A pilisszántói Boldogasszony kápolna
1996. október 16-án a három pilisi falu, Vörösvár, Szentkereszt és Szántó lakóival megtöltött turistabusz megérkezett Medjugorjéba. A küzdelmes, jégesővel, viharral hitelesített hegyi zarándoklat egyöntetűen megállapította: a helyszín mintha csak a Pilisre lenne írva, csak a kereszt hiányzik hozzá. Az ötlet 2003. dec. 20-án valósággá vált. Ladocsi Gáspár püspök úr a Hargitáról ajándékozott hatalmas tölgyfa keresztet megszentelte.
Mindenki érezte, melegsége van ennek a helynek, ahová szívesen jön az ember kiszakadni az őrült világ zörgéséből. Az egyre izgalmasabb kérdéseket felvető Pilis hegység erősödő szakrális tartalmában Pilisszántó határozott szerepet kapott a történelemtől. Kínálkozott hát a feladat, hogy méltó emléket kéne állítani barbárnak hazudott őseinknek: meg kéne jelölni a Pilist, a Kárpát-medence történelmének hagyományosan szent hegyét. Egy településen kívüli, a Pilis erdejében álló kápolnának sajátos hangulata lehet. Menedékhely a hittel, szívvel, az Isten és a természet szeretetével megáldott, csendes emberek számára.
A Boldogasszony kápolna, háttérben a Pilis Keresztjével
A kápolnaépítés vékonyka gondolata majd négy évig érlelődött. Kezdettől fogva alapfeltétel volt, ha egyszer megépül, az kizárólag csak adakozásból és munkafelajánlásból történhet; de csak az adjon, aki hisz az ügy tisztaságában és a kápolna üzenetében. A szegényasszony húsz fillérje, imája ugyanolyan értéknövelő. Ettől lesz a kápolnának lelke és támadhatatlan értéke.
Egy erkölcsi értéknek, mely ez esetben nem kisebb léptékű mint a nemzetet születésétől fogva megtartó kereszténység szimbóluma, nem lehet pénz a mértékegysége, csak az eszméhez azonosuló közösség alkotóereje, a népakarat. Az őrt álló két pálos remete toronyban először Kisboldogasszony napján megszólalt két harang hangja Csíksomlyóig hallik, ahol Gergely atya őrzi Hummel Rozália Pilisszántón festett Szántói Szűzanya gyönyörű életnagyságú festményét, viszonzásul a Pilis Keresztjéért. A sors így alkotott hidat két imádságos hely, a somlyói Babba Mária és a szántói Boldogasszony között. A szántói kápolna égre nyújtó két könyörgő karjának anyai ölében és a csíksomlyói templom kettős tornya közt ugyanazt a termékenyítő Napot látjuk, amely itt a sumér elnevezésű Ziribár hegyszoros öléből, december 21-én a nap-éjforduló reggelén éledő, teremtő Fény az évnek ezen a kivételes napján Napba öltözteti az oltár mögött ülő Boldogasszonyt. Tájolásával a kápolna így lett kozmikusan megjelölve.
A Ziribár szorosa ködbe burkolódzva
A kápolna építésének első kövét 2006. június 19-én hétfőn raktuk le, miután Vad Tivadar és Szőke András kiöntötte az épület vasbeton alapját, és elkészült Kuhajda Tibi mesteri ácsmunkájával a kápolna fazsaluzata, melyhez Molnár Jóska adta az anyagot. Természetesen mindezt ingyen.
Az építkezés legjellemzőbb hangulata mindvégig az optimista öröm, vidámság, a jóakarat, az önzetlen tenni akarás elégedett mosolya volt. Megértettük az üzenetet: „a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat”.
És a Pilis fehér mészkő szikláira, a fundamentumra, Urunk kedves hegyére, melynek mészkő teste évszázadokon át a falu megélhetőségét biztosító mészégetés lehetőségét adta jó emlékű őseinknek, megépült a kápolna.
Nekünk kő volt a mindennapi kenyerünk!
A kápolna építésével valójában a fundamentumot ástuk ki, melyre a nemzet jövője épülhet.
Ő hirdeti a nemzet egységét és a Szent Korona népeinek testvéri közösségét. Ezt az eszmét őrizték a pilisi tót falvak évszázadokon át.
Makovecz Imre tanítványa, Őrfi József szakrális épületet tervezett. Ez volt Makovecz Imre első olyan terve, ami szerint az egész épület csakis kőből és nem fából épül. A nem mindennapi terv nem mindennapi feladatokat jelentett, mégis könnyedén oldódtak meg. Mindig jött annyi segítség amennyi kellett, annyi kéz, annyi pénz amennyire szükség volt. Sok-sok egyszerű segítő ember rakta bele saját kövét a falba névtelenül, csak azért, mert jólesett neki jót tenni. Nem valamely építőipari cég lett megversenyeztetve közbeszerzéssel határidőre, hanem az az ember falazta, aki oda jött, vagy csak éppen arra járt és beállt dolgozni. Ritkán adódik meg az ember életében, hogy kápolnát építhet. Különösen ilyet és ezen a történelmi helyen. A falu konyhása adta az ebédet, szódása a napi két ballon szódát. Volt aki süteményt, volt aki borocskát, uzsonnát, finomságokat hozott fel a faluból, volt aki pénzt rakott le és volt aki „csak” imádkozni tudott értünk.
