Von: Csaba László
Gesendet: vasárnap, 2010. május 16. 01:44
An: Kutasi József
Betreff: NYÍLT LEVÉL az Országgyűléshez!
From: Fotók: Péteri Attila Árpád
Orbán Éva, közíró
Nyílt levél az új Országgyűléshez!
Tisztelt képviselő Hölgyek és Urak!
Átgondoltan és megfontoltan fordulok Önökhöz, mert az új országgyűlés alakuló ülésén, amit végig követtem, a felemelő pillanatokon kívül komoly aggodalomra okot adó történések is zajlottak.
Önök olyan felemelő feladatot kaptak a Sorstól, hogy a választói akaratnak megfelelően hazánk, Magyarország és a magyar nemzet érdekeinek kell érvényt szerezniük itthon és a nemzetközi politikában. Önök elősegítői lehetnek a nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi felemelkedésének, újjászületésének.
Történelmi a helyzet és történelmi a feladat is, amihez fel kell nőni.
Kívánom, hogy legyen elég hitük, akaratuk, erejük és bátorságuk, hogy méltóvá tudjanak válni, ehhez a páratlanul nehéz, és a magyarság sorsát eldöntő feladathoz.
Felemelő pillanatok voltak, amikor a történelmi zászlókkal bevonultak az Önök eskütételéhez, és a választói akarat érvényesítésére felesküdtek, amikor a Himnusz, a Szózat hangjai felcsendülnek. Bár a történelmi Árpád-házi zászlót a szervezők most is mellőzték, de az is lehetséges, hogy csak ismereteik hiányosak. Rákóczi fejedelmünk hét piros- ezüst/fehér sávos feliratosa nem azonos az Árpád-ház sávozott zászlójával.
Öröm volt azt hallani, hogy dr. Sólyom László köztársasági elnök úr az oktatás ügyét az első feladatként említette.
Reményt fakasztott, hogy a leendő miniszterelnök, Orbán Viktor úr a vállalt feladat, a választóinak tett ígéret mielőbbi betartására tett ismételten ígéretet, a forradalmi akarat végrehajtására. Egyértelmű, hogy Orbán Viktorra, életének legnagyobb feladata és próbatétele vár.
Jó volt hallani végre azt is, hogy a gyermeket váró édesanya áldott, hogy Vörösmarty híres sorai az új házelnök részéről hitvallássá váltak.
Vízválasztó lett ez az alakuló ülés több okból is.
Nemzeti összefogás eredményeként sikerült a hatalomtól megfosztani az országot tönkre tevő, szakadék szélére sodró, a nemzeti vagyont elherdáló, saját zsebét tömő politikai pártot a kormányzástól.
Hosszú évtizedek után volt 47 olyan elkötelezett képviselője az új parlamentnek, akik a Szent Koronára, a Történelmi Magyar Alkotmány szellemiségére mertek esküt tenni.
S hosszú évtizedek után a Parlamentben ismét felcsendült a Kárpát medencei magyar összetartozást jelentő Székely himnusz.
E felemelő események után szólnék az aggodalomra okot adókról:
Az igaztalanságról, a kirekesztésről, a gyűlöletkeltésről, a részrehajlásról, a viselkedni nem tudásról.
A kirekesztésről:
Nincs első és másodrendű magyar állampolgár, és őket képviselő parlamenti mandátummal rendelkező képviselő sem.
E különbségtevés mégis megnyilvánult több parlamentbe jutott párt részéről, a 17 %-ot elért, több, mint 850 ezer választópolgár akaratából bejutott radikális párttal, a Jobbikkal szemben. Ez ellentmond az alkotmányosságnak, a demokráciának. Ez diszkrimináció, és a választói akarat tudatos megsértése. A választási kampánynak vége. A munka következnék. Megdöbbentő, hogy a győztes párt igényének megfelelően a szokásjogtól eltérve csak azért nem olvashatja fel a legfiatalabb képviselő az esküszöveget, mert jobbikos. Őt nem azonos jogok illetik meg, mint a többi képviselőt?
Komolyan elgondolkodtató, hogy a vereséget feldolgozni nem tudó szocialisták óvodás-szerű viselkedését miként próbálja megoldani a házelnök, dr. Schmitt Pál úr. Miután az MSZP-sek felajánlották a Nemzetbiztonsági Bizottságot a Jobbiknak, szóban megegyeztek, majd azt, aláírás előtt visszavonták.
Lehet, hogy a házelnök döntése szokásjog szerint korrekt, de a döntése jelentésével gond van. Amit Önök, képviselők is megszavaztak, az, azt jelenti, hogy a parlamentben a megállapodás, az adott szó nem ér semmit, bármikor felrúgható. Közbeszédben ezt úgy mondják: Egy kalap ... (tudják, azt) se ér. Arról a bölcs szállóigéről már nem is beszélve kecskére káposztát, korruptra titkokat nem bíznak.
