Datum: Sa, 18. Apr 2009
Von: Nemzeti Hirhalo
Rózsa-Flores igazi halála
Eduardo Rózsa-Flores forradalmi költõ volt, aki csatában esett el. Nem készült merényletre, rajtaütés áldozata lett - állítja Brády Zoltán, a merényletkísérlettel vádolt magyar író, költõ kiadója.
Brády Zoltán, a Kapu fõszerkesztõje - Flores itt fõmunkatársként dolgozott tizenöt éve - egészen meglepõ fordulattokkal szolgál Rózsa elmúlt hónapjairól. Elmesélte, hogy Flores idestova egy éve harcol Bolívia õserdeiben nap mint nap. Harcol Morales elnök elnyomó rendszere ellen, miközben "hivatalosan" Irakban tartózkodik.
A fõszerkesztõ elárulta, hogy az író, színész, katona Florest a hazai politikai állapotok kényszerítették távozásra. Bevallotta, hogy bár nem köztudomású, de õk, Brády és Rózsa-Flores voltak, akik kiszivárogtatták az õszödi beszédet. Ezt követõen lehetetlenültek el teljesen, folyamatos támadások érték és érik õket. Rózsa kapott egy szívinfarktust is, ami után úgy döntött, elmegy innen - meséli Brády.
Brády a mostani merényletet is idézõjelbe teszi, nem is készülhettek most merényletre, hiszen az elnök éppen Venezuelában tartózkodott Chavez elnöknél. Nem volt ez más, mint egy katonai rajtaütés. Floresék folyamatosan harcoltak a rendszer katonái ellen, többször voltak fegyveres konfliktusaik, ezt a rajtaütést a média állítja be merényletkísérlet megelõzéseként.
Mindhárman Aludtak
Az El Deber lap szerint a helyszínen készült fényképek tanúsága szerint mindhárman aludtak, amikor agyonlõtték õket, és még a közelükben sem volt fegyver. A kivégzés gyanúját erõsítette meg az ügynökség által idézett Víctor Hugo Escóbar rendõrparancsnok is, aki szerint nem volt tûzpárbaj a szállodában.
Flores mindenesetre kereste a halált - ezt nem tagadja Brády. Õ egy forradalmi költõ volt, amilyenek százévente születnek. Legutóbb éppen két napja írt egy hosszú publicisztikát arról, hogy vérbõl, az elesett harcosok vérébõl lehet csak szabadság a világban. (FigyelõNet)
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
RÓZSA-FLORES EDUARDO (1960 - ) MAGYARORSZÁG
2007.10.14. 22:21
1960-ban születtem a Bolíviai Santa Cruz-ban, pálmafák, lajhárok, papagájok és indiánok között. Édesanyám spanyol anyanyelvû, apám nyelve viszont az édes magyar. Apu sûrûn és súlyosan politizált akkoriban. Ó azok a 60-as évek! Költözni kellett tehát. Chilébe. Aztán jött a puccs. Allende öngyilkos lett. Mi meg megint odébb álltunk. Svédországba, egy ideig. Hideg volt és unatkoztam. Átjöttünk Magyarországra. Nem volt annyira hideg, de itt aztán halálra untam magam. Furán langyos volt és állott a levegõ. Leérettségiztem a Szent László Gimnáziumban majd elmentem katonának. Nem jött be. Inkább dolgoztam. Felvételiztem az ELTE bölcsészkárára és el is végeztem. Az idõ tájt összeomlott az ancién regime. Nem sírtam. A magam módján szabad lettem... Egy Barcelonai lapnak és a BBC-nek a tudósítója lettem. Ilyetén minõségemben egy ideig rohangásztam a világban, Románia, Albánia, az Öböl, stb. Aztán 1991-ben kikötöttem a rossz emlékû Jugoszláviában és belezúgtam a horvátokba. Annyira, hogy nemz etközi brigádot szerveztem és fegyverrel kiálltam mellettük a Horvát Függetlenségi Háborúban. A harcok alatt, Szentlászlóban, egy kelet-Szlavóniai kis magyar faluban, hazataláltam. Ott lettem végérvényesen magyar.
A háború után hazajöttem. Azóta írok. Kutyám neve Tito.
Kedvenc kocsmám Pesten a Wichman Tamás-é, a Király és a Kazinczy sarkán.
A KAPU címû folyóirat fõmunkatársa vagyok, és szerkesztõként dolgozom a www.jobbik.net illetve a www.lelkiismeret88.hu portáloknál.
2004-ben kiköltöztem Budapestrõl Szurdokpüspökibe, egy mátraaljai, nógrádi faluba. Gondozom a gyümölcsfáimat, hibátlan borospincém van, egy fél hegyoldalam, és pár értékesebbnél értékesebb új barátom.
A rögbi a kedvenc sportom.
És szeretem a kakaót.
-----------------------------------------------------------------------------------------------