Von: Kovács István
Gesendet: szerda, 2009. április 29. 20:17
An: Kutasi József
Betreff: 2.398 - Neufeld Róbert, Író és közgazdász, Svédország: De a jólét legtöbb bizonyítéka csak egyfajta kölcsön árán lett elérheto", és ez az, amit most az ország, a nép olyan keservesen kell megfizessen.
Kedves Jóska!
A rendszerváltozásnak nevezett de meg nem valósult történelmi esemény óta kisvállalkozó vagyok, kő burkolati munkálatok kivitelezésével foglalkozom.
Van kellő tapasztalatom arról, hogy a multi cégek vezetői hogyan működtetik a korrupciót, hogyan lettek jó néhányan úgy milliárdosok, hogy kihasználták a szakmailag felkészült, de a jogban tájékozatlan, megrendelőik felé bizalommal lévő tisztességes kisvállalkozókat. És tették mindezt gátlástalanul, a bírósági tárgyalásokon vigyorogva!! (a bírósági képviselőket a multi cégek jogi képviselői megvették).
Az alanti, általad küldött levél tartalmával egyáltalán nem értek egyet, s megdöbbentőnek tartom, hogy egy közgazdász végzettségű ember ennyire tájékozatlanul nyilatkozzon. (észrevételeimet a mellékelten küldött, levele másolatában fogalmaztam és írtam meg). Mindent megtettem, hogy az országunk jelenét nem ismerő urat ne bántsam meg, de ha sértőnek találná, azért elnézést kérek Tőle!
Baráti üdvözlettel: Kovács István. (okl. építészmérnök, okl. magasépítő szakmérnök, okl. kőipari szerkezet építő szakmérnök)
Kedves Kutasi úr!
Köszönöm beszámolóját, amely különben nem jutott volna el hozzám. 52 esztendeje élek külföldön, a Hazát a sok tízezer között én is azért hagytam el egykor, hogy jobb életet találjak máshol. Ezt meg is találtam, ezért a Haza belügyi problémáit innen, a jólétből nem bírálom, mert nincs jogom hozzá. Akkor lenne, ha otthon maradtam volna.
Gyurcsány Ferenc sok (és nemzete elleni aljas) hibát követett el mandátuma alatt, és ezeket megtetőzte azzal, hogy bevallotta azt is, hogy hazudott a népnek (ugyanezt más, öt megelőző kormányfő illetve politikus is megtette, csak éppen nem hozta nyilvánosságra). A mai magyar gazdasági helyzet, mint sok más országé, nagyrészt a jelenlegi világválság következménye. (Sajnos a közgazdász véleménye hamis! Nem hisszük azt, hogy egy Amerikából kiinduló pénzügyi válság ennyire befolyásolhatja a világ pénzügyeit. Esetünkben összehangolt, banki tulajdonosok által nyíltan szervezett pénzügyi tevékenységről van szó! Céljuk a nemzeti bankoktól pénzügyi zsarolással a további gazdagodásuk növelése, biztosítása, és azt ráfogni a hazudott gazdasági problémákra.) De csak nagyrészt. Mondjuk ötvenegy százalékban. A másik negyvenkilenc százalék annak a gazdasági politikának köszönhető, amely Magyarországon kialakult és a nép meg a pénzintézetek eladósodásához vezetett.
Ezen nem kell csodálkozni. Az egész világ, leszámítva a fejlődő országokat (de a felső tízezer ott is) egy vagy más módon kölcsönökből hozta meg az életszínvonalat soha korábban nem látott emelkedését, mintha azt hitte volna (és talán hitte is), hogy ennek a példátlan emelkedésnek sohasem lesz vége. Nyugaton ez a példátlan életszínvonal emelkedés tulajdonképpen a második világháború óta folyik, és ha jól emlékszem, mi magyarok is (tehát a saját gyerekkorom idejéről beszélek) szerettük volna, hogyha ebből mi is kivehetjük a részünket. Ez a vörös éra alatt nem volt lehető, de a rendszerváltozás ezt lehetővé tette (Téved, mivel most már a politikusaink is bevallják, hogy nem volt rendszerváltás, viszont valóban volt, illetve nyílttá vált egyes, volt bolsevikszülők gyermekei számára, hogy eljött számukra a rabló kapitalista életmód működtetésének feltétele. Ehhez nem kellett más, mint aljasság a nemzettel, a dolgozó, termelést végzó polgárokkal szemben).
1989 óta Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, ahol a nép a régen várt életszínvonal emelkedésből végre kivehette a részét, és ezt egyetlen, a rendszerváltozás után színre lépő kormány sem tagadhatta meg tőle, lett légyen polgári vagy szocialista. Az elmúlt húsz esztendő Magyarországot, a magyar gazdaságot, mindenkori politikusai által vezetve (azaz a korrupciót irányítva, s rablott vagyont az adózás elkerülése végett offshore cégekbe kimentve), lépésről lépésre a piacgazdaság által követett irányba terelte, és a nép, amely évtizedeken keresztül csak messziről láthatta a nyugat gazdagságát, most igenis elvárta, hogy az új rendszerrel az a gazdagság itt is helyet kapjon. (Vélhetően gyermekkora óta nem volt szülőhazájában, de az biztos, hogy 1989 óta nem lépett Csonka-Magyarország területére, és véleménye megfogalmazásához a Népszava, Népszabadság nevezetű napilapok híreire hagyatkozik. Nem lenne szabad!).
