Von: B.Kiss-Tóth László
Gesendet: csütörtök, 2009. január 22. 16:43
An: Kutasi József
Betreff: Értesítés + versek
Kedves Jóska Barátom !
Köszönöm segítségedet.
Tegnap beszéltem Vukics Ferenccel és átadtam neki üdvözletedet.
Azt mondta, hívd föl. Gondolom, megvan a telefonszáma.
Engedelmeddel elküldöm most 4 versemet.
Üdv: B.Kiss-Tóth László.
B.Kiss-Tóth László:
HAZAI TRAGÉDIA
/Egy fiatalkori, őszi csöves éjszakám emlékére/
Ó, te alkohol mámorában őrjöngő
nikotinszagú világ,
ó, te kultúrnövényvirágra rátekeredő
gyomnövényvirág,
ó, te elkorcsosodott
és téveszméket hírdető antiszenthely,
beléd csömörlöttem,
mégis hozzád menekültem, te végső menhely!
Veled feküdtem,
veled ébredtem,
hozzád szállt akkor minden dalom,
mert eldobott magától,
és kiutált magából a társadalom!
.........................
A sötétség bájnyúlványai
'míg eszüket vesztve rángatóztak,
s a bokrok riherongyai
a holdfényben kéjesen megmártóztak,
avarba túrt lábaimon
már véresen kukorékolt a hajnal!
...s a feltámadt szél
a korahajnali pírt is elvitte a jajjal...
.........................
Testvéreim, prolik, s parasztok,
kik a kínokat rég átéltétek,
a ránk települt lumpen kasztok
színét, s faját mégsem ismertétek?
Sé, 2008. november 12-13-án.
B.Kiss-Tóth László:
SZÖRNYŰ FEKETESZÁRNYÚ SZÉL
ó az Állam az Állam
jaj az állam
a szakállam birizgálja
hajamat kócolja cibálja ráncigálja
a szörnyű feketeszárnyú szél
ó szél
te szörnyű feketeszárnyú szél
(add hírül)
nemsokára itt egy fél országnyi nép felkél
kétezeréves romokon
gyomokon nyomokon monyokon
(monyokli neked Mányoki)
még mindig Hobón
és Gördülő Köveken élek s félek
Darwin majmai ma ellepik
az utcát a várost a/z anya/földet
bitófák tövében
dögkeselyűk szarják a zöldet
ó Anyám
mennyit ér ma nálunk egy neutrontöltet
lettél Anyám hitvese egy Jánosnak
s lettél anyja egy Jánosnak
mégsem lettél szeretője a városnak
ó mondd ó mondd
miért nem szültél engem Szent Jánosnak
bogaraim lennének
és pislákolnék csövező hobóknak
dilettáns költőknek pislákolnék
kóbor komédiásoknak pislákolnék
vajon kinek szép ez a mai magyar comoedia
s kinek kell lemenni a kutyába máma
míg e verse/me/t költöm
kiürült konyakos poharamba
a jajgató alkonyatot töltöm
ó jaj ó jaj ó jaj ó jaj ó jaj
papíromon elszabadultak
a vasláncra vert tébolyok
köröttem törötten megtébolyodott molyok
morbid pofabőr-mosolyok
melyek mérgeznek mint a mételyek
félreállhatnak azok
akiket elértek a kételyek
míg én lávafolyamként
pepistult agyakba folyok
(lehet hogy majd egyszer
én is az egészre csak tojok)
KOPOTT FLASZTERON
TÖBBEZER FÉNYESREVIKSZOLT
CSIZMAPÁR LÉPDEL
bal-jobb bal-jobb bal-jobb
(men/etel/nek pártunk szürke ördögei)
írtam egyszer
de Anyám azt mondta
Fiam ezt a verset tépd el
úgysem ülne/k/ veled egy asztalhoz
Kádár Apró Dögei
meg a mindenfajta ránktelepült náció
ugye Anyám
ez a vers több mint hallucináció
Szombathely, 1989. június 12-16. /eredeti vers/
Sé, 2008. november 21-22. /átírva eredeti értelmezés szerint/
Tallózás a valaha tiltott verseimből 20.
B.Kiss-Tóth László:
ROMOS UTCASARKON
Romos utcasarkon
öreg költő csoszog,
SZÚ-s falába alatt
hullt törmelék roszog,
széllel burkolódzik
a lebernyegébe,
s foltos nadrágjának
rongyos ülepébe.
Borostás ráncain
ködös emlékkép ül,
kéziratcsomóját
hagyta ránk emlékül,
hogy okuljon abból
e skizofrén század,
'hol a Nép gyermeke
már anyjában lázad!
Bolsevik elnyomás,
gumibot-Hatalom,
nadrágszíj-parcella,
betüppedt sírhalom.
/H/őseink hiába
nincsenek 'láb alatt',
gyalázva feküsznek
jeltelen hant alatt!
Hiába dörzsöli
Fősintér tenyerét,
hiába venné el
népemnek kenyerét,
hiába ül törvényt
mindennap a Gazság,
ha felkelünk egyszer,
eljő az IGAZSÁG!
Szombathely, 1984. október 12-14.
/Tallózás a valaha tiltott verseimböl 15./
B.Kiss-Tóth László:
KORAREGGELI MUNKÁSBUSZON
Az álmosságtól kábultan,
az éjszakádtól részegen,
/korareggel/
a göcseji munkásbuszon
ülök imbolygó székemen
/vigyorogva/--
Kanyarban dőlünk, gödörben döccen
a busz, s a lámpái kialszanak,
mint a fényüket vesztő csillagok/!/,
...s ha kigyúlnak majd egy pillanatra,
a melós ruhám ezer színben felragyog/!/.
Ó, Uram, mondd: -Akkor én most boldog vagyok?
A sötétben az emberek
sötéten emelkednek ki, mint az árnyak/!/,
s a függönyök, mint megsebzett madárszárnyak,
tépetten lógnak le a koszos üvegen.
Vajon, mily' gond/olat/ érlelődik belül
most az olajbányász-koponyaüregen?
Belenyugvás? Megbocsájtás vagy türelem/?/...
...vagy elfojtott lázongás a rendszer ellen?
Elmélkedem sorsukról
/cseppet sem elégedetten,/
a feslett-bőrű székemen.
Ó, mért is nem látszanak boldognak/?/,
/csak kiábrándultnak, s becsapottnak,
...s már a meló előtt oly'fáradtnak,/
hogy' a fejük lebicsaklik
a koszos-falú üvegen?
..........
Olajbányász testvéreim/!/,
elvtársainknak üzenem:
-Fogytán már minden türelem/!/...
Barlahida, Zalaegerszeg 1968. márc. 18-19. /tiltott vers/
Sé, 2008. nov. 11. /eredeti értelmezés szerint átdolgozva/
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------