Von: János Czapp
An: Kutasi József - Kazincbarcika/Sajókaza
Nem ellened, érted haragszom…
Érted haragszom én, nem ellened - írta 1926 júniusában a magyarság egyik legnagyobb költője, József Attila. Nem ellened, érted jöttünk! – köszöntötték kedélyesen éjnek idején az ötvenes években a szerencsés kiválasztottat az ávósok. Hasztalan, vannak örökérvényű, mindig vissza-visszatérő gondolatok. (Vehetnénk akár példaként a Tízparancsolatot is, amelyet szinte változatlan formában, mondhatni, csupán nüansznyi módosítással ma is hirdetnek haladó szellemiségű, mértékadó útmutatóink: a „ne" szócskákat kivették a szövegből, a többin viszont máig sem módosítottak…)
Emlékszem: 2002-ben – miután megalakultak a polgári körök – szigorúan tilos volt a FIDESZ-t kritizálni. Aki megtette, azt azonnal kiátkozták, kizárták, a levelező listákról letiltották. (Így jártam én is, pláne, amikor egyenesen Orbán Viktor személyét vettem górcső alá!) Személyesen is váltottam pár szót Orbán Viktorral, az észrevételeim többségét azonban írásban küldtem el a FIDESZ székházba. (Már a 2002-es választásokat megelőzően is.) Nem acsarkodtam, nem köpködtem, csupán a nem éppen csekély mennyiségű ismereteim releváns részét szerettem volna megosztani velük, mert úgy éreztem, hogy súlyos hiányosságaik vannak mindenek előtt emberismeret, és leginkább tömeglélektan terén. Egyetlen alkalommal kaptam választ: megnyugtattak, hogy nekik olyan stábjuk van, hogy nem lesz semmi baj. Mások is megtették az észrevételeiket, és ugyanúgy jártak, mint én: a FIDESZ figyelmen kívül hagyott majdnem minden észrevételt, a polgári körök meg bomlasztónak, komcsi ügynöknek és minden más hasonlónak bélyegeztek bennünket. Az eredményt ismerjük: 2002-ben vereség egy olyan sikeres polgári kormányzás után, amely után normális esetben minimum 20%-os győzelemnek kellett volna jönnie, 2006-ban pedig újabb vereség egy olyan katasztrofális balliberális kormányzás után, amely után normális esetben szintén minimum 20%-os győzelemnek kellett volna jönnie. A FIDESZ mindkét esetben emberismeretből és tömeglélektanból bukott meg. Beigazolta azt az örökérvényű alaptételt, miszerint az a párt, amely nem tűri a civil kritikát, előbb-utóbb menthetetlenül elbukik. Ma mintha ugyanez lenne, csak más szereposztással, a politikai paletta radikális oldalán.
A minap került hozzám egy e-mail váltás a NAHÖK listáról. Egy bizonyos Vass István – egykori SZDSZ-es, jelenlegi JOBBIK-os (talán gárdista is?) és Katona Ferenc alias Kerecsensólyom (mert hogy végre valóban NEVEKET AKARUNK HALLANI!) között folyt az épületes világmegváltás, amelynek szerves részét képezte az én személyiségem féltudományos elemzése is, persze anélkül, hogy egy tiszteletpéldányt nekem is eljutattak volna az elemzés végeredményéből. (Ki tudja miért, a két kiváló jellem éppen azután kezdett velem foglalkozni, miután Vass István levett a NAHÖK listáról, azaz nem kellett attól tartaniuk, hogy netán hozzám is eljut a produktumuk. Mint azonban a mellékelt ábra mutatja, mégis eljutott, ha kerülő úton is. A listára amúgy Vass István a megkérdezésem nélkül írt fel akkor, amikor még az oldalam elkötelezett rajongójának vallotta magát.) A személyiségjegyeim elemzését érdeklődéssel olvastam, és mint egy notórius hőbörgő meg egy önálló személyiséggel nem rendelkező csaholó véleményét, értékén kezeltem. Ami azonban megér néhány sort, az már nem vélemény, hanem kőkemény tényállítás: Vass István „rájött", hogy egy bizonyos HERODES (szintén a lista tagja) azonos énvelem, azaz