2009. szeptember 20., vasárnap

3.457 - Szili Katalin MSZ-nek címzett válaszmondatának elemzése

From: Nemzeti Hirhalo
Date: vasárnap, 2009. szeptember 20.
Subject: Szili Katalin MSZ-nek címzett válaszmondatának elemzése
To: Kutasi József antal@jozsef-kutasi.de

Szili Katalin MSZ-nek címzett válaszmondatának elemzése
2009.09.20, 00:00 Nemzeti Hírháló

Dr. Bene Gábor S. Válaszmondat elemzés.

Az Országgyűlés alsóházának lemondott elnöke, megtisztelte egy - tudatlanságát is leleplező, de bennünket is kioktató - válaszlevéllel a Magyarok Szövetségét.

Az erkölcsös átlagember persze nem is gondolja, hogy az, akit a sors vagy a háttérhatalmi erő egy fontos posztra emel, az lehet tudatlan is. Sajnos a legmélyebb erkölcsi fertőben való tobzódást már tudja, hiszen az elmúlt években ezt megtapasztalhatta bőven. Mindennek ellenére felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy: Milyen indokok alapján állítom én, (egy senki) hogy Szili Katalin tudatlanságban leledzik?

Én a válaszlevelében szereplő állításai alapján gondolom róla ezt, s hogy érthető legyen a megállapításom, a levél egyetlen mondatát fogom most kielemezni!

Íme az inkriminált mondat: "A Magyar Köztársaság alkotmányos keretek között működő demokratikus jogállam."

- Ha megvizsgáljuk, hogy ki hatalmazta fel Szűrös Mátyást arra, hogy kikiáltsa 1989-ben a köztársaságot, s a Népköztársaságból a népet kihagyja, (nemcsak képletesen!) akkor világos, hogy erre a nép (pedig minden hatalom a népé!) nem adott erre neki felhatalmazást!

- Ha az előző köztársaságok megszületését vizsgáljuk, akkor az is egyértelmű, hogy sem a Károlyi Mihály, sem a Kun Béla nevével fémjelzett államformák nem népszavazás eredményeként jöttek létre, s így jogi legitimitásuk nincs!

- Ám nem csak ezek, hanem az 1946. évi I. törvény elfogadása is teljességgel törvénytelen volt. Nemcsak a megszállók létrehozta "alibi-nemzetgyűlés" okán, hanem a Vorosilov által elkövettet zsarolás miatt is, hiszen csak azért szavazta meg a fenti gyülekezet a "törvényt" mert a főparancsnok beígérte, hogy minden élelmiszert kivisznek az országból, ha nem szavazzák meg! Mi volt ez, ha nem zsarolás? Mindszenthy hercegprímás érvényes vétóját már nem is kell említenem, mert mindenki előtt világos lehet, hogy egyetlen esetben sem volt még hazánkban törvényesen megszavazott államformaváltás.

- Ha az alkotmányos kifejezést veszem górcső alá, akkor is hasonló eredmény lesz, mert 1949-ben Sztálin külön parancsára fogadott el az akkori alibi-országgyűlés egy "törvényt" amelyet, csak azért neveztek el "alkotmánynak", hogy a magyarság saját, ősi és eddigi - fennmaradását biztosító - alkotmányát egy hamisítvánnyal helyettesítsék.

- Ha a demokratikus szót próbálom összevetni azzal a gyakorlattal, amit a jelenlegi kormány folytat, akkor - a rendszer haszonélvezőit kivéve -, senkit nem találnánk az országban, aki ezt valóban, kifogástalanul demokratikusnak minősítené! Egy régebbi dolgozatomból idézek: "Demokrácia, azaz népuralom csak akkor van, ha valóban a nép választja a legfontosabb tisztségviselőket, az államfőt, a kormányfőt, a törvényhozókat és így tényleges befolyása is van, nemcsak a közügyek intézésére, hanem az államszervezet változtatásának kérdésére is. Persze azzal a megkötéssel, hogy szerzett jogáról nem mondhat le, mert az őt követő generációkat, nincs joga megfosztani azon jogoktól, amelyeket elődei szerezetek! A népuralmi helyzetben az alaptörvényt, csak népszavazás, azaz, a közvetlen demokrácia jogintézménye fogadhatja el.

(A mai Magyarország ettől fényévnyi távolságban van, a politikai ellenfelekkel szemben alkalmazott és a diktatúrákra jellemző módszerekről ne is beszéljünk!)

A Magyarok Szövetsége csak a valódi magyar alkotmányosság keretén belül gondolkodik és a hagyományos, de jól bevált, sőt a szokásjogba is beépült alkotmányos elemek függvényében értékeli a népuralmat. A mai politikai osztály hangzatos demokrácia megfogalmazása valójában nem a népuralmat, hanem választópolgárok megtévesztését és a magyar alkotmányos hagyomány teljes elfelejtését, s a népképviseleti rendszer kilúgozását célozta.

