A Liberális Csapda II.
Azért nem egyszerűen csapda, mert már 2001. májusában megjelentettem a Kis Újságban a „Liberális Csabda” című cikkemet, amelyben évekkel előre prognosztizáltam, hogy miként fogják az SzDSz–ben Kuncze Gábort visszavonni, hogy a helyébe felépíthessék Fodor Gábort, akivel viszont szerették volna elérni, hogy az SzDSz és a Fidesz ismét összeboruljon. Csakhogy ma már nincs se Fodor Gábor, se SzDSz, ezért új praktikára van szüksége e nemzetrontó erőnek ahhoz, hogy változatlanul hatalomban maradhasson és a kezében tarthassa a vissza nem térítendő állami– és EU támogatások ügyét, valamint továbbra is teletömhesse irdatlan hasát a magyar nép munkájának gyümölcsével. Ahhoz azonban, hogy az SZDSZ–es erők irányítsák továbbra is a magyarországi eseményeket, olyan módon kell becsapniuk a társadalmat, hogy az ne vegye észre azt. Ugyanis ma már nincs az a pénz és média, amivel ezt a nép által gyűlölt pártot be lehetne vinni az Országgyűlésbe. Ezért a választópolgárok becsapásának teljesen új módszerét kellett kitalálniuk, hogy ismét országgyűlési párt lehessenek.
Persze a tisztelt olvasóim joggal észrevételezhetnék, hogy miért lenne szüksége az SzDSz–nek új erőre ahhoz, hogy az akaratát rákényszeríthesse a társadalomra, hiszen a képviselői (több pártban is), ott ülnek a Magyar Köztársaság Országgyűlésében. Noha jómagam aligha tudnék e józan érvekkel vitába szállni, mégis úgy gondolom, hogy az SzDSz országgyűlési párt nélkül nem tudná kellő hatékonysággal irányítani a nemzetrabló folyamatokat. Ezért az SzDSz–nek országgyűlési pártra van szüksége. Mégpedig olyanra, amely SzDSz–es ugyan, de a nevéből az mégse legyen megállapítható. Aligha kell bizonygatnom, hogy egy ilyen megoldást találni nehéz, de a világot eluraló neo–ultraliberális blokk megoldotta ezt a kérdést.
Betelepítette az MDF–be Bokros Lajost, aki már csak a nevében létező ezen politikai párt liberálisaival, élükön Dávid Ibolyával elfoglalta e jobb sorsra érdemes pártot. Ekként az SzDSz a 2010. áprilisában esedékes általános országgyűlési képviselő–választáson már mint MDF fog színre lépni. És senkinek ne legyen kétsége, ezért leírom, hogy be is fog kerülni a Házba. A Hit Gyülekezete fogja gyűjteni a kopogtatócédulákat, és az MDF még létező, de megtéveszthető maradványa, valamint az SzDSz–es tábor ortodox része, továbbá a melegek és deviánsok rájuk fognak szavazni. A jobb– és baloldal médiája pedig mindent el fog követni azért, hogy e neo-ultraliberális erő megkerülhetetlenül ott legyen a Házban. A liberálisok (pontosabban: a neo-ultraliberálisok) tehát már mint „nyugodt erő” fog megjelenni a politikai palettán.
Ne higgyék tehát, hogy az SzDSz–től meg tudnak szabadulni akként, hogy nem szavaznak rá. Mert az SzDSz más néven, mégpedig az MDF nevén fog indulni az országgyűlési mandátumokért. Ezért ha nem akarják e nemzetrontó erőt az Országgyűlésben pártként látni, úgy végleg nyugdíjba kell küldeniük nem csak a dicstelen SzDSz–t, hanem a kiérdemesült veterán–kaméleonokat, az MDF–et is. E párt törekvéseit ugyanis már vitathatatlanul a világ neo–ultraliberális erői, tehát a világ pénzügyeinek irányítói határozzák meg.
Lényege: az a „demokrácia”, ahol az SzDSz bankárainak 4 millió forint a nyugdíja, míg a magyar parasztnak bőven elegendő a 20.000.- forint, néhány száz forinttal megtoldva. Akinek pedig ez nem tetszik, az szélsőséges, fasiszta, rasszista, demokrácia– és EU–ellenes.
A fentiek nem vizionált képek, hanem a magyar tény. Ennek megváltoztatása csak a valóságos nemzeti erők összefogásával lehetséges. Ezért lépjünk közösen, mert egységben az erő. A kiút tehát nem liberális, nem szadeszos–fideszes, hanem magyar–magyar összefogás.
2009. Szent István napján
Dr. Torgyán József
mint a
Torgyán–Kisgazda–Koalíció
Elnöke