Von: Takács András [mailto:ta@szmm.hu]
Gesendet: kedd, 2009. február 24. 16:45
An: Kutasi József
Betreff: Feljelentés az ORFK-nál
Jelentsük fel ezeket!
A rendszerváltás megbukott, demokráciánk diktatúrába fordult, a jogállam maffiaállammá vált. Ennyi! Ez a valóság! Lehet cirkalmazni. Lehet fényezni az elmúlt két évtizedet mint ahogy Martonyi János tette minap az Echo tévében, de a lényeg letagadhatatlan.
A rendszerváltásnak nevezet átalakulás nem más, mint politikai és jogi eszközökkel csoportosan, bűnszövetkezetben elkövetett hazaárulás. E felismerés 2002-ben az Erzsébet-hídi blokád óta egyre több ember számára vált világossá. Az utcai demonstrációk váltakozó intenzitással, de jelzik a társadalmi elégedetlenséget, a nemzeti önvédelem éledését.
Hazánk és a magyarság megmentése érdekében minden eszközt kötelesek vagyunk igénybe venni; tüntetések, petíciók, népszavazási kezdeményezések, sajtónyilatkozatok, feljelentések formájában, vagy … .
A lényeg, hogy megtettem-e azt, amit megtehettem. Ebben az esetben az igazság kimondása csak a kezdet. Az igazság, akkor is igazság marad, ha csak egy ember mondja ki, de az igazság ereje az igazságot kimondók számának a függvényében hatványozottan nő.
Többen megkerestek, szomszédaim, ismerőseim, eszmetársaim, hogy jelentsük fel „ezeket”. A feljelentés igazságtartalma egy dolog, jogérvényesítő képessége más dolog, legalábbis nálunk Magyarországon, főleg akkor, ha politikáról, ha a hatalmi „elitről” van szó.
Mint volt parlamenti szakértő (FKGP ’94-95), mint igazságkereső és jogérzékkel bíró közéletiséggel megáldott vagy inkább megvert barikádharcos, elkészítettem egy feljelentést, amit már elküldtem a címzettnek. Ehhez lehet csatlakozni, át lehet írni, ki lehet egészíteni.
A lényeg az, hogy minél többen tegyünk feljelentést. Ennek hitelessége és a személyes kiállásunk demonstrálása érdekében fontos, hogy saját nevünkben, névvel és lakcímmel tegyük meg. Ne csak emailben, hanem postai úton is jutassuk el az Országos Rendőr-főkapitányság címére.
Tudom, hogy feljelentésünk érdemi kivizsgálására vajmi kevés esély van, de tegyük fel magunknak a kérdést: Megtettem-e azt, amit megtehettem? Ez is az ellenállás egy formája.
A kezdeményezésnek kettős célja van: egyrészt kénytelen lesz az illetékes hatóság foglalkozni az üggyel, másrészt állásfoglalásra kényszerítjük őket, ami tanulságos lehet a jövőt illetően.
Gyáva népnek nincs hazája! - Szoktuk volt mondani. Jelenleg ahhoz is bátorság kell, hogy állampolgári felelősségünk okán, igazságunk tudatában konkrét lépéseket tegyünk.
Lehet, hogy sokan értelmetlen próbálkozásnak ítélik feljelentésünket, de felteszem a kérdést: Az igazság kimondása értelmetlen dolog? Lehet, hogy ma még igen, és nincs következménye. De holnap … ?
„Merjünk magyarok lenni!” Mondta Teleki Pál.
A kérdés az, hogy hányan merünk.
2009. február 24.
Takács András
Országos Rendőr-főkapitányság
Dr. Bencze József r. altábornagy részére
1139 Budapest, Teve u. 4-6.
Postacím: 1903 Budapest, Pf.: 314/15
Tel: 36 1 443-5500
Email: orfkvezeto@orfk.police.hu
Web: www.police.hu
Tárgy: Feljelentés ismeretlen tettesek ellen hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, hazaárulás és népirtás tárgyában.
Tisztelt Főkapitány Úr!
