*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Kedves Orbán Viktor! Köszönöm, hogy érdeklődő levelével megtisztelt
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Orbán Viktor!
Köszönöm, hogy érdeklődő levelével megtisztelt. Mellékelten küldöm a kitöltött kérdőívet, azonban - mint nemzetben gondolkodó magyar ember - erős késztetést érzek, hogy szöveges javaslataimmal is kiegészítsem az abban foglaltakat. A mellett, hogy a Kormány eddigi tevékenysége komoly reményekre ad okot a jövőre nézve, ha nekem már nem is (74 éves vagyok - Szászfalvi Laci ezt megerősítheti), az általam felnevelt 6 gyermeknek, és 10 unokámnak annál inkább. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért, mondanivalómat témánként pontokba szedem, bár meglehetősen ötletszerű csoportosításban:
A.) BELPOLITIKA:
1.) Igazi nemzeti együttműködésre csak akkor számíthatnak, ha az emberek (ez az Ön kedvenc szóhasználata) rács mögött tudhatják Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Veres Jánost, Demszky Gábort, és az összes többi korrupt volt vezetőt, beosztottat (A kishalak felelősségre vonása vajmi kevés!).
2.) Az "elvtársi nyugdíjakat" a volt alapszervezeti párttitkároktól és helyi tanácselnököktől, illetve a szociál-liberális kormányok lakájaitól kiindulva a csúcsokig vissza kell nyesni az átlagnyugdíj szintjére, bár a minimál nyugdíjnál sem érdemelnek többet (Ismerek olyan járási első titkárt, aki 89- ben határőr őrnaggyá ejtőernyőzött úgy, hogy soha nem volt fegyveres szolgálatban a Munkásőrségen kívül. Fogadni mernék, hogy legalább kétszer annyi a nyugdíja, mint az enyém, 42 évi közszolgálat után.) Az így megtakarított pénzt jó volna szétosztani azok között a nyugdíjasok között, akik becsülettel végiggürcöltek egy életet, jó hogy nem éhbérért.
3.) Az úgynevezett "baloldal" ismételt hatalomra kerülését, belátható időn belül, szerintem minden eszközzel meg kell akadályozni (Szili Katalin ide, vagy oda!) Éppen ezért, az Ön helyében arra játszanék, hogy a későbbi "váltópárt" a JOBBIK legyen. Az egészet úgy kezdeném, hogy a létező gárdákat, őrseregeket, meg mit tudom én miket, betagosítanám a szerveződő tartalékos hadseregbe, méghozzá a központi parancsnokság alá rendelt saját parancsnokság megtartásával. Garantálható, hogy rájuk lehetne leginkább számítani a haza védelmének első vonalában. Ide még csak annyit, hogy a jelenlegi ellenzéki palettán egyedül Vona Gábort tudom Önhöz méltó partnernek elképzelni. Olyan ellenzékinek, aki tartja a szavát, s szemtől szembe, magyar módra küzd az igazáért: lám minden fontos előterjesztést sorban megszavaznak, még támogatóik táborának fogyatkozása árán is. Vona Gábor nem a Csurka Pista bácsi. Ami az LMP- t illeti, Mesterházy éppen a napokban szólt egy olyat, ami azok számára is megvilágította a lényeget, akik eddig nem tudták. Azt mondta: "Kedves volt ifjú szocialista tagtársam, Siffer frakcióvezető úr...."
4.) Ha már a fegyveres erőknél tartunk: egyértelmű, hogy az országban egyetlen külföldi kapcsolattal rendelkező fegyveres testület nem lehet (pl. IN-KAL-t teljesen ki kell söpörni) a szerződésekben rögzített NATO egységeken kívül. (Kérdezem: mi a jó fenét keres éppen napjainkban védelmi miniszterünk és vezérkari főnökünk Izraelben, mely ország immár közutálatnak örvend a világban, folytonos agressziós cselekedetei miatt? Én nem szeretném, ha még egyszer bárhol, bármikor utolsó csatlósok lennénk, mert nem látunk előre, és túl becsületesek vagyunk!)
