4.706 - Szentkereszthy Gábor Dr.: Retteghet tehát mindenki, aki az elmúlt húsz év alatt beletapodta Magyarországot ebbe a helyzetbe, ebbe a disznóólban is elképesztő (erkölcsi) ganéba,/...

Von: Hegedüs Endre

Gesendet: Montag, 22. Februar 2010 16:10
An: Kutasi József

Betreff: Mi lesz még áprilisig Magyarországon?

 

Mi lesz még áprilisig Magyarországon?

 

Posted on 2010/02/22 by Nifadmin

 

Aki eddig nem tette, az ezután bizonyára elgondolkodik azon, milyen vezetés (alja-elit) él Magyarországon. A 2010-es választásai kampány a szemrebbenés nélküli hazudozás, a feljelentősödi, a gerinctelenség, a hazaárulás és a megélhetési politikai erők undort keltő kampánya.

 

Ismét felröppennek a húsz éve hajtogatott hazug ígéretek, amelyeket abban a pillanatban elfelejtenek a pártok vezetői, korifeusai mihelyst beülnek a jó meleg parlamenti székbe, s biztosak lehetnek abban, hogy négy évig lophatnak, csalhatnak, s bűncselekményeiket harminc évre titkosíttathatják. Hiszen a választási kampány nem másról szól, mint arról, hogy az egyéni boldogulás a nemzet és a haza fölött áll, s hogy a nép, mint a birkanyáj odamegy a szavazóurnákhoz, bedobja a papirkáját, és boldog, hogy most aztán változtatott. Majd hazaballag a választó és négy évig ki sem meri nyitni a száját, mert fél a képzelt biztonság elvesztésétől, a „jaj nehogy rosszabb legyen” beidegződés miatt. Magyarország erkölcsi normáit ma már nyomokban sem találjuk meg a közéletben és a politikai elit viselkedésében, mert erkölcsi normák ebben a közép-európai államban már régen (1948. óta) nincsenek.

 

Kereszténységről, Krisztus-követéről sem beszélhetünk, mert az emberek nagyobbik része már ab ovo nem kapott olyan nevelést, amely a vallási hagyományokra épült, és értékrendet alakított ki benne. Azok, akiknek volt szerencséjük efféle nevelésben részesülni, a rendszerváltást követően ábrándultak ki az egyházi vezetés miatt (és ez minden történelmi egyházra vonatkoztatva érvényes), mert látták, hogy az egyházak nem megtisztultak, hanem a bennük lévő szennyet elpalástolni, megmagyarázni, vagy éppen elhallgatni akarták. Azok pedig, akik vágyódtak valamiféle többre, és keresték Isten, őket bizonyos szekták vákuumként szippantották be. A történelmi egyházak magukra maradtak, egyre kevesebb a templomba járók száma, egyre kevesebb az egyházi esküvő, a keresztelés, sőt, ma már az egyházi temetések is ritkaság számba mennek. A kép sötét, de ennek ellenére ma a választási kampányban ismét felszínre tört a kereszténységgel való kampányolás. Ki-ki ellene, ki-ki mellette szót emelve igyekszik  politikai érdekeit (saját érdekeit) segíteni. Alapjában véve viszont az egész kampány keresztényietlen. Szeretet, alázat és testvéri szellem nélküli ámokfutás. Olyan, mintha Isten, Jézus, Mária nem is léteznének, csak az egyházak, amelyeket vagy védeni, vagy támadni kell, kinek, kinek pártállása szerint. Az egyházi megnyilvánulások sem azt tükrözik, amit a józanész elvár. Igaz, vannak püspökök, akik világosan beszélnek, de vannak papjaink, akik tisztán és érthetően rávilágítanak jézusi tanítás mai üzeneteire, a egy réteg azonban még a legalapvetőbb kötelezettségét (beteglátogatás, hitoktatás, keresztelés, temetés stb…) sem látja el ilyen-olyan okokra hivatkozva. Magyarországon ezernyi vallási csoport van – Antall ostoba politikája miatt, s épp úgy megosztottá vált a hitélet, mint a társadalom minden területe. Pedig Isten akkor is van, segít és ítél, ha hisznek benne, és akkor is, ha nem. Magyarország egét viszont bedeszkázták, és a társadalom nagyobbik része már nem is tud arról, hogy az élet céljaihoz az üdvösség is hozzátartozik, persze az odavezető úttal együtt. (Javaslom elolvasni Stoffán György kollégánk Nagykanizsán tartott előadását a NIF honlapján.)

 

A kampány tehát folyik, durrognak a nagy ígéretek, s az eddig romboló pártok most saját rombolásaikat építésként állítják be, a hazaárulásukat nemzetmentésnek, a kisebbségek elleni uszítást a nemzetegyesítésként visítják az éterbe, a lopást és az ország kirablását az eddig uralkodó pártkoalíció sikertörténeteként aposztrofálják. Pedig meglopták a nemzetet, az egyházakat, az egyházi iskolákat, a szociális intézményeket, az öregeket, akiket most ismét a kampányban hitegetnek, s még a rákos gyermekektől is ellopták a továbbélés lehetőségét. Bénákat, siketeket, és vakokat köpködnek, veszik el tőlük a meleget, a gyógyszertámogatást, üres zsebekben turkálnak az adóhivatalok, miközben elsikálják a „nagyok” (azaz a nagy gengszterek, a rabló és csaló politikai niemandok) milliárdos ügyeit. Peresze megkezdődött a menekülés is, hiszen egymást jelentgetik fel az eddigi teljhatalmú urak és hölgyek, érezvén a változás szelét. Azonban valamilyen oknál fogva a főbűnösök megússzák. Az ügyészség visszautasította a Gyurcsány és Veres ellen kezdeményezett büntetőeljárást, noha teljesen világos – és Öszödön Gyurcsány szájából hangzott el –, hogy hazudtak, nem csináltak semmit… Balatonőszöd maga a beismerő vallomás, de ez a magyar ügyészségnek mit sem számít. Ők a néptől függetlenek… de csak a néptől. És a törvényektől is! Bizonyíték erre, hogy a törvény büntetni rendeli, ha bárki közérdekű adatokat meghamisít, választási csalással jut hatalomhoz… Egy polgári perben az ítélet Gyurcsányék ellen jogerős és elmarasztaló volt ugyanezen ügyben, csakhogy… a polgári per nem kötelezi a büntetőt, így ha a büntető meg sem indul, akkor a feljelentők tehetetlenek mindaddig, amíg ténylegesen független ügyészség nem áll fel Magyarországon.

