Kedves Barátaim!
Közelegnek a választások, a Jobbik megkerülhetetlen erővé vált, s ez sokakat annyira megrémiszt, hogy a legbutább támadásokkal igyekeznek lejáratni minket. Államfői jelölésemet követően az első dühödt reakció attól a Magyar Hírlaptól érkezett, amely mellett (talán emlékeztek) szolidárisan kiálltam akkor, amikor nehéz helyzetbe kerültek. Én szerveztem mozgalmat annak érdekében, hogy az előfizetés lemondására felszólító Hibbant Néróval szembemenve minél többen fizessünk elő a lapra (magam is így tettem). Széles Gábor felkérésére beszédet is mondtam a lap melletti tüntetésen. A hála a minap egy gyalázatos cikk formájában érkezett meg, amelyben nem kevesebbet állítanak, mint hogy én a magyar gazdák tönkretételére törekszem. (Örültem, hogy legalább az Ikarus tönkretételét nem rajtam kérik számon, de ki tudja mit hoz még a kampány...) Sokan várjátok tőlem, hogy reagáljak a "bátor cikkre", amelyet névtelenül írt az újságíró, amelyben névtelenül nyilatkozott a "szakértő", s amelyben engem, az érintettet nem tartották szükségesnek megkérdezni. Elkészült a helyreigazítási "kérelem", amelyet remélhetőleg lehoz a lap, de ettől függetlenül is kérlek Benneteket, hogy az alábbi írásomat minél szélesebb körben terjesszétek. Megragadom az alkalmat, hogy a Helyreigazítás alatt közreadjam az államfőjelölti beszédemet is. Kérlek Benneteket, hogy kövessétek nyomon képviselői és államfőjelölti munkámat hamarosan megújuló honlapomon: www.morvaikrisztina.hu
Szívből kívánok minden kedves Magunkfajtának Áldott Karácsonyt!
Köszönettel és szeretettel
Morvai Krisztina
Tisztelt Magyar Hírlap!
Szíveskedjenek mielőbb - a jogszabálynak megfelelően szintén címoldalon, illetve online kiadásukban is - közölni az alábbi helyreigazítást.
Morvai Krisztina helyreigazító közleménye
Lapjukban – és annak online kiadásában - december 19-én valótlan tartalmú cikk jelent meg „Morvai milliárdokat venne el a magyar gazdáktól” címmel. A valós tények a következők. A cikkben meghamisítva bemutatott javaslatom alapján a magyar mezőgazdaság ténylegesen nem kevesebb, hanem lényegesen több EU támogatást kapott volna, s ezen belül különösen a családi gazdaságok, a kis és közepes méretű gazdaságok jártak volna jól. Választóimnak tett ígéretemnek megfelelően az Európai Parlamentben, s különösen annak Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési szakbizottságában mindent megteszek azért, hogy a jelenlegi magyar parlamenti pártok és az EU politikájával szemben ne a mezőgazdasági nagyüzemek, azaz (esetünkben) a privatizált, „lenyúlt” téeszekből és állami gazdaságokból alakult részvénytársaságok tulajdonosainak maroknyi csoportja járjon jól az EU támogatásokból. Magam és a Jobbik Magyarországért Mozgalom olyan mezőgazdaságot szeretnénk, amelynek középpontjában nem a zöld/vörös bárók, hanem a magyar falusi családok, családi gazdálkodók, a kis, legfeljebb közepes üzemméretű gazdaságok állnak. Végtelenül igazságtalannak tartom azt a támogatási rendszert, amelynek lényege, hogy az adófizetők által megteremtett közpénzből olyanok gazdagodnak meg, akik hatalmas nagybirtokokon a támogatásokon vett hipermodern, drága gépekkel, szinte emberi munka igénybevétele – azaz munkahely-teremtés - nélkül, iparszerűen, a földet kizsigerelve „gazdálkodnak”, kiszorítva a kisgazdákat, s elvéve a vidéki emberek elől a tisztességes munka lehetőségét. Ez az „agrobiznisz” modell, amely a jelenlegi EU támogatási rendszer irányítója, a mezőgazdaságot kizárólag a kevés kivételezett profitszerzése forrásának tekinti, s nem a tisztességes megélhetés, a vidék és az ország felemelkedése alapjának. Éppen ezért minden egyes felszólalásomban és megnyilvánulásomban – amelyek egyébként honlapomon megtekinthetők - azt igyekszem kezdeményezni, hogy a támogatási rendszer az igazságosság irányába mozduljon el. Ilyen – egyébként több hónappal ezelőtti – javaslatomat tűzte tollhegyre a Magyar Hírlap, de e javaslat is csak a fenti összefüggés-rendszerben érthető meg. (Feltételezem, hogy a furcsa időzítés, a „hír” negyedéves késéssel történő megjelentetése, - egyéb EP-s szereplésem teljes elhallgatása mellett- semmiféle összefüggésben nincs azzal, hogy a megjelenés előtt két nappal lettem a Jobbik államfőjelöltje, amely felkérésről a Magyar Hírlap szintén hallgatott.) Képviselői kezdeményezésem lényege, hogy az EU mezőgazdasági támogatások egy részét a nagyüzemektől a „kicsik”, a családi gazdák felé kell átcsoportosítani. A megoldás mellett, az idők szellemének megfelelően azzal érveltem, hogy a jelen gazdasági válságban a munkahely teremtő képesség olyan szempont, amely a közpénzek