Von: SÁNDORNÉ BODÁCS
Gesendet: szerda, 2010. január 27. 20:35
An: Kutasi József
Betreff: Bóna Mária Ilona: Azt hiszem be fogom fejezni a levelezést, mert nem szeretnék belehalni a hiábavaló küzdelembe!
Kedves Kutasi József, kedves Bóna Mária Ilona!
De ha mindenki feladja, mindenki megfutamodik, akkor ki lesz az, aki kivezeti a népet egyenként, kézen fogva???!!
Akkor még a halvány remény is megszűnik? Ez rettenetes lenne!
Tudom, hogy kilátástalan harcot folytatunk a globális pénzuralom ellen. Azt is tudom, tapasztalom az emberek annyira agymosottak, hogy nem látnak még az orrukig sem, inkább beledöglenek, de nem tesznek semmit. Ki azért mert amíg neki van még betevője azért, akinek meg már nincs, az vagy belefásult, vagy fél. Igen a nagyhatalmak, vagy inkább az a pár multi Bilderberger csoportos megteszi amit kell.
Félek, az a sok rejtélyes betegség szintén nem véletlenül van. Egymás után potyognak el az emberek, holnap is egy nagyon jó embert kísérünk utolsó útjára, aki 51 évesen halt meg, azelőtt semmi baja nem volt és most hopp eltávozott közülünk. Egyetemi tanár volt. ISTEN nyugosztalja. Fiamnak sem találják betegsége okát, 20 éves egyetemista, másfél éve vizsgálgatják, eredmény nélkül!!! Annyit mondanak, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség, és ennyi!!!! Törődjön bele.
Nem lehet véletlenül, hogy valamit terítenek nekünk? Valami finomat, mint az irakiaknak is, meg a környező országoknak? Ahol harcoltak?
Mi lesz így a népünkkel, ha mindenki megfutamodik? Én is kijártam a Kossuth térre, meg amíg bírtam sok tüntetésre.
Sajnos gerincműtétem volt, nem nagyon bírom az álldogálást, de mentem.
Ha feladják, akkor még az a kis reménysugár is elvész, ami még pislákolt valahol az alagút végén!!!
Kérem ne adják fel!
Tisztelettel és szeretettel: Bodácsné Emi