1.184 - Lévay Atilla: Az ünnepre készülõdve

Betreff: Az ünnepre készülõdve
Datum: csütörtök, 2008. október 23.
Von: Lévay Atilla
An: Kutasi József - Budapest

-
Az ünnepre készülõdve Igen tisztelt Gyurcsány Ferenc!
Nézze meg a fenti képet.
Õk és sokan mások is egy szebb világot akaró másként gondolkodó honfitársaink voltak. Akkor alattomos, orv géppuska sortûz folytatott velük párbeszédet, késõbb, pedig az akasztófák, hosszú börtönévek, és évtizedekig tartó megbélyegzés. Apró Antal, az ön jelenlegi feleségének a nagyapja, aki, 1956. november 7-én szovjet tankba bújva érkezett a Parlament elé, vezetõ szerepet játszott ebben a Kádár János nevével fémjelzett eszement, vérgõzös orgiában. És, ha Ön kíváncsi arra, hogy miért nem ünnepelhet együtt mindenki október 23.-án, íme:
Mert a szovjet megszállókat kiszolgálók és utódaik, akik ma 2008-ban is bitorolják a hatalmat, a semmi megbánást nem tanúsító gyilkosok, akik az elmúlt 18 év alatt tönkretették, szét - és kirabolták, az országot, miközben saját maguknak milliárdos vagyonokat loptak össze, nem ünnepelhetnek együtt az áldozatokkal, a kisemmizettekkel.

Lévay AtillaA Justitia Bizottság tagja.Zsámbék, 2072, Dózsa György u. 6. Tel.-23-342198**************************************************************Gyurcsány Ferenc legfrissebb blogbejegyzése

Rövid sétát tettünk tegnap Calin Tariceanu miniszterelnökkel Szeged napsütéstõl ragyogó belvárosában, a közös kormányülés után. Egyszer csak Andit és Dórit pillantottam meg pár méterre tõlünk, akik azért jöttek, találkozhassunk. A két egyetemista lány évek óta aktív itt a blogon, idõnként fel-feltûnnek különbözõ rendezvényeken, beköszönnek, aztán mennek tovább. Köszönöm, hogy eljöttek, barátságosabbá tették az egyébként munkával teli szegedi látogatást.
Ma már október 23-ára készülünk, persze van kormányülés is, energiánk egy részét leköti a pénzügyi válság kezelése, de azért már elért az ünnep hangulata. Ünnep - mondom akkor is, ha tudom, október 23-a nehezen találja meg a helyét a nemzeti emlékezésben. Évtizedeken keresztül hazug állítások sokasága fedte el '56 igazi tartalmát, az elmúlt években pedig - Göncz Árpád másfél évtizeddel ezelõtti kifütyölése óta - az egyre harsányabb és agresszívebb radikális szélsõ-jobboldaliak hazugságai telepszenek rá az ünnepre. Így összességében veszik el tõlünk a békés emlékezés és az ezen az alapon legalább egy-egy pillanatra létrejövõ nemzeti összefogás örömteli élményét.
Nincs kétségem, hogy október 23-a valósága elõbb-utóbb közössé válik és megtisztul a rátelepedett politikai hazugságözöntõl, (reméljük, hogy ez így is lesz!)
de gyanítom, ehhez még jó pár évnek kell eltelnie. Gyalázatos dolog, hogy a nemzet egyik ünnepét pár száz, legfeljebb pár ezer (milliárdos vagyonokat rövid néhány év alatt összelopó tolvajbanda) radikális közbiztonsági és rendõrségi üggyé is tette, és azt is gondolom, hogy amit az önmagukat nemzetinek hívó radikálisok mûvelnek, az a nemzeti örökség meggyalázása. (A tolvajok kiáltanak tolvajt!) Ugyanakkor az is világos, hogy ez a "bátorság", ami fûti a szélsõségeseket, a jobboldal jelentõs részének cinkos hallgatásából is fakad. Abból, hogy mélyebb szolidaritást éreznek saját radikálisaikkal, mint demokratikus riválisaikkal. Ez az elharapódzó szélsõséges radikalizmus és erõszak mögött ott álló elfeledhetetlen és eltakarhatatlan tény.
1956. október 23-án az egyetemisták a demokratikus szocializmus igényével vonultak az utcára. A forradalom indulása baloldali volt, aztán ahogy haladt elõre, a színskála minden eleme megjelent a forradalmi mozgalomban. Ez így van rendjén. De kitörölhetetlen '56 történetébõl egy kommunistának az emléke: Nagy Imre mártír miniszterelnöké, és mártírtársaié is, (akiket a mi elõdeink gyilkoltak meg) akik szintúgy kommunisták, bár mondjuk úgy, nemzeti és demokratikus alapra helyezkedni kívánó kommunisták voltak. Ez akkor is így van, ha ma azt gondoljuk, hogy bizony ez fából vaskarika, vagy ha úgy tetszik, lehetetlen és tarthatatlan szándék. Nem gondolom, hogy '56-nak csak baloldali öröksége van. Van jobboldali öröksége is. Nem tudjuk, mivé vált volna az '56-os harmadik köztársaság, (esetleg, a Szovjetek abbahagyták volna 1945 óta tartó "felszabadításunkat" nem kellet volna 200 ezer megszállót további 35 évig eltartanunk, nem lettek volna több százan kivégezve, sok ezren börtönbe vetve, meghurcolva és nem "tántorgott" volna külföldre 200 ezer ember, szabadon, magunk intézhettük volna sorsunkat.) de azt igen, hogy a '89-es harmadik köztársaság '56-os alapra építkezik. Márpedig a mi országunk valamennyiünk országa, így '56 is valamennyiünké.
(A gyilkos hazaárúlóké, a millárdos vagyonokat összlopóké is?)

Gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat