Von: Dr. Bokor Imre
Gesendet: vasárnap, 2009. július 19. 19:59
An: Kutasi József
Betreff: AKTUÁLIS KÉRDÉSCSOMAG. Magyar Justitia Bizottság postaládája (2009. 07. 19.)
Wichtigkeit: Hoch
Prof. Dr. Bokor Imre
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG (MJB) POSTALÁDÁJA
(2009. július 19.)
AKTUÁLIS KÉRDÉSEK
1.
Jó lenne megtudni, hogy a parlamentben milyen alapon hoznak törvényeket (jogszabályokat, rendeleteket, stb.) a képviselők önmaguk vagy egy szűkebb (kisebb, nagyobb) szervezet (testület, csoport, stb.) számára?
Például:
- a kormánytagok nyugdíjainak (a jelenlegi nyugdíjrendszertől eltérő) megállapítására;
- az illetményük emelések a mértékére;
- a szabadság időtartamának megállapítására;
- a különféle címeken adható juttatásokra, nagyságrendjükre és gyakoriságukra.
2.
Magyarország jogászai között nincsenek olyan „kapacitású” személyek, mint a „lángeszű” Joszif Visszarionovics Sztalin, hogy megalkossanak (létrehozzanak) egy új Alkotmányt, a sztalini, kisiskolás színvonalú, semmitmondó (toldozott, foltozott) alkotmány helyett, immáron (a megszállás megszűnésétől számított) közel két évtized elteltével?
3.
Kik, hogyan és milyen szempontok alapján állapították meg egyes „főguruk” számára az illetmények havi több (3-5-7-9) milliós nagyságrendjét, a „járulékos” juttatásokat (beleértve a prémiumokat, külföldi utazási kereteket, jutalmakat, stb.), valamint a végkielégítés (helyenként „csillagászati”) összegét? Mivel magyarázható ez a diszkrimináció és honnan van erre pénz?
Miért kapnak prémiumot vagy/és jutalmat veszteséges vállalatok (intézmények, szervezetek, cégek, stb.) vezetői, és miért nem jár végkielégítés egy („utcára kitett”) „kétkezi” dolgozónak?
4.
A Magyar Honvédség (MH) sanyarú helyzetének ismeretében, szinte felvillanyozódtunk attól a hírtől, hogy Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár, egykori utazó nagykövetünk (Medgyessy Péter) teljesítményét is túlszárnyalva, a múlt év derekától számítva, 15 külföldi utazásai során (Franciaország, Görögország, Hollandia, Kazahsztán, Grúzia, Spanyolország, Izrael, Norvégia, Örményország, Németország, stb.) „fáradozott” azért, hogy „rongyos” 4 millió forintért, kétoldalú tárgyalások sorozatával erősítse az MH-t.
Az már kicsinyeskedésnek vagy „eretnek” kérdésnek számít, hogy milyen hasznot eredményeztek az örményekkel, a grúzokkal és a kazahokkal folytatott megbeszélések, nem beszélve francia Riviérán (Monacóban) töltött több napos munkalátogatásáról, bár az még 800 ezer forintjába sem került az adófizetőknek?
Nagy kár, hogy Vadai a 12 fős hivatalát nem vitte magával az utazások során, mert szakértőkkel „megerősítve” talán még több eredménnyel térhetett volna haza. Mikor kap a közvélemény egy összefoglaló tájékoztatót utazgatásai kézzelfogható eredményeiről?
5.
Mikor vonják felelősségre az egészségügyi ellátásunkat tökéletesen szétverő, „szakbarbár” Horváth Ágnest, aki ostoba ötleteivel (vizitdíj, kórházi ágyra szerelhető széf, létszámcsökkentés, egészségügyi intézmények felszámolás, stb.) milliárdokkal károsította meg az egészségügyet, az egészségügyi dolgozókat és a betegeket, tízezrek életét megrövidítve és/vagy veszélyeztetve a megnyirbált vizsgálatokkal, kezelésekkel, műszer és gyógyszer hiányokkal.
Horváth Ágnes,- Vadai druszájától eltérően,- a csoportos utazást favorizálta, népes kis csoporttal (nem kizárt, hogy külön géppel) reppent ki nyugatra és bambán bámulta, hogy egy kardiológiai intézetben az alkari artérián keresztül vezetik be a katétert az érrendszerbe, a szív közelébe, a két koszorúér eredési pontjáig.