Ez meg is történt, csak éppen az nem volt világos, hogy ez ugyanazon feltételek mellett történik, mint amelyek a nyugati piacgazdaságban uralkodnak. Viszont, amíg ezeknek a feltételeknek a nyugat több mint két évszázad alatt gyúrta meg végleges formáját, addig Hazánknak mindössze néhány esztendő állt rendelkezésére (tehát 1989-töl), hogy minderre beállítsa magát (sajnos a piacgazdálkodás hamis állítás! Nincs ma Magyarországon piacgazdálkodás!).
Én vasas voltam valamikor. Megtanultam, hogy például egy esztergapad öntött vázának évekig kell "pihenni" ahhoz, hogy abból aztán megfelelő gép legyen. Valamikor a hatvanas években rájöttek, hogy ezt a pihenési folyamatot fel lehet gyorsítani, és a padokat néhány hetes pihenés után már össze is lehet állítani. Igen, csakhogy ezek a padok hamarosan vetemedni kezdtek, amíg a régi rendszer szerinti padokkal nem volt baj.
Nos, Magyarország gazdasági helyzete (és természetesen minden korábbi szocialista országé is, például szomszédjainké itt a Baltikumban) hasonlítható az említett példához. Nyugodtabban kellett volna hozzáfogni az életszínvonal emeléséhez, hosszabban kellett volna várni az autóvásárlással, az ingatlanokban való nagy befektetésekkel stb. Belátom, ezt innen könnyű mondani. Belátom, hogy amit fentebb említettem, tehát a nép felgyülemlett vágyakozását, hogy mennél hamarabb behozhassa a lemaradást, a politikusok nem tudták (nem is akarták!) féken tartani. És nem mondja azt senki, hogy az életszínvonal csak azoknál emelkedett, akik már a rendszerváltozás előtt a húsosfazék mellett ültek, illetve azoknál, akik ezek vagyonából profitáltak (De igen sokan vannak akik ki merik mondani az igazságot, meg merik fogalmazni őszinte és igaz véleményüket, de akárcsak az író, ezen megnyilatkozókat fasiszta, szélsőséges megnyilatkozóknak nevezik, hogy a társadalmat elrettentsék e gondolatok fejtegetések megértésétől).
Ez a réteg természetesen kiemelkedett réteg, de az életszínvonal emelkedéséből a nép nagy rétege is kivette a részét. (az író megnyilatkozása valódi szdsz-es megnyilatkozás, mintha a párt katonája lenne) Sem a rengeteg autó, sem a sok-sok családi ház, sem minden tapétázott takarékbank könyv van az újgazdagok kezében. Nemcsak az újgazdagok utaznak Egyiptomba vagy Görögországba nyaralni, de a nép jó része is. De a jólét legtöbb bizonyítéka csak egyfajta kölcsön árán lett elérhető, és ez az, amit most az ország, a nép olyan keservesen kell, megfizessen.
Ez nem Gyurcsány bűne, ez a fent vázolt tényeknek köszönhető. Aki bűnbakot keres, az természetesen talál is. Vannak, akik éppen Gyurcsányt tartják bűnbaknak. Bizonnyal van neki is része a bukásban, de ha valaki azt állítja, hogy az egész az ö műve, az vagy szemellenzőt visel, vagy nem érti a dolgok összefüggését. Mert hiszen ha csak a jelenlegi magyar kormányt okolnánk, akkor a jelenlegi német kormányt kellene Németország helyzete miatt okolni, vagy a japán kormányt Japán helyzete miatt. És így tovább (a leírtakon nagyon látszik, hogy az író valójában a vasas szakma képviselője, és a közgazdász szakterületen járatlan, a magyarországi eseményekről meg tájékozatlan, vagy mint megjegyeztem, a Népszava és Népszabadság aktív olvasója).
Nem kérem. A krach globális, és kezdetét nem egy bizonyos, jelenlegi kormány mandátuma alatt vette, hanem jóval korábban. Sokáig fog tartani, amíg a világ visszatalál a régi kerékvágásba. Sok vállalkozás bukik meg addig, sokan fogják munkájukat, kis vagyonukat elveszteni, soknak fog a jelenlegi helyzet személyes katasztrófát jelenteni. Mindenütt, nemcsak Magyarországon.
A probléma az ember kapzsisága, az, hogy nem éri be azzal, ami elég arra, hogy emberien megéljen, hanem többre vágyik. Amíg több kell, amíg van valaki(k), aki ezt a többre való vágyakozást (politikai, gazdaági, pénzügyi erőszakkal) kielégíti, addig rossz úton járunk. Lehet, hogy ami most történt kinyitja az emberek szemét és egy más, az eddiginél jobban, biztosabban, igazságosabban működő rendszert szül. Reménykedjünk, hogy így lesz. Mert ha a szélsőségeknek adjuk meg a mandátumot, hogy ők hozzák helyre a dolgokat, azt még jobban megkeserüljük. (vajon kiket tart szélsőségeknek az író? Az elmúlt 20 év politikusait, élén a hazudozásokat, a félreinformálást, csalást, korrupciót működtetőket, vagy azon nemzetnyomorító eseményeket feltárókat?)
Üdvözlettel
Neufeld Róbert
Író és közgazdász
Svédország
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------