elosztásánál elsődleges kell, hogy legyen. Márpedig bizonyított tény, hogy a kisebb gazdaságok üzemméret arányosan több munkaerő eltartására képesek, mint a jelenlegi fő-támogatottak, az ipari méretű nagyüzemek. Ideális modellünkben ez azt jelenti, hogy például egy ma egyszemélyes tejtermelő gazdaság, amely a családfő számára jelent munkahelyet, az általam javasolt támogatási rendszerben – a társadalmi kereszt-megfelelőség alapján – támogatást kapna arra, hogy egy második munkaerő, mondjuk a feleség is a gazdaságon belül dolgozhasson, esetleg a tej feldolgozását végezve. A javasolt támogatási rendszer alapja ugyanis az lenne, hogy minél több embernek biztosít munkát a gazdaság üzemméret arányosan, annál több támogatás jár neki. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: ez a rendszer a vidéket munkanélküliségbe és szegénységbe taszító nagyüzemi modell helyett a családi gazdaságokat részesíti előnyben. Csak találgatni tudok a vonatkozásban, hogy ez a szemlélet miért váltott ki ilyen komoly ellenkezést a Magyar Hírlapból és a nevét, személyét nem vállaló „megkérdezett szakértőből”.
Szívből kívánok Áldott Karácsonyt és Boldog Újesztendőt a Magyar Hírlap olvasóinak
Morvai Krisztina
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Államfőjelölti beszédem (2009. december 17.)
Itt az ideje, hogy végre az állam szolgálja az embereket!
Hálásan köszönöm annak a sok embernek a bizalmát és szeretetét, akik nap mint nap arra biztatnak, hogy vállaljak vezető szerepet Magyarország szebb jövőjének formálásában, a magyarok radikális változás és igazságosság iránti igényének érvényre juttatásában. Köszönöm a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak, hogy ezeket a kéréseket közvetítve államfőjelöltségre kért fel.
Meggyőződésem, hogy hazánknak és nemzetünknek mélyreható, gyökeres változásra, egy valóban új, igazságos rendszerre van szüksége, ahol a döntések középpontjában nem egy szűk, kivételezett csoport érdeke, nem a profit, nem a pénz áll, hanem a méltósággal és életcéllal, küldetéssel rendelkező ember. Az elmúlt húsz évben az emberek szolgálták az államot, itt az ideje, hogy ez megforduljon, és végre az állam szolgálja az embereket. Itt az ideje, hogy egy szűk, önző elit csoport s a nemzetközi nagytőke helyett végre a magyar emberek vehessék kezükbe sorsuk irányítását és határozzák meg, hogy milyen Magyarországot szeretnének. Eljött a nemzeti önrendelkezés ideje, s ennek valósággá tételében olyanoknak kell szerepet kapniuk –a Parlamentben, az államfői székben és az egész államgépezetben – akik nem a bukott rendszert kívánják kozmetikázni, hanem maguk is a mélyreható változásban, a leszerepelt, embertelen neoliberális rendszer leváltásában hisznek. Magyarország szebb jövője szempontjából három fő célt és alapelvet érzek a legfontosabbnak. Ezek a következők: - a nemzeti önrendelkezés elérése; - az emberek összefogásának, a nemzet egységének megteremtése az igazságosság iránti igény, mint közös eszme és cél jegyében valamint - az emberi méltóság és emberi jogok érvényre juttatása annak érdekében, hogy a magyar emberek ne puszta elszenvedői, hanem alakítói lehessenek hazájuk sorsának.
I. A nemzeti önrendelkezés
Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, mindjárt a legelső cikkében a következőképpen rendelkezik: 1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. 2. Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől. A 2010. évi választásnak fordulópontot kell jelentenie: olyan erőknek kell átvenniük az ország vezetését, akik hisznek a nemzeti önrendelkezés elvében. Olyanoknak, akiknek céljuk, mi több, személyes elhivatottságuk is, hogy Magyarország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését ne különböző távoli, ellenőrizhetetlen nemzetközi tőkés érdekcsoportok és az általuk irányított szervezetek határozzák meg, hanem maguk a magyar emberek. Az állam – így végső soron a Parlament és az államfő - feladata az is, hogy a magyar nemzet természeti kincsei, erőforrásai, létfenntartáshoz szükséges eszközei fölött őrködjön. Ez az elmúlt húsz évben nem történt meg, hazánkat és a magyar embereket kifosztották, létfenntartásunkhoz szükséges eszközeinket egy szűk csoport kezeire játszották, s az állam ezt nem akadályozta meg. Az új állam köteles lesz az elherdált nemzeti vagyon minden lehetséges részének visszaszerzésére s a továbbiakban a nemzeti vagyonunk őrzésére. Olyan politikai pártot, olyan államfőt, olyan államot kell választani, akik ezeket az elveket vallják, s akik a magyar nemzet önrendelkezési jogát nem szélsőséges elképzelésnek, hanem alapvető jognak tartják.