A csodálatos látványtól annyira elbódult, hogy még a széles közvéleményt is tájékoztatta feledhetetlen úti tapasztalatairól. Talán még most sem tudja, hogy Papp Lajos professzor szívsebészetén Pécsett, több mint tíz éve alkalmazzák ezt a módszert! Vajon hol szerzett orvosi diplomát Horváth?
Érthetetlen, hogy kizárólag a pitiáner kis károkozókat büntetik hazánkban, a kapitális bűnösök viszont végkielégítéssel vagy a nélkül huppannak újabb „zsíros” pozíciókba, hogy tovább folytassák káros tevékenységüket!
6.
Intenzíven folyik a nemrégen elhunyt Király Béla dicsőítése a belföldi és külföldi médiák segítségével, hogy kellő alapot adjanak a július 23-i temetési (búcsúztatási) ceremónia díszes koreográfiájának tervezésére. Azt a hazug, szélhámos, dezertőr, mindenkit kiszolgáló és mindenkit cserbenhagyó, bajtársait bitóra segítő kaméleont ajnározzák, aki a fél világot az orránál fogva vezette és szorgalmasan gyűjtögette az elismerések különféle formáit: kitüntetéseket, díszpolgárságot, okleveleket, díszdoktori vagy professzori címeket, elnöki vagy elnökségi titulusokat, stb., stb. Egyedülálló kitüntetés gyűjteményében megtalálhatók: Horthytól, Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Farkastól, Göncztől, Mádlitól, Horntól, Keletitől, Gyurcsánytól és számos más személyektől kapott plecsnik.
Király árulása azzal vette kezdetét, hogy Horthyt cserben hagyván, önként jelentkezett Szálasi mellé Kőszeg védelmére, majd az orosz csapatok megjelenésekor harmadmagával, bajtársától ellopott gépkocsival dezertált az ellenséghez, de a dezertálás előtt még harcra buzdította a várost védő zászlóalj tisztjeit. Dezertálását súlyosbítja, hogy magával vitte a zászlóalj okmányait és a védősávjuk előtti aknamező telepítési vázlatát.
Később azt hazudta, hogy mint a Kőszeget védő dandár parancsnoka, megmentette a várost a pusztítástól, és Kőszeget úgy adta át a szovjeteknek, hogy egy lövés sem dördült el a környéken.
Komplex hazugsága bizonyítható: Kőszegen nem volt dandár, Király vitéz Kubicza Kázmér vezérkari ezredes segédtisztje volt, Kőszeget éjjel-nappal bombázták a szovjetek, a zászlóalj össz-vesztesége pedig a kitörésig és Ausztriába való kivonulásukig 173 fő volt!
Király Béla 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba és Farkas Mihály szolgálatába állt, akitől őrnagyi, alezredesi majd ezredesi rendfokozatot kapott, és (röpke öt elteltével) Farkas „betuszkolta” a tábornoki kasztba, mert Sólyom László, a vezérkar főnöke és a Hadiakadémia parancsnoka elzárkózott Farkas utasításának a végrehajtásától, hogy az 1950-es katonai díszszemlén jelentést adjon be a társaságában lévő szovjet katonai főtanácsadónak. Sólyom kijelentette, hogy a szovjet tábornok lehet a díszszemle megtekintője, de nem lehet a szereplője! Farkas ekkor intézkedett a tábornoki szabóság felé, hogy Királynak készítsenek egy tábornoki gúnyát, kineveztette vezérőrnaggyá és Sólyom helyett a díszszemle parancsnokává.
Király teljesítette minisztere kérését…Ezt követően Sólyom altábornagyot öt társával, valamint egy ezredessel egyetemben letartóztatták és koncepciós pert indítottak ellenük. Király a per során hazug vádakat (rágalmakat) „szórt” tábornok kollégáira, ezért kivégzésüket követően beültették Sólyom altábornagy akadémia parancsnoki székébe, megkapta Beleznay vezérőrnagy Csorna utca lakását (a benne lévő ingóságokkal együtt), és befekhetett tábornok társa megüresedett ágyába (is).