A gyűlöletkeltésről:
Megdöbbentő, hogy a köztársasági elnöktől a liberális szocialista, leköszönő miniszterelnökig, a maradék szocialistákig gyűlölet áradt a magyar nemzeti érdekekért radikálisan kiálló és felvállaló új képviselő csoport felé, miközben "zöldeknek" és az európai értékrendnek megfelelőnek minősíti a köztársasági elnök úr, a drogliberalizáció, a másságot dicsőítő, az idegenek betelepítése mellett kiálló, arról már TV-ben nyilatkozó liberális LMP-t. Félre értés elkerülése végett, nem vonom kétségbe, hogy ők is választói akaratot képviselnek. De kifogásolom a részrehajlást.
A köztársasági elnök úr határozottan szót emelt a gyűlöletkeltés ellen, mondandóját a Jobbikosoknak címezve, és nem vette észre, hogy közben a gyűlöletkeltők hálójába került.
Különös történése az ülésnek Vona Gábor fekete mellényben tett eskütétele, melyen a szíve fölött Imre és II. András királyaink Árpád-házi, sávozott, 9 oroszlánnal ékesített címerpajzsa - az emelvény mögött, a jobb oldalon az alsóházi teremnek is ékessége - a mellény hátán a bátorságot jelentő hímzett oroszlán képe látható. E két jelkép van a gárdisták mellényén is. A vélemények megoszlanak. Vannak, akik szerint, amit tett, szavát tartó, bátor, bár nem diplomatikus cselekedet, vannak, akik szerint ez provokáció. A Panem et Circensis-ből, a mellény és a jelképek kapcsán, jó ideje a cirkusz van aktuális figyelem elterelés végett műsoron.
A két történelmi jelképnek úgy tűnik, olyan hatása van ma is nemzeti identitással nem rendelkezőkre, hogy gyűlölködve, becsmérelve tombolnak, ha meglátják, és korlátozni kívánnak a nekik nem tetszővel kapcsolatosan alapvető állampolgári jogokat. Ebben a témában az Igazságügyi miniszter már tett feljelentést, amit az ügyészség a közelmúltban már egyszer elutasított. Meglátásom szerint dr. Sólyom László köztársasági elnök úr minősítése sajnálatosan elsietett, mert erről ítéletet csak a Bíróság hozhat. Azt pedig, hogy képviselői hamis esküt ki vagy kik tettek, azt, az idő a cselekedetek mérésén dönti el. Tény, hogy véleményével egyidejűleg többszázezer magyar állampolgárt is sikerült megbántania.
Engedjenek meg egy kérdést!
Nem kellene elgondolkodni azon, hogy kiket és miért zavarnak történelmi magyar nemzeti jelképeink? Az idegen felségjelek, melyek egyes szocialista képviselők zakóján láthatóak voltak, azok nem? Kérem, tegyék egymás mellé e két jelképet használó, megszüntetett Magyar Gárda minden tevékenységét a kiszolgáltatott vidéki lakosság megsegítésétől a gátépítésekig, és a 2006-os rendőrattakot! A kialakult elviselhetetlen közállapotokat! Legyen Önökben civil kurázsi! Kérem, legyen önálló, tapasztalatokon nyugvó önálló véleményük is!
Tisztelt képviselő Hölgyek és Urak!
Miként értékelik, Bajnai Gordon beszámolóját? Akinek köztudott a múltja, aki részese lett az ország szakadék szélére kerülésének? Ez az ember prédikál ünnepi illemtanról? Miért él a Fidesz-KDNP barátságosabb gesztusokkal az országot tönkre tevő hatalomból kiesett párt képviselői felé, miközben hozzájuk hasonlóan a most bejutott radikálisokra össztüzet zúdítanak, és intézményesítik a kirekesztést?
Ez lenne az annyira várt demokrácia, a forradalmi változás?
Egyben engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket arra az elfogadhatatlan, sértő magatartásra, amit a szocialista frakció többsége a Székely himnusz elhangzása alatt tanúsított, azzal, hogy elhagyták a termet, azzal, hogy viselkedni nem tudás révén pakolásztak, izegtek-mozogtak, beszélgettek. A viselkedni tudás is lehetne házbizottsági téma.
Tisztelt képviselő Hölgyek és Urak!
Önökön múlik, miként alakul a parlamenti munka révén Magyarország sorsa. A választásokat megnyerő, nemzeti összefogás jelmondata az: Itt az idő Nemzeti dalból vett idézet. Valóban idő van, sőt már késésben is vagyunk. Magam is innen hívok segítségül szavakat, az elköszönéshez. Nyílván Önök is emlékeznek Petőfi híres költeményében a "haza becsülete" gondolatkör kifejtésére is.
"Sehonnai bitang ember"-nek érezném magam, ha mindezt, a haza érdekében, nem tettem volna szóvá Önöknek a jobbítás szándékával, akiknek mostantól kezében hazánk és mindannyiunk sorsa.
Budapest, 2010. május 15.
A tevékeny hazaszeretet, a nemzeti összefogás érdekében:
Orbán Éva, közíró