Alulírott magyar állampolgárok feljelentést kívánunk tenni ismeretlen tettesek ellen az állami vagyonnal kapcsolatos hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, népirtás és hazaárulás tárgyában. Feljelentésünk jogszerűségére vonatkozó törvényi előírásokat kiemelten jeleztük.
Tesszük mindezt az Alkotmány „57. § (5) bekezdése alapján: „ A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
I.
Hivatali visszaélés, hűtlen és hanyag kezelés
vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye
és Bűntető Törvénykönyvének paragrafusaira
hivatkozással tesszük meg feljelentésünket
Az 1949. évi XX. alaptörvény
9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
20. § (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik.
1978. évi IV. törvény Büntető Törvénykönyv
Hivatali visszaélés
225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hűtlen kezelés
319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.
(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a hűtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.
(3) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt okoz.
Hanyag kezelés
320. § (1) Akit olyan idegen vagyon kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és az ebből folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy, vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz.
Indokolás
A Napi Gazdaság Online 2009. január 22-i számából , a „Privatizáció - több volt a leves mint a hús” (http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=394333) című írásából értesülhettünk arról, hogy a kormány elkészítette a privatizációs időszakot lezáró jelentését. A cikk kivonatosan közli a főbb adatokat, amelyből az alábbi részt emeljük ki:
„Tizenhét év alatt 2952 milliárd forintnyi vagyonhasznosítási és privatizációs bevétele keletkezett az államnak, ezzel szemben 1370 milliárd forintnyi ráfordítás áll, ami a bevételek 46 százaléka.
…1615 vállalatból mindösszesen 139 működő cég marad állami tulajdonban 2007 végére.”
A fenti adatokból kiolvasható, hogy az állami vállalatok 94%-át adták el, ami azt jelenti, hogy olyan ágazatok kerültek privatizálásra, végül felszámolásra, mint az élelmiszeripar, textilipar, építőipar, illetve olyan nemzetstratégiai ágazatok kerültek nemzetidegen érdekeltségek alá vagy más állam tulajdonába mint a közműszolgáltatás, az élelmiszeripar, kereskedelem, textil- és bőripar. Lényegében a nemzetgazdaság értéktermelő ágazatai vagy felszámolásra vagy külföldi tulajdonba kerültek. Ennek köszönhetően 1,5 millió munkahely szűnt meg. Ezek a tényszámok felvetik annak a gyanúját, hogy az állami vagyon privatizálása során az eljáró személyek súlyos kárt okoztak a Magyar Köztársaságnak, így a magyar népnek, köztük személy szerint nekünk is.
A hűtlen kezelés vizsgálatánál kérjük figyelembe venni az úgynevezett „bankkonszolidációk” során a bankok részére juttatott ezer milliárdot meghaladó pénzösszeggel kapcsolatos csalás és korrupció gyanújának lehetőségét is.
Kérjük a Tisztelt Hatóságot, hogy a kormány által kiadott privatizációs jelentésében foglaltakból kiindulva vizsgálja ki,
- hogy a privatizáció kezdetétől – 1980-as évek végétől – az állam illetve az azt irányító szervek és felelős vezetői kellő gondossággal jártak-e el,
- hogy a rendszerváltáskor az első szabadon választott országgyűlés és kormánya mennyi állami vagyon felett rendelkezett, és könyv szerinti értékben ez hány milliárd forintot tett ki,
- hogy az eladott 1476 cég valós értéke és a privatizációs szerződésben rögzített összeg valós értéket fejezett-e ki, és ezen összegek befolytak-e az államkincstárba,
- hogy a privatizációs szerződésekbe foglalt feltételeket a szerződő felek maradéktalanul teljesítették-e,
- hogy a privatizáció lebonyolításáért felelős szervezetek vezetői és a Felügyelő Bizottság tagjai kellő gondossággal jártak-e el döntéseik során,
- kérjük kivizsgálni, hogy a bankok részére juttatott konszolidációs milliárdok ellentételezéseként milyen kötelezettséget vállaltak a bankok, avagy a magyar állam részéről ajándékba kapták-e mindenféle ellenszolgáltatás nélkül,
- végső soron kérjük kivizsgálni, hogy a privatizáció és a bankkonszolidáció során érte-e kár a magyar társadalmat, ha igen, milyen mértékben, hogy kik és mennyiben felelősek az esetleges károkozásért?
Megítélésünk szerint a lefolytatott privatizáció jelentős kárt okozott hazánknak, ami nem elhanyagolható mértékben szűkítette mind gazdasági, mind politikai függetlenségünket, a magyar nép életfeltételeit, fennmaradását, nem csak a mi korosztályunkat, hanem az elkövetkező nemzedékekét is. Mint szülők felelősséggel tartozunk gyermekeink jövőjéért. E felelősségünk tudatában tartottuk kötelességünknek megtenni feljelentésünket.
Alkotmányjogi érvelés:
Megítélésünk szerint az Alkotmány „57. § (5) lehetőséget biztosít arra, hogy jogorvoslattal élhessünk akár a magyar kormánnyal, akár az országgyűléssel, a törvényhozással szemben is, amennyiben úgy ítéljük meg, hogy az adott intézmény vagy személyek nem a köz érdekében /20. § (2)/ folytatták tevékenységüket. Amennyiben bármely intézményről, vagy személyről bebizonyosodik, hogy közéleti tevékenységének következtében sérül a köz érdeke úgy a politikusi felelősségen túl (nem választják újra) a büntethetőség lehetőségének is meg kell lennie, mivel a jog, a kötelesség, a felelősség és a számon kérhetőség csak együtt értelmezhető. Ismereteink szerint egyetlen egy politikai párt vagy kormány sem kapott arra vonatkozóan választói felhatalmazást, hogy a nemzeti vagyont ily módon elprivatizálják, elkótyavetyéljék, hogy a jövő generációnak életfeltételeit lerontsák.
Amennyiben bármilyen alsóbb szintű jogszabály ennek a lehetőségét kizárja, úgy az nem tekinthető másnak, mint antidemokratikus és diktatórikus hatalmi megnyilvánulásnak, ami sérti az Alkotmány 2.§. (3) bekezdésébe foglalt „ellenállási jogot”. „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Megítélésünk szerint a magyar parlamentalizmus, annak döntéshozói mechanizmusa, a társadalom részéről gyakorolható kontrollja, illetve jogi úton történő számon kérhetősége oly mértékben be van korlátozva, hogy az már a hatalom kizárólagos birtoklását jelenti a parlamenti többséggel rendelkező politikai csoportok részéről. Mivel a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a politikai és törvényhozói hatalom önmaga működésének feltételeit önmaga határozza meg, így önszabályozóvá vált, ami a parlamenti diktatúra kialakulását eredményezi. A magyar államiság jogfejlődése során általános érvényűvé vált, hogy „hatalmi erő alkotmányt nem írhat, nem módosíthat”. Ilyen értelemben kötelességünk fellépni a diktatúra bármiféle megnyilvánulásával szemben, legyen az parlamentáris diktatúra, egy -vagy többpárti diktatúra, illetve kormányzati diktatúra.
Mivel a köztulajdon és a magántulajdon ugyan olyan védettséget élvez /9. § (1)/ és az állami tulajdon maga a nemzeti vagyon /10. § (1)/ ami köztulajdon, történeti szóhasználattal élve társadalmi tulajdon, így joggal elvárható a társadalom részéről, hogy minden olyan intézmény és törvényalkotó kellő gondossággal járjon el a társadalmi tulajdon kezelésével kapcsolatosan és erre vonatkozó tevékenységéről számon kérhető legyen.
Büntető Törvénykönyv szerinti jogi érvelés:
A Btk. világosan és egyértelműen fogalmaz. Nem kétséges, hogy a magyar törvényhozás és a rendszerváltás kormányai (Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy – Gyurcsány, Gyurcsány) kezdettől fogva rossz gazda módjára kezelték a nemzeti vagyont - lásd a privatizációs elszámolást -, sőt olyan nemzetközi, politikai és pénzügyi kötelezettségeket vállaltak, amelyek túlmutatnak saját döntési kompetenciájukon és az elkövetkező generációk kormányainak a mozgásterét jelentősen behatárolják, szinte lehetetlenné teszik alkotmányos kötelezettségeik teljesítését. Mindezek a tények megalapozottá teszik a hivatali visszaélés, a hűtlen kezelés, a hanyag kezelés bűntettének gyanúját, de felveti a hazaárulás és a hűtlenség bűnét is.