Később őt is elkapta a koncepciós perek áradata, első fokon halálra ítélték, két héttel később (másod fokon) életfogytiglanná változtatták az ítéletet. Király ebből is képes volt tőkét kovácsolni magának: szabadulását követően (1956. október 14-én) levelet írt Bata István honvédelmi miniszternek, jelezte, hogy börtönéveit derűs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit bővítette, készen áll a szocializmus építésére.
A forradalom kitörésekor egy kisebb műtét elvégzése miatt kórházban volt és csak október 28-án jött ki a kórházból, ekkor jelentkezett szolgálatra Nagy Imrénél, aki beleegyezett, hogy a Nemzetőrség TISZTELETBELI PARANCSNOKA legyen, majd október 31-én kinevezte Budapest katonai parancsnokává.
Király világgá kürtölt állításával ellentétben NEM VOLT A NEMZETŐRSÉG FŐPARANCSNOKA, ilyen kinevezést nem kapott, sehol sem harcolt a szovjetek ellen! 1956. november 4-én dezertált (40-50 nemzetőrrel) Budapestről a Szabadság-hegyre, onnan pedig Nagykovácsin át Ausztriába menekült. Nagykovácsinál immár harmadik dezertálását hajtotta végre, magára hagyta a beérkező szovjet 93. ezreddel tűzharcba keveredett (mintegy 30-35 fős) nemzetőr csoportját és gépkocsival (néhány nemzetőrrel) Ausztria felé távozott, ezt vallották a szovjetek fogságába esett nemzetőrök is (kb. 17 fő). A felkutatására indult felderítő osztag „bottal üthette” a nyomát.
Király,- Budapestről történő távozásának történetéről úgy nyilatkozott 1956. december 30-án New Yorkban, a The Providence Jurnal-nak adott fényképes interjújában, hogy nyolc harckocsival és 400 emberével (Sic!) tört át a szovjetek Budapestet körülvevő gyűrűjén, 50%-os veszteséget szenvedett és Ausztriába távozott. Ebben az interjúban azt emlegette, hogy öt évig ült (halálos ítélettel) a siralomházban és a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból október 28-án. Minden állítása, minden szava hazugság volt!
Valójában egyetlenegy(!) harckocsija sem volt, de későbbi állításai szerint: (1) egy zászlóaljjal, (2) egy ezreddel és (3) több ezer emberrel vonult ki Budapestről, Nagykovácsinál pedig megverte a szovjeteket…
Az USA-ban hat állam, díszpolgári címét kapta meg, utaztatták szerte a világban, Japánban, Thaiföldön, Indiában, Dél-Vietnamban, Hongkongban, Tajvanon, Malajziában, Szingapúrban, Hawaiiban, Fülöp-szigeteken és más helyeken „hintette” a hazugságait, bezsebelve az elismerések számtalan formáit.
A rendszerváltozást követően országgyűlési képviselővé választották független indulóként, de már három hónap után átment az SZDSZ frakcióba, Göncz Árpád előléptette vezérezredessé és kitüntette, az Orbán kormány alatt katonai főtanácsadóvá avanzsált, kitűntetést kapott Mádl Ferenctől, majd Gyurcsány a Nagy Imre emlékérmet nyújtotta át neki.
A miniszterelnök és a HM méltatása azt jelenti, hogy Király díszes-parádés búcsúztatására készülnek. Végrendeletében Király (állítólag) azt kérte, hogy Nagy Imre mellett helyezzék örök nyugalomra. A mellett a Nagy Imre mellett, akit cserbenhagyott, akivel alig volt munkakapcsolata.
Ha megtörténik az ünnepélyes búcsúztatás, akkor Sólyom Ildikó, a kivégzett Sólyom altábornagy lánya szerint: Király „negyedik dezertálása” is sikeres lesz, megcsúfolják a Kőszegen elesett hősi halottak,- a kivégzett tábornokok-és a Budapesten hősi halált halt Pesti Srácok, valamint forradalmárok emlékét, Nagy Imre pedig „forogni fog” a sírjában…
Józan ésszel és elfogulatlan hozzáállással megtörténhet a történelmi események figyelmen kívül hagyása, egy kvázi személyi kultusz támogatása?
7.
Újsághírben közétett statisztikai felmérés szerint a fiatalság nagy százaléka a Kádár rezsimet jobbnak tartja, mint a jelenlegit. Kádár személyét pedig pozitív előjellel emlegetik.