 

Mi lesz itt még áprilisig?  - kérdik sokan. A válasz egyszerű: – minél rosszabb, annál jobb. Mert a nép ebben a hazugságözönben már bizony nagyon is eligazodik. Ezzel együtt mélységes undora van, és kiköpi a választások napján mindazt, ami nem tetszett neki az elmúlt húsz esztendőben. Visszaöklendezi, mint a bagoly az egérszőrt. És ennek megfelelően fog szavazni. Mert a nép már nem vak, csak egy kicsit tartózkodó. A lefüggönyözött kalyiba, ahol bedobhatja a szavazócéduláját, olyan a számára, mint kertvégi budi… megteheti végre, amit társaságban nem illő megtenni… Megkönnyebbülve lép majd ki onnan, s ellenkezőjét állítja annak, amit a papírra ikszelt.  És várja az eredményt, amelyet vagy meghamisítanak, vagy meghamisítanak. Persze olyan nagyon már meghamisítani sem lehet, mert akkor vér folyik, és ez végigsöpör majd Európán – európai bevetési csoport ide-vagy oda.

 

Retteghet tehát mindenki, aki az elmúlt húsz év alatt beletapodta Magyarországot ebbe a helyzetbe, ebbe a disznóólban is elképesztő (erkölcsi) ganéba, aki eladta és ellopta a magyar nemzeti vagyont, s aki ellenzékiként nem szólt ezért, hiszen ő is megkapta a maga kis apanázsát egy-egy horvátországi közös szilveszteren…

 

Az igazi választás az volna, ha az a 386 (embernek nem nevezem őket, sértegetni meg nem akarom) nem vehetne részt többé a politikai életben, aki eddig irányította az országot. Ugyanis ma mindenki, aki még aggódik és bizakodik Magyarországot illetően, tudja a dolgát. Nem kellenének ide pártok, csak egy Nemzeti Egységpárt. És az ország (a Kárpát-medence) néhány év alatt felvirágozna ismét. És talán így is lesz. Mert a szavazófülkében óriási meglepetést okoz – hitem szerint – a választópolgár. Arra fog szavazni, aki nem hazudozik immár húsz esztendeje, aki nem szőkített olajat saját zsebre minden büntetés nélkül, aki nem köpte szembe a szülőföldjükön, de idegen főhatalom alatt, élő magyarokat 2004-ben, aki nem a bankokat segíti a nép helyett, s aki nem mondta 2006. október 23-án, hogy majd a népszavazás után elzavarjuk a kormányt… de nem tette meg! A választópolgár nem fog arra szavazni, aki kivonult 1990-ben a parlamenti ülésteremből június 4-én, idegen főhatalmak lelkivilágára hivatkozva…, vagy aki részt vállalt a magyar oktatásügy lezüllesztésében… – de minek soroljam?

 

Mindenki tudja, hogy CSAK EGY ilyen párt van, amelyre szavazni kell, és érdemes. És ez a párt eddig nem volt a Parlamentben, de lehet, hogy most (vagy csak 2014-től?) kormányozni fog.

Ma még lehet aljasul fasisztázni ezt a pártot, lehet kétségbe vonni a keresztényi elkötelezettségét, lehet szélsőségesezni, mindent lehet mondani róla, mindent lehet hazudni vele kapcsolatban. Ám, egyetlen dolgot nem vesz észre, aki aljaskodó, rágalmazó hadjáratot indít ellene: – azt, hogy ennek a pártnak hatalmas tömegek hisznek, és bíznak benne. Amikor e pártot ócsárolják különböző hazug, és identitás nélküli magyarellenesek, akkor ezeket a tömegeket sértegetik. És a sértett ember sokkal szebben, érthetőbben és cizelláltabban tudja érveit kifejteni még a kocsmában is, mint az, aki lagymatagon várja az abszolút többséget… és ma már a nagyképűségig biztos a dolgában. Nos, ez utóbbi választó és pártja is pofára fog esni április 11-e után. Mert ez a párt, amelyről beszélek, Istent hívja segítségül, keresztet állít, és nem hazudik, nem szépít. Magyarként és keresztényként bízik Istenben, a Magyarok Nagyasszonyának segedelmében! És tudja, hiszi milliókkal együtt: – Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? E pártnak és híveinek Márton Áron, Mindszenty József, Prohászka Ottokár, Ordass Lajos, Ravasz László,  élete a példamutató, a követendő. A Sátán ideje pedig lejárt – Magyarországon is! A jobbik út pedig előttünk van, csak végig kell menni rajta!

 

dr. Szentkereszthy Gábor, Brüsszel

Nemzeti Internet Figyelő