Von: Robert Neufelds
Gesendet: csütörtök, 2009. február 17. 09:39
An: 'Kutasi József'
Betreff: 1.807 - Gyurcsány Ferenc: A programhoz kapcsolódó törvényjavaslat "jó két hét múlva" kezdik el benyújtani a Parlamenten.
Kedves Kutasi úr!
Köszönöm beszámolóját, amely különben nem jutott volna el hozzám. 52 esztendeje élek külföldön, a Hazát a sok tízezer között én is azért hagytam el egykor, hogy jobb életet találjak máshol. Ezt meg is találtam, ezért a Haza belügyi problémáit innen, a jólétből nem bírálom, mert nincs jogom hozzá. Akkor lenne, ha otthon maradtam volna.
Gyurcsány Ferenc sok hibát követett el mandátuma alatt, és ezeket megtetőzte azzal, hogy bevallotta azt is, hogy hazudott a népnek (ugyanezt más, öt megelőző kormányfő illetve politikus is megtette, csak éppen nem hozta nyilvánosságra). A mai magyar gazdasági helyzet, mint sok más országé, nagyrészt a jelenlegi világválság következménye. De csak nagyrészt. Mondjuk ötvenegy százalékban. A másik negyvenkilenc százalék annak a gazdasági politikának köszönhető, amely Magyarországon kialakult és a nép meg a pénzintézetek eladósodásához vezetett.
Ezen nem kell csodálkozni. Az egész világ, leszámítva a fejlődő országokat (de a felső tízezer ott is) egy vagy más módon kölcsönökből hozta meg az élet színvonalat soha korábban nem látott emelkedését, mintha azt hitte volna (és talán hitte is), hogy ennek a példátlan emelkedésnek sohasem lesz vége. Nyugaton ez a példátlan életszínvonal emelkedés tulajdonképpen a második világháború óta folyik, és ha jól emlékszem, mi magyarok is (tehát a saját gyerekkorom idejéről beszélek) szerettük volna, hogyha ebből mi is kivehetjük a részünket. Ez a vörös éra alatt nem volt lehető, de a rendszerváltozás ezt lehetővé tette.
1989 óta Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, ahol a nép a régen várt élet színvonal emelkedésből végre kivehette a részét, és ezt egyetlen, a rendszerváltozás után színre lépő kormány sem tagadhatta meg tőle, lett légyen polgári vagy szocialista. Az elmúlt húsz esztendő Magyarországot, a magyar gazdaságot, mindenkori politikusai által vezetve, lépésről lépésre a piacgazdaság által követett irányba terelte, és a nép, amely évtizedeken keresztül csak messziről láthatta a nyugat gazdagságát, most igenis elvárta, hogy az új rendszerrel az a gazdagság itt is helyet kapjon.
Ez meg is történt, csak éppen az nem volt világos, hogy ez ugyanazon feltételek mellett történik, mint amelyek a nyugati piacgazdaságban uralkodnak. Viszont, amíg ezeknek a feltételeknek a nyugat több mint két évszázad alatt gyúrta meg végleges formáját, addig Hazánknak mindössze néhány esztendő állt rendelkezésére (tehát 1989-töl), hogy minderre beállítsa magát.
Én vasas voltam valamikor. Megtanultam, hogy például egy esztergapad öntött vázának évekig kell "pihenni" ahhoz, hogy abból aztán megfelelő gép legyen. Valamikor a hatvanas években rájöttek, hogy ezt a pihenési folyamatot fel lehet gyorsítani, és a padokat néhány hetes pihenés után már össze is lehet állítani. Igen, csakhogy ezek a padok hamarosan vetemedni kezdtek, amíg a régi rendszer szerinti padokkal nem volt baj.
Nos, Magyarország gazdasági helyzete (és természetesen minden korábbi szocialista országé is, például szomszédjainké itt a Baltikumban) hasonlítható az említett példához. Nyugodtabban kellett volna hozzáfogni az életszínvonal emeléséhez, hosszabban kellett volna várni az autóvásárlással, az ingatlanokban való nagy befektetésekkel stb. Belátom, ezt innen könnyű mondani. Belátom, hogy amit fentebb említettem, tehát a nép felgyülemlett vágyakozását, hogy mennél hamarabb behozhassa a lemaradást, a politikusok nem tudták féken tartani. És nem mondja azt senki, hogy az életszínvonal csak azoknál emelkedett, akik már a rendszerváltozás előtt a húsosfazék mellett ültek, illetve azoknál, akik ezek vagyonából profitáltak.
Ez a réteg természetesen kiemelkedett réteg, de az életszínvonal emelkedéséből a nép nagy rétege is kivette a részét. Sem a rengeteg autó, sem a sok-sok családi ház, sem minden tapétázott takarékbank könyv van az újgazdagok kezében. Nemcsak az újgazdagok utaznak Egyiptomba vagy Görögországba nyaralni, de a nép jó része is. De a jólét legtöbb bizonyítéka csak egyfajta kölcsön árán lett elérhető, és ez az, amit most az ország, a nép olyan keservesen kell megfizessen.
Ez nem Gyurcsány bűne, ez a fent vázolt tényeknek köszönhető. Aki bűnbakot keres, az természetesen talál is. Vannak akik éppen Gyurcsányt tartják bűnbaknak. Bizonnyal van neki is része a bukásban, de ha valaki azt állítja, hogy az egész az ö műve, az vagy szemellenzőt visel, vagy nem érti a dolgok összefüggését. Mert hiszen ha csak a jelenlegi magyar kormányt okolnánk, akkor a jelenlegi német kormányt kellene Németország helyzete miatt okolni, vagy a japán kormányt Japán helzete miatt. És így tovább.
Nem kérem. A krach globális, és kezdetét nem egy bizonyos, jelenlegi kormány mandátuma alatt vette, hanem jóval korábban. Sokáig fog tartani, amíg a világ visszatalál a régi kerékvágásba. Sok vállalkozás bukik meg addig, sokan fogják munkájukat, kis vagyonukat elveszteni, soknak fog a jelenlegi helyzet személyes katasztrófát jelenteni. Mindenütt, nemcsak Magyarországon.
A probléma az ember kapzsisága, az, hogy nem éri be azzal ami elég arra, hogy emberien megéljen, hanem többre vágyik. Amíg több kell, amíg van valaki aki ezt a többre való vágyakozást kielégíti, addig rossz úton járunk. Lehet, hogy ami most történt kinyitja az emberek szemét és egy más, az eddiginél jobban, biztosabban, igazságosabban müködö rendszert szül. Reménykedjünk, hogy így lesz. Mert ha a szélsőségeknek adjuk meg a mandátumot, hogy ők hozzák helyre a dolgokat, azt még jobban megkeserüljük.
Üdvözlettel
Neufeld Róbert
Író és közgazdász
Svédország
----------------------------------------------------------------------------------------------