én jelentkeztem be a listájukra herodes@axelero.hu e-mail címmel is. (Herodes ugye a zsidók királya, Krisztus gyilkosa volt!) Ráadásul gyanítható, hogy az ő nevükben írogatok másoknak leveleket erről a címről. (Hogy miként lehet a herodes@axelero.hu címről például Vass István – istvan.vass@invitel.hu – nevében írni, ez nem derült ki, Vass Pistike – SZDSZ-es időszakában minden bizonnyal még Kovács Pistike lehetett J - ezt elintézte azzal, hogy nem tudja, hogyan csinálom, de azt el kell ismerni: nagyon otthon vagyok számítógépes dolgokban…) A nagyeszű, és egy igazi kerecsensólyom éleslátásával rendelkező Katona Fecó pedig azonnal rákontrázott: igen, igen, ő ezt már régen gyanította, csak nem merte mondani. Majd beszámolt arról, hogy nekem régebben is szokásom volt mások nevében levelezni… (Épp csak ezeket a „másokat" felejtette el megnevezni…)
Az eset kísértetiesen emlékeztet arra a nem régen történt másik esetre, amikor nem sokkal azt követően, hogy érdemi, konstruktív vitára hívtam meg a JOBBIK elnökét, egy JOBBIK-os kiírta az MNB 2006 honlapjának üzenőfalára, hogy én a FIDESZ-től kapom a fizetésem, és titokban napi rendszerességgel találkozom a FIDESZ vezető politikusaival, tőlük kapom az utasításokat. De említhetném akár azt a korábbi esetet is, amikor a kaftános labancok (Molnár Balázs és a kuruc.info) előbb úgy mutattak be, mint a Kossuth tér gyengécske dilettánsai (utaltak ekkor még ezzel a nem éppen hízelgő, és nem is igazságos jelzővel egyértelműen Gonda Lászlóra és Bene Gáborra) közül „kimagasló elmét" – külön hozzátették a relativizálás elkerülése végett, hogy „és egyébként is" -, majd egy héttel később – amikor kritizálni merészeltem az otromba zsidózásukat – hirtelen ostoba köcsögként, primitív judeonáciként aposztrofáltak, majd kiderítették, hogy a kék szemű, egykoron gyönyörű bajor anyai nagymamám zsidó volt. (Én mondtam el nekik korábban egyes zsidó nevekkel kapcsolatos ostoba kijelentéseik cáfolataként, hogy néhai nagyanyám egy sváb faluban látta meg a napvilágot Stern Magdolna néven. Mellékeltem nekik a bajor telefonkönyvet: több Stern volt benne, mint ahány zsidó valaha is élt egész Németországban… Ezután írásokat jelentettek meg azt bizonygatva, hogy a Stern nevet soha nem viselte más, csak zsidó, sőt a végén már úgy hangzott a sztori, hogy én tulajdonképpen elismertem, hogy zsidó vagyok…)
Pár nappal ezelőtt megkeresett egy régi barátom és küzdőtársam azzal, hogy hallja, mostanában meglehetősen vitriolos hangon írogatok a JOBBIK-ról és Morvai Krisztináról. (Nem olvasta, csak „valaki szólt neki", azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hasson oda rám.) Hosszasan kutattam az emlékeimben, hogy mikor írtam én egyáltalán bármit Krisztináról, de nem találtam ilyesmit. (Ha valaki netán valamely általánosságban megfogalmazott mondandómat Morvai Krisztinára vonatkoztatta, az valószínűleg olyan információk birtokában van, amelyekkel én nem rendelkeztem és ma sem rendelkezem.) Ugyanakkor a barátom csodálkozott, amikor elmondtam neki, hogy már augusztusban konstruktív vitát kezdeményeztem a JOBBIK elnökével, amire az egyetlen reakciójuk az a már említett kiírás volt az MNB 2006 honlapjának üzenőfalán. Ezt valamiért elfelejtették neki elmondani… (Abban egyébként messzemenően egyetértettünk a barátommal, hogy a JOBBIK-nak katasztrofális a kommunikációja, ezen pedig sürgősen változtatni kell, ha valóban be akarnak jutni a törvényhozásba, ahogy abban is, hogy a kritikára oda kell figyelniük, van min javítaniuk.)
Tegnap barátom, Gonda Laci keresett meg azzal, hogy „Tudod milyen kellemetlen nekem azt hallgatni, hogy Te lezsidózod Novák Elődöt, miközben tárgyalok velük?" (Korábban Murányi Levente is Gonda Lacit kereste meg, amikor megírtam, hogy a Magyar Szigeten bizony nem mondott igazat.) Valamit nem értek: ha valami nem teszik Novák Elődnek, Murányi Leventének , vagy bárki másnak, ha valamely gondolatommal, írásommal nem értenek egyet, miért nem engem keresnek meg?! Nálam nincs cenzúra. Az oldalamon még a kaftános labancok rólam szóló ocsmányságai is fent vannak. Nálam ezt jelenti a véleményszabadság. Természetesen feltettem volna példának okáért Murányi Levente esetleges ellenvéleményét is, ha mondjuk megtisztel azzal, hogy nem Gonda Lacinak panaszkodik, hanem hozzám fordul. (Több rendezvényen is találkoztunk azóta, oda sem jött hozzám.) De nézzük Novák Elődöt. Egyrészt nem tudom, mi is a problémája. Ha valaki engem lemagyaroz, vagy éppen svábnak, netán gallnak nevez, nem sértődöm meg rajta, hiszen mindhárom vér valóban folyik az ereimben. Ha netán lezsidóznak, azon sem sértődöm meg, mert tudomásom szerint a „zsidó" nem minősítés, hanem származás, és/vagy vallás. (Legfeljebb megjegyzem, hogy történetesen nem vagyok az, de ezt is csak a tényszerűség kedvéért.) Másrészt senkinek a származását nem emlegetem „csak úgy", kizárólag akkor utalok valakinek a származására, ha a cselekedetei és a származása között bárminemű összefüggést vélek felfedezni. (Miután mértékadó, intellektuális körökből származó útmutatóinkkal ellentétben én hiszek a genetikában, hiszek abban, hogy a vér nem válik vízzé, és hiszek abban is, hogy bizony a legtöbb fajnak igenis vannak jellemző vonásai. Pozitívak éppúgy, mint negatívak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben ne tudnék kivételt tenni.) Amikor például a kaftános labancok lezsidózták néhai nagyanyámat, és egyébként is elviselhetetlenül otromba, vulgáris zsidózásba kezdtek, nem máshoz, mint Novák Elődhöz fordultam, mert tudtam, hogy ő a kaftános labancok patrónusa a JOBBIK-nál. (Pedig akkor is tisztában voltam a keresztény vallásával és a csupán fele részben keresztény származásával egyaránt.) Akkor érdekes módon Elődöt nemhogy nem zavarta a zsidózás, hanem éppen ellenkezőleg. Az én esetemben pedig kijelentette, hogy „nem kell ezzel foglalkozni", koncentráljak a lényegre. Azaz nevezzük nevén: Előd esetében nem a keresztény-szolidaritás kerekedett felül az én irányomban, hanem a zsidó-szolidaritás a kaftános labancok irányában. (Igazolta a francia radikális, Le Pan elhíresült mondását.) Nos, ha az nem baj, amikor másokat zsidóznak, akkor most mi is a probléma?! Nektek szabad?! Nekünk nem?! A FIDESZ-t lehet folyamatosan zsideszezni? Az nem zsidózás? Azt nem kellemetlen hallgatni? Csak azt kellemetlen hallgatni, amikor kiderül, hogy a zsideszezők között több a zsidó, mint a „zsideszben"?! Amúgy például Gonda Laci nem az apám, és nem is a gyámom. Önálló, független ember, ahogy én is az vagyok. Miért őt zaklatják tehát - annak ellenére, hogy ezekben a kérdésekben ráadásul eleve nem is kompetens -, és miért nem engem keresnek meg, ha velem van bajuk? Ő pedig miért érzi kellemetlennek azt, amiért nem felelős? (Azt már csak zárójelben jegyzem meg: vajon az nem legalább annyira kellemetlen a számára, hogy boldogan vállal fellépést a MÖM rendezvényén, és hallgatja Dr. Kakuk Attila és Kovács Géza az enyémmel nem csupán mindenben megegyező, de az enyémnél egyes személyek esetében sokkal keményebb leleplezéseit?)
Bizony, nem lehet mindenkivel összefogni. Éppen a FIDESZ esete bizonyította be, hogy nem lehet egy táborba terelni középtől a jobb szélig mindenkit. Nem lehet például tagozattal helyettesíteni a kisgazdapártot. Ugyanez éppúgy igaz a radikális vonalra. Nem lehet 4 évente új Istent, és új hitet adni. Nem lehet a kossuthi értelemben vett nemzeti radikálisokat és mondjuk az anarchistákat egy akolba terelni, ahogy nem lehet az aszemitákat a kryptoszemitákkal sem összeölelkeztetni…
Azzal kezdtem, hogy valaha a FIDESZ volt az a párt, amelyet nem volt szabad kritizálni. Az eredményt pedig ismerjük. Ma a JOBBIK az a párt, amelyet tilos kritizálni. Ha valaki észrevételeket ír nekik, ignorálják. Ha valaki kritikát fogalmaz meg, az egy pillanat alatt „kimagasló elméből" ostoba fajankó, barátból ellenség, igaz keresztényből „judeonáci" bomlasztó, FIDESZ-bérenc ügynök lesz. A kérdés már most az, hogy sikerül-e megdönteni az alapaxiómákat? Sikerül-e egy eredendően kudarcra ítélt módszerrel fényes sikert elérni. Vagy netán sikerül-e még időben észbekapni, és változtatni. Meglátni és felhasználni a kritikában a hasznos információt… Megérteni, hogy nem ellened, érted haragszom…
Kroko tanár úr
Kérem, továbbítani Katona Fecónak is, õ is érintett benne, csak nincs meg a címe. üdv: Kroko alias Herodes, alias mittudoménmégki... János Czapp "és maradok ezentúl, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar."
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------