Datum: Mohétfő,, 2008. december 22.
Von: Apu Lengyel
An: Kutasi József - Budapest
SZENT ESTE
Lehetne minden szavunk akár egy fénylõ csillag,
mit vándorló szakadt felhõk hiába takarnak,
így esztendõ végén, világló ünnep idején
súgja a csend újra, holnap a Kisded közelít.
Mond, Uram! Mi lesz velünk? Lesz-e erõnk Igédhez?
Magad is testben jártál köztünk, jöttél, mint gyermek,
s a világ egyetlen kincsét, mit a Fénybe írtál,
évezredek múlva is csak a gyertyák hordozzák.
Oly piciny az elsõ láng! Alig mutat alakot,
mégis tárulnak felé jégvirágos ablakok.
S mind sorban, ahogy múlnak a titokkal telt hetek,
Jössz közibénk azért is egyre lejjebb, közelebb.
Díszített asztalunkhoz most illatok tánca hív,
hogy feledjük nincseink, hogy véget ér a sötét,
gyerekkorunk lélekcsengetyûi visszhangoznak,
halvány emlékek ringatnak illanó csodákat.
A gyõzhetetlen szó, mi imára kulcsol kezet,
minek meghajolnak a jászol elõtt a térdek,
átvezet lágyan a szenvedésben, éjszakában.
Kezünkbe rejt mirhát, tömjént, csillogó aranyat,
fejünkre szégyen ne hulljon, még Õ ajándékoz.
Mert, lásd, Uram, mit is adhatnánk földi vándorok?
Itt porban, éhesen, szomjasan, fázva darócban,
Hitben éltetõnknek mára szavaid maradtak.
Tisztelj meg minket újra, Uram, hirdesd a békét,
hogy a Szent, az egyetlen parancs eljöve közénk
vegye el kezünkbõl kockán szaggatott köntösünk,
tövisbõl font koronánk végtére letehessük.
Már nem kell csillaggal vezetni, érkezz titokban!
Megtaláljuk a jászolt, és mutatjuk világnak.
Íme! Nézzétek! Hozzá könyörögtünk, õt vártuk.
Térdelj Ember! Örvendezz ma éjjel és imádkozz!
Minden kedves Barátomnak, Ismerõsömnek áldott, kegyelemmel teljes Szent Karácsonyt, és jó erõben, egészségben, szerencsében gazdag boldog új esztendõt kívánok!
Budapest, 2008. december 22.
Lengyel Károly
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------