkriminatív alapú bántalmazást kellett viszont elszenvednie nemzeti érzelmû MAGYAR EMBEREK tömegeinek. Az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján például ezeket az embereket a nemzethez tartozásuk kifejezése miatt a rendõrök durván bántalmazták, mind szóban, mind tettekkel. A kirekesztés legdurvább formáit alkalmazva egyebek mellett „rohadt magyaroknak" szólították a megemlékezés résztvevõit, a magyar zászlót, a kokárdákat, jelképeket, a magyar népmûvészet jegyeit viselõ tarsolyokat egyaránt „bûnjelnek" tekintették, s akik ilyesmit viseltek, azokat összeverték, megtaposták, nemzeti jelképnek minõsülõ tárgyaikat megrongálták, volt, hogy a Dunába dobálták. Olyan eset is volt, hogy egy békés emlékezõt a nála lévõ magyar zászlóval fojtogattak, hosszú perceken át, egyértelmûen megvalósítva ezzel az emberölés bûntettének kísérletét. Sem ezt a személyt, sem a többszáz további áldozatot, akiket a magyar nemzethez tartozás vállalása miatt ért kirekesztés, diszkrimináció és bántalmazás, mind a mai napig nem kártalanították s az elkövetõk felelõsségrevonása is elmaradt. Ez az emberi jogok tömeges és durva megsértését valósítja meg, ahogy erre a magyar állam figyelmét már két évvel ezelõtt felhívta az ENSZ egyik emberi jogi bizottsága, a kínzás elleni bizottság.
Sajnálatos módon a 2006. õszi tömeges rendõri brutalitásokat megelõzõen s azóta is rendszeresen elõfordul, hogy a magyar nemzethez tartozást kifejezõ zászló vagy más jelkép birtokolása miatt elõállítanak, õrizetbe vesznek, vagy más módon kirekesztõen kezelnek magyar állampolgárokat a magyar rendõrök. Az ezzel összefüggõ ügyeket legjobban a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány és Szolgálat honlapjáról ismerhetik meg (www.nja.hu). Éppen ezért, a Tarka Magyar mozgalom színre lépésének napján arra kérem a magunkfajtákat, a nem tarka magyarokat, a jelzõ nélküli magyarokat, hogy emeljük fel a fejünket, nyerjük vissza öntudatunkat, védjük meg emberi jogainkat, s a magyargyûlölet, a mi kirekesztésünk elleni fellépés jeleként is használjunk minden lehetséges alkalommal magyar nemzeti jelképeket. Tegyünk házunkra, autónkra, táskánkra, ruhánkra magyar zászlót vagy más jelképet, s viseljük azt büszkén. Soha ne felejtsük el: ez mi HAZÁNK, mi itt itthon vagyunk és nem hagyhatjuk magunkat terrorizálni, megfélemlíteni, kirekeszteni. Tégy tehát a magyargyûlölet ellen, legyél büszke magyarságodra és ezt fejezd ki mától kezdve zászlóval, nemzeti jelképpel! Bíztass erre másokat is, kedves Magunkfajta, kedves jelzõ nélküli magyar, kedves nem tarka magyar!
Kérem a Kedves Tarka Magyarok haladéktalan és hatékony fellépését a magyar nemzethez tartozás miatti hatalmi erõszak és az emberi jogok durva, diszkriminációra alapuló megsértésével szemben. Bízom benne, hogy a Tarka Magyar mozgalom színrelépésével a magyargyûlölet és magyarüldözés, a diszkrimináció és kirekesztés e látványos megnyilvánulásai gyorsan megszûnnek. Bízom abban is, hogy a 2006. õszi tömeges, megfélemlítõ, kirekesztõ emberi jogi jogsértések ügyében - amelyeket elsõsorban az MSZP-SZDSZ kormány és az általa irányított rendõrség követett el -, végre megtörténik a felelõsségrevonás és az áldozatok irányában a kártérítés. Legyen ez a Tarka Magyarok által kitûzött elsõ komoly cél. S mi pedig, a nem tarka magyarok, a jelzõ nélküli MAGYAROK ünnepeljük a kirekesztés elleni határozott fellépés kezdetét úgy, hogy nem tûrjük többet a magyargyûlöletet, annak súlyosan diszkriminativ, a magyar embereket megalázó, elszegényítõ, Magyarországot pusztulásba vívõ megnyilvánulásait.
