2010. január 25., hétfő

4.415 - Siklósi András: Nesze semmi, fogd meg jól!

Von: Siklósi András
Gesendet: vasárnap, 2010. Január 24. 24. Januar 2010 16:56
An: Kutasi József
Betreff: Tanulmány

 

Tovább: Érkezett egyéb írások >

Kedves Jóska bátyám!

 

Jövő hét végére tervezem az idei választási előzetesem megírását.

Most viszont egy 8 éve készült tanulmányomat küldöm, mely semmit sem avult az eltelt idő alatt. Gondolatai ma is érvényesek, s nagyban hozzájárulhatnak helyzetünk megértéséhez. Egy rövid (dőlt betűs) előszóval is elláttam, melyben mostani aktualitását indokolom meg. Lehetőleg tartsuk meg a 3 féle kiemelést is (sima dőlt, vastag álló és vastag dőlt), mert funkciójuk van a szövegben.

 

Baráti üdvözlettel Siklósi András

 

Siklósi András

(a HunHír.Hu munkatársa)

 

Nesze semmi, fogd meg jól!

(Töprengések a 2002-es választások előtt)

 

Addig is, amíg elkészítem az idei (2010-es) választási előrejelzésemet, úgy gondolom, igen tanulságos lesz közreadni 8 (illetve részben 12) évvel ezelőtti írásomat – természetesen a legcsekélyebb változtatás nélkül –, hiszen az abban foglalt megállapításaim, tételeim ma is aktuálisak; és a véleményem jottányit sem változott a közben eltelt időben, tehát semmi okom sincs a szégyenkezésre. Azt hiszem, ebben a politikai és egyéb zűrzavarban kevesen mondhatják el ugyanezt, hogy korukat és „hivatásos" kortársaikat jóval megelőzve átláttak a szitán, ill. fölismerték a rejtőzködő vagy ügyesen álcázott igazságot. Ennél fogva tanulmányom most már dokumentum-értékűnek minősíthető, amit nem én állítok, hanem hozzáértő barátaim.

 

Idestova 35 éve munkálkodom a magyarság fölemelésén, minden lehetséges módon. Számos kísérletet elvégeztem a gyakorlatban is. 1990-ben az FKGP színeiben, 1994-ben pedig függetlenként képviselőjelölt is voltam Szegeden, s mindkét esetben segítség nélkül, roppant energiával összegyűjtöttem a szükséges ajánlócédulákat. Minden téren (pl. a vitákban és szónoklatokban) kiemelkedtem vetélytársaim közül, ezért nagyon meglepett, hogy a szavazatok végeredménye egész más sorrendet tükrözött. Rá kellett jönnöm, hogy a felkészültség, a rátermettség és a becsület nem versenyezhet a pénzzel, a hamis ígéretekkel, az ordító reklámáradattal. Ekkor eszembe jutott Petőfi szabadszállási fiaskója, s ettől valamelyest megvigasztalódtam; de visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy többé nem esem ugyanebbe a verembe, hanem célravezetőbb utakat keresek. Hiszen nem föltétlenül kell képviselőnek vagy miniszternek lenni ahhoz, hogy az ember tehessen valamit a hazájáért.

Tovább: Érkezett egyéb írások >