Ez a kápolna Hitből és Szeretetből épült.
Hittük, hogy Boldogasszony mindnyájunk égi édesanyja mindnyájunkat testvérekké tett. Éreztük érintését az építkezésben.
Olykor társunkká szegődött a pálosok címermadara, két holló, akik vidáman keringtek az égen felettünk. Szokásától eltérően békés féltékenységgel közéjük furakodott néha a sólyom is. Egyik hétvégi munka végeztével a falu felől egy fehér galamb szállt a toronyra, el sem akart menni. Ott is hagytuk, mikor elaludt.
A munkaerőt javarészt a Makovecz vándoriskola építészhallgatói és műegyetemista diákok nyújtották. Kitűnő lecke volt ez számukra, de nem csak szakmailag. A fagyálló kötőanyag kikísérletezésének kudarca, az időtálló, minőségi falazókő megtalálása, hetekig tartó 35 fokos kánikula elviselése, a falu megismerése, mind-mind gazdagította élettapasztalataikat. Nagyszerű értéket teremtett mindenki, aki így vagy úgy a kápolnához nyúlt. Helyi régészeti leleteink tanúsága szerint több ezer éven át Pilisszántó terében mindig a Teremtés misztériumáról, az élet születéséről és szolgálatáról szólt Boldogasszonyunknak, az Ősanyának üzenete, és szól ma is.
Minél nagyobb a külvilág zaja, annál nagyobb lesz az igény kápolnákra, mert az embert nem a jólét tanítja meg imádkozni, hanem a kétségbeesés. Igaz lehet templomunk egyik felirata: „ha a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy”. Péterffy László szobra erről szól. Anyai kegyelmet, reményt, vigaszt, bátorítást és nyugalmat áraszt. Tenyerében tulipánt tart, mellyel a megbocsátó édesanya a jövőnket, az új élet születését jelzi. A kápolna belső terét az Ő jelenlétének varázsa tölti ki.
A egyetlen ablakon át beömlő fény a Boldogasszony szobrára ömlik kora délután
A kápolna bejárata fölötti, Molnár Sándor faragta Napmadár kitárt szárnyaival hívja a betérni szándékozót. A Nap egyben a megváltó Krisztus testét, az oltáriszentség kisugárzását is mutatja.
Az angyal szobra a boltív zárókövére kerül
A kupola tetején fekvő, Buczkó György által üvegezett fénynyílás alakja a szántói Pálos Keresztes Kő formáját kapta, mintegy égi utasításként az ide belépőnek, aki ezáltal egyfajta érzelmi avatáson esik át.
A tetőn elhelyezkedő ablak a szántói
Keresztes Kő alakját mintázza
A Szent György-vonalon álló kör alakú kápolna ősi forma, több szempontból is az Árpád-kori fénytemplomokkal azonos lényegű. A földtől négyszögformából induló oltár az ég felé emelkedve az egyetemesség körében végződik. Pilisszántói őseink emlékét az oltárba beépített szenteltvíztartó őrzi, mely egykor generációkon keresztül a régi ravatalozó tartozéka volt. Rozmaring ágacskát belemártva szentelte meg az elhunytat a részvétét nyilvánító, mielőtt a koporsót lezárták.
Ebben az oltárban több nemzedéknyi szántói ős emléke sűrűsödik össze
Mária Országának kitüntetett hegyén, a Pálos rend szülőföldjén a hegy szerves részeként egy tömbként kinövő, maradandóságot kifejező, rideg természetes mészkőből falazott épület lett az egyetemes kereszténység zarándokhelye, ahol hódolatát teheti minden Boldogasszony kultuszát tisztelő jó szándékú ember.
A hozzá való zarándoklat áldozathozatal és vezeklés. Megéri, mert az ide vezető ösvény minden botlasztó köve, verejtékcseppje szükséges az üdvözüléshez és áldást hoz az érte megszenvedőknek. Feljutva Boldogasszonyunkhoz megkapjuk a vigasztalást és reményt, amivel majd innen a szakrális Pilis küszöbét átlépve akár életre szóló erőt kaphat a hegység belső titkait kutató, múltja iránt érdeklődő, azt tisztelő és rá emlékező látogató.
Pilisszántó, 2006 - 2009
Szőnyi József, a kápolna fővédnöke
Forrás: PilisPortál
Pilisszántói Boldogasszony kápolna.doc
380K
--------------------------------------------------------------