Tisztelt magyar tanárok!
A fenti cikk arról szól, amit az élet valójában kihívásként megjelenít a mai magyar oktatási rendszerben. Kérem, engedjék meg, hogy egy olyan javaslatot ajánljak szíves figyelmükbe, amivel nagy esélyük lehet a fenti történet végleges lezárására. Lezárva ezzel egy olyan pestisként pusztító liberális oktatási törekvést, ami a magyarokat szétzilálja, gyermekeinknek már a kezdetekben megtörni igyekszik a gerincét, és naponta megkeseríti a családok életét.
Sztrájk! Ez az egyetlen lehetőségük. Sztrájk, meghatározatlan időre, ameddig le nem teszi a törvényhozás elé az ország vezetése azt a törvénymódosító javaslat-együttest, ami alapján a társadalmi együttélésre képtelen családok és sarjaik kiszűrhetők, elkülöníthetők, hovatovább büntethetők lesznek.
Tisztelt magyar tanárok!
Pontosan tudatában vannak a jelenség hatalmas hodrerejével! Fogy az idő, fogy a magyar, szaporodik a közveszélyes jelenség az iskolákban.
A magyar emberek döntő többsége törvénytisztelő, jogkövető állampolgár, akinek egyáltalán nem hiányoznának a drogos, és fegyverrel hadonászó deviánsok.
Tisztelt magyar tanárok!
Ismétlem, sztrájk! Minél előbb! Ne érdekelje Önöket, hogy ki mit mond erről! Pontosan tudják, hiszen legtöbbjük mára megtapasztalta, csak annyi jog illeti meg a dolgozókat, amennyit maguknak törvényes keretek között és törvényes eszközökkel kikényszerítenek.
Az Önök munkaadója az állam. Jelenleg az állam nem tesz meg mindent azért, hogy Önök tényleges biztonságban építhessék a jövő nemzedékét, s ezzel későbbi remélhetően támaszaink világlátását, emberi tartását, a valós tudás szükséglet mellett.
Kérem Önöket, ne késlekedjenek! Hivatásuk, életpályájuk gyakorlásának megítélése a tét. Azért ez a tét, mert a jövő nemzedéke részben Önökön keresztül fogja megítélni élet-környezetét, hiszen eljön az idő, amikor ráébrednek arra, mit és miket nem tettek meg értük a múlt tanítói és tanárai.
Ha lesz okuk erre - és csakis Önökön múlik, hogy lesz-e ilyen ok - az kőkemény ítélet lesz.
A magyar szülők azt várják el a magyar államtól, hogy gyermekeik legkevesebb ameddig tankötelezettségükből eredően eleget tesznek mindennapi feladataiknak, mint bárhol máshol az élet területén, köteles minden eszközzel gondoskodni az ő biztonságukról. Értendő ez lelki, szellemi, ma meg már azután sajnos testi vonatkozásban is.
Fiaink felnőttek. Sok olyan elvetendő magatartásformával találkoztak tanulmányi idejük alatt, ami meg nem engedhető. És a magyar állam nem tett semmit annak érdekében, hogy ez meg ne történjen.
Sztrájk! Ez a megoldás, tisztelt magyar tanárok!
Lássanak hozzá, szervezzék meg a tárgyalásokat, s ha az nem vezet eredményre igen rövid idő alatt, ne gondolkozzanak. Sőt, akár vonják be a családokat is, hiszen gyermekeik ártatlan testi épsége forog naponta veszélyben.
És ha az állam nem képes garantálni a tanulók, és a tanárok testi és vagyoni sértetlenségét, vegyék kezükbe az ügyek rendezését. Ugyanis kit érdekel a jog, ha valakinek a gyermeke életre szóló testi, lelki sérüléseket szerez az antiszociális hordalék miatt. És ehelyütt a hordalék kifejezés semmilyen szélsőséges tartalmat nem hordoz, hanem egyszerű ténymegállapítás.
Igen, azokat a tanköteles korú fiatalokat végső megoldásként életbiztonsági szempontok alapján megkerülhetetlenül el kell különíteni a többiektől térben, időben - akár szabadságaik megvonásával.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Hálásan köszönöm minden volt tanítómnak és tanáromnak, amit vállvetve értünk megtettek.
Akik közülük ma is élnek még, jó egészséget kívánok!
Ferencváros, 2010. október 20.
Lengyel Károly