Von: Monostori Csaba
Gesendet: Montag, 8. Juni 2009 19:28
An: Kutasi József
Betreff: Magyarország csak rendszerkorrekcióval állítható emelkedési pályára
Wichtigkeit: Hoch
Magyarország csak rendszerkorrekcióval állítható emelkedési pályára Budapest, 2009. június 7. Vasárnap
Ahhoz, hogy a magyar társadalom a fejlett országokhoz felzárkózó növekedési pályára állhasson, szakítani kell a neoliberális politikával, változtatni kell a gazdasági- és társadalompolitikán, sőt a kialakult új kapitalista berendezkedés egész működését ki kell igazítani, rendszerkorrekciót kell végrehajtani – írja Gazsó Ferenc szociológus professzor legújabb téziseiben, melyeket
„Merre tart az ország? címmel bocsátott a Magyar Szociális Fórum rendelkezésére.
A 11 oldalas elemzés és következtetés szerint a privatizáció, a dereguláció és a liberalizáció gőzhengerként zúzta szét a gazdasági szerkezetet és az erőforrások jó részét.
Az országra erőltetett radikális váltás, a sokkterápia drámai gazdasági hanyatlással párosult.
A nemzeti jövedelem 23 százalékkal, az agrártermelés 50 százalékkal csökkent a rendszerváltás előtti időszakhoz képest.
„A hatalmat birtokló politikai csoportok a globalizációt olyképpen szemlélték, hogy a multinacionális vállalatok és a bankok uralma szükségképpen felfelé ívelő pályára állítja az országot, garantálva a történtileg kialakult félperifériás helyzet meghaladását, és az általános felzárkózást a fejlett országokhoz.
Gyökeret eresztett az az illúzió, hogy a globális tőkeérdekek optimális érvényesülése szervesen egybekapcsolódik az ország gazdasági felemelkedésével és az életminőség javulásával.
A döntéshozók megfeledkeztek arról, hogy a globális pénzuralmi rendszer működését a társadalmi polarizáció, tömeges munkanélküliség, a társadalmi integrációból kiszorulók növekvő száma és a nemzeti jövedelmi különbségek felduzzadása kíséri.
A gazdag és szegény országok közötti jövedelmi különbség például a hetvenes években mért
13:1 arányhoz képest mostanra
20:1 arányra duzzadt” –írja.
A társadalomtudós szerint mára egyértelművé vált, hogy az oligopol tőkehatalmat uralomra juttató rendszerváltozás nem garantálja sem a felzárkózást, sem a gazdaság teljesítőképességének növekedését.
Nem teszi lehetővé az emberek társadalmi felemelkedését, az életminőség általános javulását, a szociális biztonság rendszereinek kiépülését.
Nem mérsékli az egyenlőtlenséget, nem szolgálja a társadalmi igazságosságot, nem engedi érvényesülni a részvételi demokráciát, a társadalmi kontrollt a hatalmi-uralmi működésmód felett.
A megtermelt tőkehozadék túlnyomó része kiáramlik az országból, a globális tőke jórészt mentesül a közteherviselés alól, megannyi beruházási és más támogatást élvez.
Megkaparintja a közbeszerzési erőforrások nagy részét, tehát az állami költségvetést is megcsapolja.
Gazsó professzor évi 1,5 billió forintra becsüli azt az összeget, amelyet az ország fejlődésére fordíthatnának, ha a multiktól megvonnák az állami támogatásokat.
A rendszerváltozás nem hozott felemelkedést a kis- és középvállalkozásoknak sem.
Helyzetük a stagnálás, a bizonytalanság, az alacsony jövedelemtermelő képesség.
A neoliberális tőkeuralom korlátlan érvényesülése miatt vészesen meggyengült az állam szerepe, képviselet nélkül maradt az ország érdeke, csaknem megszűnt a köztulajdon, meggyengültek a humán erőforráso a társadalomra pedig cél- és értékorientációs zavar vált jellemzővé.
A politikai osztály elvesztette a közbizalmat, a társadalom polarizálódott, és mindez mérhetetlenül megnehezíti, hogy az ország megbirkózzon a globális válság pusztító hatásaival – írja
Gazsó Ferenc a rendszer kiigazításában, a politikai irányvonal felülvizsgálásában jelöli meg a kiutat.
Dolgozatának „Merre tartsunk?” fejezetében tagadja, hogy ne létezne alternatíva a „neoliberális recepttel” szemben, és elutasítja annak gondolatát, hogy a gazdasági verseny oltárán fel kellene áldozni a jóléti állam maradványait is.
Véleménye szerint a rendszer kiigazítása nélkül társadalmi káosz következhet be.
Hangsúlyozza, hogy „nem reformról van szó”, hiszen reformról ma elsősorban azok beszélnek, akik a neoliberalizmust hirdetik.
A rendszer korrekcióján a következőt érti a tudós:
- A gazdaság dinamizálását a piac és a társadalom közötti egyensúly révén. A gazdasági erőforrások gyarapodásának az emberi létfeltételeket és esélyeket kell szolgálnia.
- Új alkut kell kötni a multinacionális tőkével, hogy az eddiginél nagyobb mértékben járuljon hozzá a társadalom humán erőforrásainak újratermeléséhez. Ennek érdekében a tőkejövedelmeket jobban kell megadóztatni.
- Egyetemessé kell tenni a közteherviselést, a terheket nem lehet egyoldalúan a túladóztatott hazai gazdaságra, a munkavállalókra és a fogyasztókra rakni.
- Az új kapitalizmus korrekciója elképzelhetetlen az állam hatékony szerepvállalása nélkül. Az állam gyengítésének eddigi tendenciája helyett olyan állam kiépítését kell célnak tekinteni, amely valóban alkalmas többek között az oktatás, az egészségügy hatékony működtetésére, a társadalmi szolidaritás és integráció intézményrendszerének fenntartására, a szolgáltatási funkciók megerősítésére, a közrend és a közbiztonság fenntartására.
- Erősíteni kell a társadalmi integrációt: nem szabad hagyni, hogy az egyenlőtlenség bővített formában újratermelődjék, módosítani kell a tudástőke társadalmi elosztását, biztosítani kell az esélyegyenlőséget az oktatáshoz részesüléshez.
- Változtatni kell a hatalmi-uralmi rendszer hazánkban kiépült működésmódján: a pártok kizárólagos, kirekesztő hatalombirtoklásán, a döntések monopolizálásán. Elfogadhatatlan a pártérdek primátusa a társadalmi érdekkel szemben. Biztosítani kell a demokratikus társadalmi részvételt a hatalmi döntésekben.
Gazsó Ferenc végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy a rendszerkorrekció nem megy végbe automatikusan, hanem csak kényszerítő társadalmi-politikai nyomásra. Egyik legfőbb eszközének a társadalom iránt elkötelezett értelmiség szerepvállalását tartja a szükséges társadalmi változtatások érdekében.
Kiadta: MSZF SZK 06 30 5927371
-------------------------------------------------------------------------------------------------