5.) Főleg a vidék közbiztonságának érdekében igenis szükségesnek látom a csendőrség megszervezését, a rendőrségtől elhatárolt feladatokkal. Ha a Kormánynak már van terror elhárító alakulata - ami nem baj - a vidéki embereknek is legyen mentsváruk! Ami a rendőrséget illeti, szerintem nem létszámbővítésre, hanem minőségi megerősítésre van szükség, elfogadható fizetésekkel (Pintér miniszter úr láthatóan, zömében csak régi módon képes gondolkodni. Nem csodálom: abban nevelődött, és töltötte élete legjavát)!
6.) Anyagi vonatkozásban talán legnehezebb, de szerintem is meg kell kísérelni külföldi kézbe került közműveink, állami cégeink visszaszerzését. Ahol lehet, a privatizációs szerződések szigorú felülvizsgálatával - ez egyébként valamennyi privatizációs szerződésre érvényes, az országon belül is, önkormányzati szintekig - végső esetben visszavásárlással.
7.) Amit Magyar Bálinték az oktatásüggyel műveletek, az katasztrófa. Itt most nincs lehetőség arra, hogy tartalmi és finanszírozási kérdésekbe mélyedjek (ami a tartalmat illeti, az alsó- és középfokú oktatás nevelési programjainak, valamint a kötelező alapműveltségi szint normáinak kidolgozását Baranyi Karcsiékra bíznám) Szerkezeti kérdésekben viszont, vannak meglátásaim. Egészen röviden: a legkisebb településeken is legyen alsó tagozat. 12 gyerekig 1, azon felül 24- ig 2 tanítóval, 36- ig 3- al, és így tovább. Az első négy osztály után vagy 8 osztályos gimnázium, vagy szakosított (szükség esetén körzeti) oktatás legyen 8 osztályig. A kettő nevelési- és tanterve teljesen azonos kell, hogy legyen! A továbbiakban (a 9. évtől) célszerű volna különválasztani az általános gimnáziumot és szakképzést. Nyolcadik általános, illetve 4 alsó gimnázium után a szülő és a gyerek választhasson a kettő közül. A gimnázium felső tagozata és a szakképző iskola egyaránt négy éves legyen! Előbbi azért, hogy ne szakbarbárokat neveljünk, legyen idő az általános műveltség gyarapítására is. A szakmai képesítés ily módon érettségihez kötött legyen. Utána a szaktechnikus (művezető) képzés + két éves legyen. A jelenlegi pedagógus gárdát az én felelősségemre nyugodtan meg lehet "tizedelni", mégpedig nem felülről: minden tantestületben nagyon jól tudják, kik azok, akik lelkiismeretesen, becsülettel dolgoznak, s kik azok, akik csak lébecolnak, és a tanítási szüneteket várják. Döntsenek tehát saját maguk! A megmaradókat viszont nagyon rendesen illik megfizetni.
8.) Egészségügyi és szociális rendszer. Előbbihez nem szólok hozzá azon kívül, hogy Molnár Lajos és Horváth Ágnes azok közé tartoznak, akiknek szintén rács mögött a helyük. A családtámogatási rendszer nagyon jó irányba fordult, csak így tovább! Megélhetési gyerekgyártást azonnal megszüntetni, segélyezés csak a munkaképteleneknek (azok közül is azoknak, akiknek nincs más megélhetési forrásuk) járjon, szinte egyénekre bontva, önkormányzati feladatként. A közmunka rendszert teljessé kell tenni! Miniszterelnök úr! Hadd mondjak el egy élményemet: mikor Kiskőrösön, az egyetemista zászlóaljban katonáskodtam, kiképzés után minden délután dolgoztattak bennünket: a laktanyaudvar végében építenünk kellett kézi erővel és kubikus talicskákkal a lőtérhez egy hatalmas golyófogó sáncot. Július végén szereltünk le, a golyófogó előbb készen lett. Erre fel elkezdették velünk visszateríteni az egészet. Évtizedek múltán jöttem rá, hogy ebben volt logika. Hülye egy logika, de volt. Nos, ha a munkaképes ember pénzt akar látni, akkor is dolgozzon, ha annak egyébként értelme nincs, bár szerintem mindenkinek tudunk értelmes tevékenységet biztosítani!
B.) KÜLPOLITIKA:
1.) Az amerikaiak stupidok, az izraeliek emberellenes bűnözők. Mi ezektől óvakodjunk még akkor is, ha náluk vannak a nagy pénzek! Viszont egy erős, egységes Európa létkérdés számunkra, mégpedig az oroszokkal együtt (ezek az oroszok, már nem azok az oroszok). Nagyon díjazom, hogy bevonják őket az európai rakétavédelmi rendszerbe. Mindenesetre jól jegyezzük meg! Itt Egyesült Államokat nem lehet csinálni! Európa nem bevándorlókból verbuválódott népességből, hanem ezer évesnél idősebb nemzetállamokból áll. Aki ezt nem képes figyelembe venni, az hülye a politikához. Éppen ezért: szuverenitásunk érdekében szükség esetén revideálni kell még a Lisszaboni Szerződést is! (Nem lesz nehéz, mert ebben nem leszünk egyedül!). E tekintetben a kormány bátorsága az indulásnál, nagyon is elismerésre méltó. A globális pénzhatalomnak és az azt kiszolgáló zsidó-liberális politikának a végtelenségig ellent kell állnunk! Figyelem! Nem vagyok sem rasszista, sem antiszemita, csupán a tényekből és a közkézen forgó szóhasználatból indulok ki! (Rengeteg kiválóbbnál kiválóbb, tiszteletre méltó zsidó embert ismerek, akár Izraelen belül is).
2.) Azt gondolom, hogy a kaukázusi népekkel, irániakkal, az arab világgal és a távol keletiekkel (India, Kína, Japán, Indokína, Dél-Korea, Malajzia, Singapur Vietnam és a többi elő-indiai állam, no, és Afrikát és Ausztráliát se felejtsük ki) a lehető legjobb kapcsolatokat kell kiépíteni, de a tömeges beáramlást sehonnan sem szabad megengedni (lásd. Németország, Franciaország, stb.)
3.) Függetlenül elkötelezettségeinktől, legyünk mi a világbéke nagykövetei az egész Golyóbison! Nekem hitem van - bár különösebben vallásos nem vagyok - s azt kell mondanom, hogy ebben a felbolydult világban képviselnünk kell a keresztényi értékrendet (s ahol lehet, ne hagyjuk ki a lehetőséget ősi magyar erkölcseink, normáink terjesztésének sem!)! Persze el kell ismernünk a talmudisták kivételével minden vallás létjogosultságát!
C.) ALKOTMÁNY:
1.) A preambulumban a Szent Korona tanra történő hivatkozás kapcsán, praktikus okokból, ki kell mondani Történelmi Alkotmányunk jogfolytonosságát. Ez esetben ugyanis az 1944. március 19- e óta született valamennyi jogszabály és szerződés semmisnek mondható ki, ha szükséges. Az Alkotmánnyal kapcsolatos egyéb véleményeimet részben internetes médiákon, levelezéseken keresztül részben nyilvánosságra hoztam, s ha módom lesz rá, ezután is megteszem.
2.) Végül van egy vízióm, ami adott esetben realitás is lehetne. Lényege: a Szent Korona égisze alatt megalakítani egy Dalmát-Horvát-Szlavon - Magyar királyságot. Kellene keresni a horvátoknál egy dinasztia alapításra alkalmas Zrínyi származékot, s jelképesen Mohács alatt, a két ország határán, a Duna jegén királlyá választani, Budavár székhellyel. Az alkotmányos monarchia mindenkori miniszterelnöke magyar volna, a tárcákat létszámarányosan osztanák el, az Országgyűlés felváltva ülésezne Budapesten és Zágrábban. Ez a királyság nem annyira "Zrt", mint "Nyrt" lenne, amihez a történelem kínálta lehetőségeken belül, egyenként folyamatosan csatlakozhatna Vajdaság, Bánság, Észak-Erdély, Kárpátalja, Dél-Szlovákia, Burgeland, esetleg Szlovénia, vagy akár mások is. Szerintem EU- s elnökségünk alatt meg lehetne kezdeni a tapogatózásokat ez ügyben, a mag elültetése céljából.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Kérem, bocsássa meg, ha levelem az elvártnál valamivel hosszabbra sikeredett, de el kellett mondanom, amit a szívem és az eszem diktált! Persze mindez töredéke annak, amit még el tudtam volna mondani.
Befejezésül csak annyit, hogy Ön milliónyi nyugdíjashoz juttatta el levelét, minek alapján fenntartom az a jogomat, hogy ezt a levelet nyilvánosságra hozzam, bármilyen körben.
Tisztelettel:
Katona Ferenc
Nyugalmazott c. főtanácsos