Von: Kőműves Géza
Gesendet: péntek, 2009. december 18. 08:34
An: Kutasi József
Betreff: Most akkor mi is van?
Posta Imre írása.
Most akkor mi is van?
Le, vagy inkább felgördül a nagyszínpad függönye, mely mögött a kínpadon nyöszörög a nemzet, kínzóinak kezétől sanyargatva? Az egyik előadásnak vége. Most van a finálé és a csattanó olyan orcákon hagy pirospozsgás foltot, amelyek éppen még el tudják viselni a lepofozással járó lefokozást. Tőből lesz lecsapva a karja annak, ki a nemzet vesztét akarja. Eljött az ideje, hogy rendezzük sorainkat és rendet vágjunk végre a sorokat kuszáló kószálók, kalandorok és sarlatánok között, mert immár nem az a kérdés, hogy leszünk, hanem az, mit is teszünk, hogy legyünk?
Én mégis boldog vagyok. Fáradt, meggyötört, de boldog. Idegeim pattanásig feszülnek, készülnek, mert most jönnek a sorsdöntő nemzetmentő lépések, amire, amelyre már sokan és rég óta vártunk. Nekem már nem kell sok bizonyíték arra, hogy az asztalomon összeálló képet egységben látva kimondjam: a nemzeti oldal kerékkötőinek nem lesz pardon, mert nem lehet! Számomra Szabódó Gáborok, Előd, Csanád, Krisztina, Levente hitele kitelt, nem kapnak több hitelt.
Miért pont most és miért éppen így: kérdezhetnék sokan! Még jó, hogy helyettem az idő adja meg a választ, mert az igazság túl prózai ahhoz, hogy mindenki elméjét anélkül érintse, hogy ott maradandó károkat okozni képtelen legyen. Morvai lesz a Jobbik Köztársasági Elnök-jelöltje, meg miegymás. Éppen szeptemberben tárgyaltak erről Orbánnal és most erről szabadon arra gondol minden böszme, amire csak fantáziája engedélyt ad neki. Elhihetitek, Krisztina be van avatva, de nem avatárnak, hanem szabaduló kőműves-kanálnak! Ha jól sejtem, akkor hamarosan akkora lesz itt a riadalom vele kapcsolatban, hogy alig marad biztosíték, ami ki ne égne, hiába szoptatja gidáját az öreg néne. Van itt egy kis összeesküvés feleim, amiről most újfent egy leplet lehántok, nehogy csőstül jöjjön a baj a főbenjáró bűneikkel rátok. Szegedi Csanád is jól ülve meg a lovat, vitézül szolgálja a brüsszeli posztokat, s hogy onnan ki ne essen, cövekkel pöckölteti ki magát, hogy így nézzen ki fessen! Brüsszel maga a fertő, hol sül a zsidó-tepertő és a magyar ügyről csak durrogni szabad mélán, nyerítve Baromsón és visongatva némán az orgia-szerű szertartásos témán. Tehát kedves feleim, ne lepődjetek meg, ha a nemzeti oldal tisztulni látszik és egyre több gazember a falvédőre mászik. Ha Elődből utód lesz de nem a Parlamentben, vagy
Gáborok közül sokan, elsunnyognak csendben. És akkor lesz itt megint kilométeres pánik, mert a sok jó magyar megint vezetőre vágyik, de már tudja, érzi és teszi, ki a hazug észreveszi és a nemzeti egység azonnal készen, midőn megfelelő vezetők ülnek a megfelelő széken. Nem bonyolult ez, csak nehéz hinni, hogy előtte a keserű poharat is fenékig kell inni. Mit szeretnétek? Harcolni, vagy győzni, vagy a csaták helyett hümmögni és ő-zni? Nincs erre időnk, mert a vonat robog, s jó ha van 4 hónapunk, míg a fegyver nem ropog. Milyen választások? Ki választhat itt és mit? Monoklit akarsz, vagy helyette taslit? Bukott a zsidó, megszégyenülni nem akar, ezért még utószor beindul, mert mindenütt magának kapar, de alig van már magyar, ki tartalékból vehet egy gépágyút egy marék ganéból! Míg erőnk fogytán, a hitünk növekszik, s a fiatalok kutacsa összeforrva egyre csak törekszik látni és hallani, de tenni is, míg bele nem öregszik. A Jobbikban rendet kell csinálni, a gazt egyelni és ki a parlamentbe vágyik székelni, az orrát a naptárba kell ékelni. Nem szabad hibázni, a zsidókkal cicázni, sem cikk-cakkban kacsázva a politikát ugatva egyet lépve előre, hármat hátra a nemzetféltésről vitázni. A kapu bezárul és egy új ablak is tárul, de oda csak azok jönnek, kik nem sajnálják sem a könnyet, sem a munkát, sem a vérük, mert áldozat lesz minden bérük, de megváltás a szenvedésük! Hitvány és gerinctelen mihasznáknak az az átjáró zárva, az ő sorsukra már az őr-dögük lesz – a szegény kis árva- fegyőrnek szánva.
„Egyszer minden lator meglakol." –érzik ezt már sokan, mert tele a bégető akol! Mire számítsatok? A jótól nem áll messze a rossz, s mindkettő egyszerre ontja a záport, ha el vagy hanyagolva, s ha te magad vagy az ápolt, kifent körmű múzsa, kinek az ingen ott a csókos rúzsa. Várjátok, hogy hamarosan lent lesz, aztán gyorsan megint csak lent, de hirtelen lendülettel katartikus fentre számítsatok: nehogy közben ásítsatok! Érzelmileg nagyon intenzív szakasz következik, sok ember magából majd kivetkezik, de így talál helyére mindenki, ki keresi a helyét; ő nem veszíti el majd a fejét. Ki a székbe kapaszkodik, pozícióhoz ragaszkodik, az repülni tanul, hanyagul, alaptananyagul kapja utasításba a leckét, hogy hágja meg a bűzlő kecskét! Nem lesz pardon és nem lesz elnézés, mert megérett a tett: ki majd enni akar, az most másokat etet, s ki majd kapni akar, az most másoknak kell adjon, hogy lelke el ne fáradjon, s tudjuk, hogy ő az, akire számítani lehet, mert majd akkor kér, ha másokért tehet és nem fél a remélt jutalmakat várva, nem számít az sem, hogy marad utána árva, csak megy és teszi, mit lángoló pallosként sugároznia kell, szellem vezérelte áldott lélekkel. Beszélek a vénekkel!