II.
Hazaárulás és hűtlenség
vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és Bűntető Törvénykönyvének paragrafusaira hivatkozással tesszük meg feljelentésünket
Az 1949. évi XX. alaptörvény
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait.
1978. évi IV. törvény Büntető Törvénykönyv
Hazaárulás
144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején,
d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével,
követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hűtlenség
145. § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Indokolás
A hazaárulásra és hűtlen kezelésre vonatkozó alkotmányos és Bűntető Törvénykönyvi előírások kulcsszava a függetlenség, ami így definiálható röviden: Független állam az, amely „másnak alá nem rendelt, ki nem szolgáltatott.” Mindez feltételezi egy társadalom gazdasági és politikai önrendelkezési jogának meglétét. Az önrendelkezés egy állam esetében - még ha piacgazdaságról beszélünk is - szükségessé tesz bizonyos stratégiai ágazatok feletti alanyi jogon történő döntési kompetenciát, illetve tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, amelyek átruházása idegen állam, vagy gazdasági szervezet részére gyengíti, végső esetben felszámolja az állam, a társadalom önállóságát, függetlenségét.
Megítélésünk szerint az előző rendszerhez képest is súlyosan sérült Magyarország népének szabadsága, hatalmi, döntéshozói képessége, illetve az ország függetlensége.
Egy állam esetében alanyi jogosultságnak és kötelezettségnek minősül a pénzrendszer, a pénzkibocsátás feletti jog, a nemzetgazdaság irányítása, a szociális és egészségügyi ellátás biztosítása.
Megítélésünk szerint a Magyar Köztársaság elveszítette irányítói és döntési önállóságát:
- pénzrendszerünk és a pénzkibocsátásunk felett,
- a nemzetgazdaság, a kereskedelem és az értéktermelő ágazatok felett,
- a stratégiai ágazatok úgymint a közműellátás, az energiaellátás felett,
- az egészségügyi ellátás és szociális biztonság felett,
- a Haza védelme felett,
mindezek az állam alkotmányos kötelezettségeinek teljesíthetőségét kérdőjelezi meg.
Magyarország függetlenségének biztosításának vonatkozásában súlyos problémaként jelentkezik az ország földterülete tulajdonjogának külföldi állampolgárok, gazdasági és pénzügyi szervezetek által történő megszerezhetősége. Történelmileg igazolt, hogy akié a föld, azé az ország, de ehhez hozzátehetjük, hogy a pénzkibocsátás joga is. Amennyiben a magyar föld nemzetidegen eltulajdonlása lehetővé válik, úgy félő, hogy a földdel kapcsolatos minden lényegi döntés idegen érdekeket fog szolgálni, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország csak virtuálisan fog létezni, ősi alkotmányos jogaink formálissá válnak, őslakossá válunk saját hazánkban és bennszülötti minőségünkben cselédekké válunk s legfeljebb arra szavazhatunk, hogy ez vagy az az idegen érdekeket kiszolgáló párt legyen a nemzetközi pénzoligarchiának a hazai rezidense.
Mindezek okán tartjuk fontosnak feljelentésünk vizsgálata során a függetlenségünk tartalmi részének a tisztázását, ami nem csak politikai, hanem jogi kérdés is.
Fenti állításaink igazolásaként a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adataira hívnánk fel a Tisztelt Hatóság figyelmét, vagy olyan gazdasági, pénzügyi szakértők tanulmányaira, mint Csath Magdolna, Bogár László, Varga István, Drábik János, Tanka Endre vagy Ángyán József.
