Áldott várakozást és Karácsonyt!
Advent van és várakozunk. Az ünnep kapcsán nem csak gyertyákat gyújtunk, hanem elmélkedünk - és mérleget készítve - a lélek gondozásával is foglalkoznunk kell, mert egyébként: csak az anyagban elmerülve raboskodnánk.
Madáchot olvasva megvilágosodhat az is, aki még nem hiszi a Teremtőt, de legalább olvas. A hideg tudás és a dőre tagadás ma áradva ömlik a televíziók adásaiból, de még a hétköznapok hangulatának szörnyűségei is ezt erősítik meg akkor, ha nem tartunk időnként „vasárnapokat” amikor ráhangolódhatunk a lélek belső rezgéseire. Csak így és csak ezzel tudunk védekezni a világ szörnyűségei ellen. Ez a feltöltődés az, amire feltétlenül szükségünk van a szellemi energiák visszapótlására, visszaszerzésére, mert „az élesztő, mely forrásba hoz” fertőzve letaglózza és kiüresíti az embert. Ha nincs feltöltődés, akkor a gonosz közvetlen hatása alá kerül a test, eltompul a tudat, és elbizonytalanodik a lélek. Sokszor a kényszerű böjt is erősítheti a lelket, s a szörnyű körülmények is próbatétellé szerényülhetnek, ha elmélkedünk és megtartjuk az ősi hitünket.
Ha megnyitjuk a kapukat, hogy a szenvedést és a magányt képesek legyünk leküzdeni, megváltozni és megváltoztatni a szürkeséget, átlépni e mai kocsmán és adni, adni, adni. Mert az tesz igazán boldoggá, ha képes vagy rá.
A magányosan otthon várakozóknak nincs meg az élménye - sem adventkor sem máskor - amit a misére járók vagy a csoportban elmélkedők kapnak a közösségtől. A szkíta ember lényeglátásának örökségét, az elmélyült gondolkodást, a béke veled kézszorítását, kell magunkévá tennünk a fényre és Jézus születésére várás közepette, de ehhez nagyon is kell a csönd, a megtisztulás, de kell a közösség ereje is. A magyarság számára különösen fontos mindez, mert ma már nem lehet - csak a szokásos módon - készíteni a mérleget és az eddig megszokott módon felkészülni a megújhodásra. Jézus akkor született, amikor a legnagyobb volt a sötétség, mi is akkor születünk újjá, amikor legsötétebb van körülöttünk. Ne higgyük, hogy nem lehet ennél sötétebb, de higgyük a változást, a megújhodást. A saját lelkünk megtisztulása mellett a nyitva hagyott kérdéseink befejezésére is kell koncentrálni, de csupán Isten segítségét várnunk - ma már - nem elegendő, sőt egyenesen bűn.
Az öröm - ami reánk vár - nem csak újjászületés, mert az Istenélményt csak akkor lelhetjük meg, ha valóban elmélyülünk a karácsonyi csodában. Hogy beteljesüljön - a szép és nemesnek új csírája - az is csak rajtunk áll.
Ha valóban megértjük a karácsony misztériumát és Jézus szándékait éppúgy, mint az Úr szavait a Tragédiában, amely a mai viszonyokra pontosan úgy illik, mint Madách korára, akkor bízhatunk a jövőben:
„Te, Lucifer…….Szüntelen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csírája lesz.”
Ha mi is ezt kiálltjuk - egységesülve - a mai gonosz arcába, akkor a pokol kapui sem vehetnek erőt rajtunk, de a szeretet lelkületű magyar élet visszatér a régi kerékvágásba. S jöhet végre - egy valóban új - esztendő!
Szeged.2008.12.14. Dr Bene Gábor S.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------