Elég volt a magyar vállalkozókkal és a magyar gazdákkal szembeni súlyos, kirekesztõ fellépésbõl, a multikkal és külföldiekkel szemben a magyarok hátrányos helyzetben tartásából, diszkriminációjából! Legyen vége a magyar vállalkozók és gazdák folyamatos megfélemlítõ jellegû zaklatásának, amit eddig az adóhatóságok, munkaügyi hatóságok, köjál és más hivatalok gyakoroltak, súlyosan diszkriminálva a magyar embert a külföldivel, illetve a multicégekkel szemben, ahol a bevétel és a profit a többszöröse, az ellenõrzés a tört hányada, mint a magyaroknál. Elég volt abból, ahogy a magyar munkavállalókat diszkriminálják, kirekesztik az emberi élethez szükséges jövedelmekbõl, a nemzeti vagyonból, a munkavállalói jogokból, a szakszervezeti érdekvédelembõl - miközben egy szûk, kivételezett réteg hatalmas profitra tesz szert és kifosztja az országot.
Munkára fel, Kedves Tarka Magyarok, tegyenek a kirekesztés, a diszkrimináció ellen!
Kérem azt is, hogy végre tegyék magukat igazán tarkává! Figyelem egyre gyakoribb vonulásaikat, s hiányolom, hogy kéz a kézben vonulna cigányember és nem cigányember. Miért nem fogják meg egymás kezét, Kedves Tarkák? Miért olyan fehér az egész tömeg? A rossznyelvek szerint azért, mert önök leginkább olyan kivételezett, gazdag, luxuskörülmények között élõ emberek, akik romával még soha életükben nem találkoztak, legfeljebb egy méregdrága belvárosi étteremben cigányzenét hallgatva. Olyan aljas rágalmak is elhangzanak, hogy önök nem is vegyülnének a magyar cigánysággal és az integrált oktatást például meghagyják a kiszolgáltatott falusi embereknek. Tegyenek a megalapozatlan rágalmak ellen, kedves tarkák! Mindenki, aki csatlakozott a Tarka Magyar mozgalomhoz, hívjon meg évente legalább egy hónapra egy sokgyerekes vidéki cigánycsaládot és lássa vendégül saját otthonában. Gyermekeit pedig a Rózsadombról vagy Lipótvárosból küldje el Dél-Somogyba, Borsodba, Szabolcsba és járassa ott iskolába, mondjuk egy tanéven át. Szûnjön meg a szegregáció! Tarkítsák az országot. Kérem a Tarka Magyar mozgalomhoz csatlakozott Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet, hogy álljon élére a kezdeményezésnek. Hívjon fel minden egyes zsidó iskolát arra, hogy nyissák meg kapuikat a vidéki roma gyerekek elõtt! Váljon tarkává a Lauder iskola, s sorra többi is! Üljön minden zsidó gyermek mellett egy cigány gyermek, ismerkedjenek egymás kultúrájával, hagyományaival, szokásaival! Ne szerénykedjenek tovább fõvárosi zsidó identitású honfitársaink, ne mondjanak le a sokszínûség, a tarkaság hétköznapi örömeirõl a vidék nem tarka magyarjainak javára. Vegyék ki aktívabban részüket a tarkaság igazi örömeibõl!
Remélem jó tanácsaimat megfogadják, szívbõl kívánok sok sikert a Tarka Magyaroknak!
Szeretettel
Morvai Krisztina
Budapest, 2008. október 4.