Véleményünk szerint a magyar állam képtelen volna megvédeni hazánkat egy külső agresszióval szemben, legyen ez katonai vagy gazdasági. Amennyiben ez fennáll, az nem csak az állam alkotmányos kötelezettségének a megszegését jelenti, hanem azt is, hogy azok a hazai döntéshozók, akik ezt az állapotot előidézték, azok valójában hazaárulást követtek el.
Kérjük továbbá kivizsgálni a rendszerváltás során hozott törvények statisztikailag is igazolt romboló gazdasági, társadalmi hatását (népességfogyás, termelésvisszaesés, munkahelyek, ipari ágazatok megszűnése, hajléktalanság, morális válság), hogy a kialakult társadalmi folyamatok mennyiben támasztják alá a hazaárulás, a népirtás törvényi tényállását, hogy a politikai felelősség mellett kik felelősek mindezért.
III.
Népirtás
vonatkozásában a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és
Bűntető Törvénykönyvének paragrafusaira
hivatkozással tesszük meg feljelentésünket
6.§. (3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.
8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
Az alkotmány ezen paragrafusa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakat emelte alkotmányos szintre. Ezért az ENSZ által 1946-ban elfogadott és Magyarország által később ratifikált nyilatkozat preambulumára és alábbi cikkelyeire hivatkozással kívánjuk feljelentésünk jogszerűségét igazolni:
„Tekintettel arra, hogy az emberiség családja valamennyi tagja vele született méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon;
tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben félelemtől és nyomortól megszabadult emberi lények szabadon hallathatják szavukat és meggyőződésüket;
tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső megoldásként a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön;
tekintettel arra, hogy az alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását;
Tekintettel arra, hogy a tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságjogok általános és tényleges tiszteletben tartásának előmozdítását;
tekintettel arra, hogy az e jogok és szabadságjogok mibenlétében való közös egyetértés igen nagy jelentőségű az említett kötelezettség maradéktalan teljesítése szempontjából, a Közgyűlés kinyilvánítja, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata olyan közös eszmény, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve - a jelen Nyilatkozat állandó szem előtt tartásával - oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, továbbá hogy fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi intézkedésekkel biztosítsa azok általános és tényleges elismerését és érvényesítését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. „
8. cikk
Mindenkinek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen az illetékes hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.
17. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal közös tulajdona legyen.
(2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.
19. cikk
Mindenkinek joga van a vélemény és kifejezés szabadságához. Ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy véleménye miatt senkit se zaklassanak, továbbá hogy bármilyen eszközzel és hatásokra való tekintet nélkül mindenki tájékozódhasson és tájékoztathasson, és eszméket megismerhessen, információkat és eszméket terjeszthessen.
22. cikk
A társadalom tagjaként mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz és annak biztosításához, hogy nemzeti erőfeszítéssel és nemzetközi együttműködéssel, valamint az egyes államok szervezetével és erőforrásaival összhangban megvalósuljanak a méltóságához és a személyiségének szabad kibontakoztatásához nélkülözhetetlen gazdasági, szociális és kulturális jogok.
25. cikk
(1) Mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy mikor tőle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei.
(2) Az anyaság és a gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, azonos szociális védelemben részesüljön.
1978. évi IV. törvény Büntető Törvénykönyv
Népirtás
155. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából
a) a csoport tagjait megöli,
b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,
bűntettet követ el, és tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki népirtásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Indokolás
A népirtásra vonatkozó törvényi cikkely a részleges kiirtásra vonatkozó lépéseket azonos módon ítéli meg a teljes megsemmisítésre vonatkozó törekvéssel. Hazánk vonatkozásában közismert az a Világbank által készített tanulmány, amelyet Dr. Gidai Erzsébet közgazdász professzorasszony ismertetett a ’90-es évek elején, amelyben az áll, hogy Magyarország lakosságának 2025-re „optimálisan” 6-8 milliónak kéne lenni. Ez – véleményünk szerint – kimeríti a részleges népirtásra vonatkozó felbujtást és előkészületet. Ez ellen egyetlen parlamenti párt sem emelte fel a szavát, hanem éppenséggel döntéseikkel ezt a folyamatot indították el. Mára a Magyarországon születettek lélekszáma tízmillió alá csökkent, a lakosság létszámának éves csökkenése meghaladja a harmincezer főt, annak ellenére, hogy érzékelhető módon nő a betelepültek száma. A betelepült vagy betelepített idegen nemzetiségű lakosság csak statisztikailag árnyalja a valós helyzetet.