Egyet kell érteni a fiatalokkal! A felvilágosításuk elmaradt, mint a házőrző eb vacsorája. A jelenlegi rezsim a Kádár rendszer jogutódjának minősíthető, már-már rosszabb kivitelben! Gyurcsányék a Kádár idejében felhalmozott adósságot megnégyszerezték, a rendőrséget zömét a pufajkásokhoz hasonló brigantikká képezték ki, a nemzeti szimbólumainkat jobban üldözik, mint a Kádár rendszerben, a nemzeti ünnepeken a főguruk kordonokba zárva ünnepelnek, a Népszabadság egy-az egyben átmentette magát az új rendszerbe, az MSZP az MSZMP jogutódja lett, de van már egy „steril” Magyar Kommunista Munkáspártunk is, a letartóztatások és a vallatások kísértetiesen hasonlítanak az előző rezsimben megismertekhez, a felső tízezer jobban dúskál a földi javakban mint Kádár és bandája, a tehetségtelen vezetői beosztásban lévőket (és hibáikat vagy bűneiket) jobban védik, mint Kádár idejében, a külföldi szolgálati utak jelentősen meghaladják az egykori utaztatások mennyiségét.
Összességében a kádári éra folytatódik egy spirálszerű felfelé ívelő pályán, csupán a világpolitikai helyzetben bekövetkezett változás miatt még nem durvult úgy el, mint például az ’56-ot követő megtorlás időszakában.
Ami pedig Kádár személyének megítélését illeti: a nosztalgia, a tudatlanság és a tájékozatlanság, valamint a Moldova féle agymosók tevékenysége a lassan ölő méreghez hasonlóan – észrevétlenül - befolyásolja az emberek tudatát, a primitív, a bosszúálló, a hazaáruló és a véreskezű Kádárból így lehet joviális politikus, aki alatt hazánk lakosságának átlag életkora 8-10 évvel elmaradt a „rothadó” kapitalizmusban élőkétől, a technikai fejlődésünk 25-30 évvel maradt el a nyugati szomszédunkétól, útlevéllel csak a kiváltságosok rendelkeztek, a kontraszelekciós káderpolitikát átvettük a szovjetektől és virágkorát éli napjainkban, és Kádárnak köszönhetően nukleáris eszközöket telepítettek a Dunántúlon, nem feledve azt sem, hogy mintegy 25-26 éven át eltartottuk a 200 ezer fős megszállókat, és Kádár akkor is tiltakozott Hruscsovnál, amikor az ki akarta vonni Magyarország területéről a szovjet csapatokat!
Mindezek ismeretében, fiataljaink álláspontja - Kádár személyének megítélésében - milyen irányba mozdul el a jelenlegihez viszonyítva?
8.
Sanyarú gazdasági helyzetünket figyelmen kívül hagyva, felvetődik a kérdés, hogy milyen hasznot eredményez számunkra a szóvivők, helyettes szóvivők, tanácsadók, különféle elnökségi és kuratóriumi tagok számának mértéktelen szaporodása?
Miért szükséges, hogy például a miniszterelnök vagy egy adott miniszter (államtitkár) illetve más magas beosztású „főnök” tájékoztatóján ott „álldigáljon” mellette egy szóvivő, esetleg ott essen össze, hogy ölben keljen kivinni?
Mennyire célszerű, ésszerű és szükséges szóvivő alkalmazása, ha főnöke szavának vitelére (nyilván) előre fel kell készíteni, holott nagy valószínűséggel (ha nem beszédhibás vagy nem részeg, lásd. Szekeres elvtársat), ő is képes „szavának vitelére”, sőt munkaköri kötelességét képezi ez a tevékenység?!
A szóvivő lassan-lassan már státuszszimbólummá válik, úgy hozzátartozik egyes beosztásokhoz, mint a full-extra négykerekű, a fekete esernyős biztonságiak vagy a szuper intelligens mobiltelefon, amelyet szinte minden nagyfőnök a fülére tapaszt és folyamatosan viszi a „szót”, miközben kézlegyintéssel hessegeti el az érdeklődő riportereket.
Begyűjtötte és összeállította:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Magyar Justitia Bizottság elnöke
-----------------------------------------------------------------------------------