II. Egység az igazságosságban
A hazánkat szétziláló erők mindezidáig a nemzet szétforgácsolásán, az emberek egymás ellen fordításán munkálkodtak. Tudták, hogy a megosztottság elveszi az erőnket. Ideje, hogy a megosztottság helyett összefogjunk, és egységes, összetartó, közös célokat valló nemzetként éljünk. Mi lehet ez az összetartó erő a magyar emberek között? Az az eszme, az az elv, amely minden jóakaratú és tisztességes ember szívébe törvényként van írva: az igazságosság. Az igazságosság elve és eszméje szinte feledésbe merült a magyar állam és az állampolgárok kapcsolatában az elmúlt húsz évben. Így válhatott egy apró csoport milliárdossá a nemzeti vagyonból, és így válhatott szegénnyé és reményt vesztetté az emberek többsége. Így uralkodhatott el Magyarországon az a végtelenül igazságtalan, embertelen, pénz- és versenyközpontú neoliberális rendszer, amelynek sommázata a következő: a kivételezettek a profitot privatizálják, a költségeket és a kárt pedig államosítják, s a tisztességes munkából élő adófizetőkre hárítják át. Ez ellen a romlott rendszer ellen a magyar emberek 99%-a tiltakozik. Véget kell vetni annak a helyzetnek, hogy az egy százalék terrorizálja a 99%-ot. Legyen a jelmondatunk a következő: „Az igazságosság igénye összekapcsolja az embereket, egyesíti a nemzetet”. Fontos, hogy az európai és a nemzetközi közéleti színtéren is mi magyarok, a folyamatos dörgölőzés és megfelelni vágyás helyett végre vezető szerepet vállaljunk az igazságosabb világért való harcban.
III. Az emberi méltóság, az emberi jogok és a részvételi demokrácia
A diktatúra és a demokrácia között az alapvető különbség az, hogy az előbbiben az állampolgárok alattvalókként élnek, akik tárgyakként kezelhetők, s akik nem vállalhatnak valódi részt a köz ügyeiben, nem lehetnek formálói a hazájuk és a világ sorsának. Demokráciában viszont az állampolgár azt érezheti, hogy méltósággal rendelkező személyként tisztelik, s a gazdasági, társadalmi, politikai folyamatoknak valódi formálója, alakítója lehet. A „rendszerváltás” óta eltelt időszak, s különösen az elmúlt nyolc év egyik legfőbb bűne, hogy az embereket szinte teljesen megfosztották a közéletben való részvétel, a politizálás, a sorsformálás lehetőségeitől. Az emberi jogokat oly sátánian szűkítették, hogy a politikai vélemény, a változás igényének kinyilvánítása nem természetes szabadsága lett az embereknek, hanem büntetés, bosszú, leszámolás forrása. Az új, igazságos és emberközpontú államnak vissza kell állítania az emberi jogokat, így különösen a véleménynyilvánítási szabadságot, a gyülekezési jogot, a szólásszabadságot – s természetesen a munkavállalói jogokat is, hogy ne legyen büntetésként utcára tehető az, aki tüntet vagy más módon követel változást és igazságosságot. Az államnak nem tiltania, hanem elvárnia kell, hogy polgárai kifejezzék a véleményüket s alakítói legyenek az ország sorsának. Egészen új államfelfogásra, az állam és polgára viszonyában is radikális változásra van szükség. El kell érnünk, hogy csak rossz emlék legyen az az idő, amikor a magyar állam a magyar kis- és középvállalkozókat, s a magyar gazdákat elnyomta és üldözte, a magyar munkavállalókat a multiknak kiszolgáltatva magukra hagyta, az állami alkalmazottakat folyamatos bizonytalanságban tartotta. Rossz emlékké kell válnia annak az időnek, amikor a magyar állam ellensége és nem barátja, segítője volt a magyar embereknek. Minden ember méltósággal és küldetéssel született erre a világra. Minden ember életének célja van, az élete valahonnan valahová tart. Az állam feladata, hogy az embereket a küldetésük megvalósításában segítse, azaz a közjót szolgálja. A nemzeti önrendelkezés jogának kivívásához, a nemzetnek az igazságosság eszméje mentén történő egyesítéséhez, s az emberi méltóság, az emberi jogok valódi érvényre jutásához mélyreható, radikális változásra van szükség. Ebben hiszek s ezért vállaltam el, hogy amennyiben a Jobbik Magyarországért Mozgalom a változást és igazságosságot akaró választók akaratából kellő erővel kerül az Országgyűlésbe, elfogadom a hivatalos felkérést is arra, hogy a Magyar Köztársaság államfője, köztársasági elnöke legyek. Szívből kívánok minden jóakaratú embernek Áldott Karácsonyt, Boldog Új Esztendőt, adjon az Isten szebb jövőt!
Budapest, 2009. december 17.
Morvai Krisztina, a Jobbik államfő-jelöltje