Szeretnénk hangsúlyosan kifejezni, hogy ma már a népirtás nem koncentrációs táborokban folyik, vagy fegyveres eszközökkel, hanem gazdasági, pénzügyi, szociális és egészségügyi intézkedésekben testesül meg. Amennyiben feljelentésünk során a Tisztelt Eljáró Hatóság érdemben megvizsgálja ezen állításunkat, akkor az elmúlt időszak szociális és egészségügyi döntéseinek várható hatásai egyértelművé teszik, hogy a Magyar Köztársaság kormánya saját népe ellen intézményesített módon és módszeresen követi el a népirtást.
Feljelentésünk I. és II. fejezetben foglaltak kimeríti a Btk. 155.§ (1) c) pontjára vonatkozó részt, a gazdasági és szociális életfeltételek tudatosan előidézett rombolásával elkövetett népirtás előkészületét, társadalmi bekövetkeztének elindítását, illetve beteljesülését. A genocídium elkövetésének vonatkozásában különös felelősség terheli mindazon kormányokat és parlamenti képviselőket, akik döntéseikkel rombolták a magyar nép életfeltételeinek gazdasági, szociális alapjait, egészségügyi- és lelkiállapotának romlását.
Megítélésünk szerint fokozott felelősség terheli Gyurcsány Ferencet, a jelenlegi miniszterelnököt, a jelenlegi helyzetért, a magyar népnek okozott lelki sérelmekért, amit „öszödi beszédével”, és legfőképp a 2004. december 5-i népszavazás során okozott, ami a külhoni magyarok kettős állampolgárságáról és a korházak privatizációjáról szólt. Megítélésünk szerint egy hazáját és népét szerető és azért felelősséget vállaló miniszterelnök nem kampányolhatott volna az anyaországtól elszakított magyar testvéreink magyar állampolgársága ellen, illetve a kórházak eladása mellett. (Az MSZP székházban, 2004. november 30-án a kettős állampolgárság és kórház-privatizációs népszavazással kapcsolatosan ezt a kijelentést tette: „Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok!") Ezzel a kijelentésével és ellenkampányával nem csupán befolyásolta a választópolgárok döntéseit, hanem politikai szándékáról is bizonyságot tett, oly mértékben befolyásolta a népszavazás eredményét, amely meghasonlást szült a magyar társadalomban.
Mint keresztény embereknek Jézus szavai ötlenek fel bennünk: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.” (Máté12/25) Meggyőződésünk, hogy ezzel a szégyenletes népszavazással a magyar nép átkot vont a fejére, az országra.
Tisztelt Főkapitány Úr!
Tisztában vagyunk azzal, hogy feljelentésünkkel lényegében az egész „rendszerváltást”, a „rendszerváltó elitet” a vizsgálat tárgyává kívánjuk tetetni.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon egy sajátos jogállamiság alakult ki a rendszerváltással, ahol a jogszolgáltatás a fehérgalléros (politikai és gazdasági) bűnözés elfedésében érdekelt. De látva azt, hogy az utóbbi időben a rendőrség megpróbál az igazságszolgáltatás göröngyös útján járni, így bízunk abban, hogy felül tud emelkedni a párt- és hatalmi politikán és feljelentésünk nyomán a haza és a nép érdekében érdemi vizsgálatot folytat.
Budapest, 2009. február. 22.
………………………………..
Név:
Lakcím:
Csatlakozók
| | (olvasható) Név | Lakcím | Aláírás |
| 1. | | | |
| 2. | | | |
| 3. | | | |
| 4. | | | |
| 5. | | | |
| 6. | | | |
| 7. | | | |
| 8. | | | |
| 9. | | | |
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------