A történelem folyamán már sokszor bebizonyosodott, hogy a látszólagos törvényesség és sokszor maguk a törvény szövegek is, valamely szűk hatalmi csoport érdekeit szolgálják és minden más csoport érdekeit háttérbe szorítva, a többség kiszolgáltatottságát legitimizálja. (ez a helyzet!)

A modern alaptörvények olyan megoldásokat tartalmaznak, amelyek a nyilvános bírálatok szabadságát hangsúlyozzák ugyan, de a szólás szabadsága eredménytelen marad, mert a közvetlen demokrácia néprészvételi megoldását (a népszavazást) igen szűk körben engedik. S olyankor is a médiabefolyás nemtelen eszközével él a hatalom, s így, ez burkolt diktatúra! Nálunk például alkotmányos kérdésekben nem lehet népszavazást tartani! Mi ez, ha nem a népszuverenitás lábbal tiprása, miközben állandóan hivatkoznak a választási felhatalmazásukra, s le is írják a hamisított "alkotmányban", hogy minden hatalom a népé! Csak éppen az alapvető kérdésekben nem dönthet!

A jelenlegi ál-demokráciát (állami modernitást) azonosíthatjuk a joguralom egy - egyébként jogpozitivista - újabb modelljével, amely nem enged népszavazást az alapvetően legfontosabb kérdésekben, pl. az alaptörvény, vagy az állam irányítóinak felelősségi kérdéseiben. A demokrácia ezáltal formálissá válik és a polgárok, csak, mint a jogrend kötelezettjei és nem kedvezményezettjei szerepelnek választástól választásig." A jelenlegi látszatdemokrácia tehát következménynélküli, különösen a hatalom bitorlói és az ő holdudvarukban működő köztörvényes bűnözők számára.(Senki ne hivatkozzon Schushlagra, mert őt nem a csalássorozat miatt, hanem a holokauszton való viccelődéséért áldozták be elvtársai.)

- Az előbbi gondolatok már átvezetnek a jogállam szó vizsgálatához is. Ezen kifejezés alatt a jog uralmát értjük. Ha viszont azon jogszabályokat sem tartják be, amelyeket ők maguk is elismernek "jognak" akkor végképp nem beszélhetünk jogállamról. Ha viszont már alapok sem törvényesek, tehát a hatalom megszerzése sem volt az, akkor nincs az államnak legitimitása, tehát jogállamként sem működhet. A hatalom jogszerű megszerzése és gyakorlása tehát maga a legitimitás. Az önkény mindig illegitim (jogszerűtlen), a törvény betartása pedig: többnyire jogszerűsít, azaz legitimizál!

Nézzük akkor a Szili Katalin féle mondatot helyesen:

"A Köztársaságnak hazudott és a magyar alkotmányosságot egy hamisítvánnyal helyettesítő, bolsevik típusú állami intézményrendszert, megszállták a globalista bűnözők, s az alibi-demokrácia keretei között, még azon jogszabályokat sem hajlandók betartani, amelyek a hazugságállam működését jogállami irányba mozdítanák.

Talán mi vagyunk a butuskák, hogy levelet írtuk nekik, mert a jelenlegi hatalombitorlók, vagy kifejezetten tudatlanok, vagy a legmélyebb erkölcsi fertőben tobzódó bűnözők, s vitára legfeljebb a tisztességes tudatlannal kerülhetne sor, a rafinált bűnözők csak az csalást és az erőszakot ismerik.

A mai Magyar Államot azonban nemcsak a törvénytelenül önjelöltek átmentési kísérleteként minősítjük illegitimnek, hanem a társadalmi elfogadottság igen alacsony szintje miatt is, hiszen a választásokon alig jelenik meg a szavazópolgárok egy negyede.

Remélem nem lesz mindig így, s a Magyarok Szövetségének közjogi küzdelme, elvezet végül oda, hogy a Szili Katalin által leírt mondat igazzá válik, mert:

1./ népszavazás dönti el Magyarország államformáját, amely ma még jogfolytonosan: alkotmányos (de király nélküli) királyság!

2./ visszaállítja a jogfolytonosságot az utolsó demokratikus Magyar Állammal, érvényre juttatja az elhallgatott valódi alkotmányosságot.

3./ a JOGTALANSÁG JOGOT NEM ALAPÍT megkerülhetetlen alapelve segítségével leszámol az eddigi bűnözők tevékenységével a politikában, s a demokráciát az ősi jogrend alapján teszi teljessé!

4./ A jogfolytonosság kimondását követően elfogad, egy (a történeti alkotmány elvein alapuló) új alaptörvényt, s a visszaállított magyar jogrend törvényeit mindenkivel betartatja, tehát jogállammá válik!

Ha mindez megvalósul, akkor valóban alkotmányos keretek között működő demokratikus jogállammá fog válni a magyar Állam! Úgy legyen!

Szeged. 2009. 09. 19.
Dr. Bene Gábor S.