Datum: vasárnap, 2008. november 1.
Von: Magyar Hírlap
An: Kutasi József - Kazincbarcika
Siklósi András
Ûzött vad
(Petõfi emlékére)
A semmibõl jöttél mint ûzött vadállat
Egyedül maradtál Üvöltve rád támad
a felhergelt tömeg
Sohase érti meg
halhatatlan lelked Meg nem bocsátható
örök tagadás vagy eretnek lázadó
égbe törõ vulkán
A szabadság útján
csillagok közt vágtatsz Ürpoklok rémei
harapnak beléd Átvergõdsz rajtuk s neki -
feszülsz a világnak
Forradalmi lázak
gyújtottak szívedben máglyát Fölégeted
a Sötétség fészkét Ledöntöd népeket
rontó bálványait
Szétzúzod rácsait
gyilkos börtönünknek s mint elérhetetlen
fényes üstökös eltûnsz a végtelenben
______________________________________________________
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Legszebb éveinket veszik el
2008-10-30 Magyar Hírlap
- Csesszék ezek, meg, szevasztok, máskülönben... - dohog be Vendel a törzshelyre, hezitálva kéri a szokásosat, és folytatja, hogy õ magasról tesz a hitelválságra, de ezek a ficsúr bankárok kemény tízezresekkel megemelték a havi hiteltörlesztését, így a fizetése még jobban megcsappan, hogy kínkeservesen, mire megvénül, egyszer csak övé legyen a garzonlakás, amelyben él. Tudja õ, azt mondja, hogy nem a Juditka tehet róla, aki egy rém aranyos bankárkisasszony, hanem ezek a spekuláns amerikaiak, vagy a fene se tudja már, de mégis mit gondolnak, talicskával hordja õ haza a pénzt, hogy utána utalgassa a javát a banknak?
Belekortyol a sörbe, csak nézünk rá, mindenki ilyenekrõl beszél mostanság, és nincs igazán jó reakció, jó válasz. Vendel marad, mi elindulunk, felszállunk a hõn szeretett BKV egyik viszonylatára - esküszöm, most már indítok valami cikksorozatot róluk, annyira leköteleznek mindig -, szóval 7-es busz, tele. Hatvanas férfi telefonál, ordítja mellettem, hogy nem, nem adom el most a lakást, de ha mégis, akkor sem adom tizennégynél kevesebbért, hova gondol. Amint leteszi a telefont, feldúlt korabeli asszonyság húz el mellette, aki fennhangon minõsíti az utazóközönséget, mondván, hogy nem tud leülni. Na, ezek ketten egymásra találnak, gondolom - és tényleg. - Most mit szól ehhez, elképesztõ - kezdi a nõ -, a kalauzok idejében nem volt ilyen, meg hát most különben is ideges vagyok, mert ezek elvennék a tizenharmadik havit, ki látott már ilyet. - Ha Kádár még élne, nem lenne ám ez így! - kapcsolódik be egy harmadik férfi, és ennél a pontnál inkább a sétálást választva leszállunk a buszról.
Végül is, tényleg. Ha Kádár még élne, megszorítások és szemrebbenés nélkül vennénk fel kölcsönöket, a mostaninak, mondjuk, a harmincszorosát, és akkor is velünk, a hétmilliót eltartó hárommillióval fizettetnék vissza egy emberöltõ alatt, és nem lesz ez másként így sem. Az IMF - amely egyébként remekül asszisztált afrikai országok teljes víz- és áramszolgáltatásának privatizálásához - kegyes adományát törleszthetjük majd, úgy, hogy egy saját lakásban zajló saját élet megalapozásának lehetõsége egyre messzebbre kerül. Ez lesz a programunk nekünk, fiatal felnõtteknek titulált szerencsétleneknek, életünk legszebb éveiben - elnézést, azokban az esztendõkben, amelyek tényleg szépek lehettek volna.
Zalka Szilvia, újságíró
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------