Dátum: 2010. november 29. 6:45
Tárgy: Az új Magyar Alkotmány..
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Szép ünnepeket, jó egészséget és boldog újévet! P.J.
Azt álmodtam, hogy barátom édesapja felszólított a magyar Parlamentben, adjam elő az új alkotmánnyal kapcsolatban előkészített javaslataimat.
Azzal kezdtem, hogy akkor, amikor az országgyűlés új kormány összetételét meghatározza, ne a miniszterelnök személyére szavazzon, hanem arra, kik legyenek a szakminiszterek. Így nyilvánvalóan szakemberek kerülnek a minisztériumok élére. Ezek a miniszterek aztán maguk közül válasszák ki a miniszterelnököt, akinek ezek szerint szabad döntésük alapján engedelmeskednek.
Barátom édesapja élénken bólintott.
1. javaslat
Az országgyűlés, ne a miniszterelnököt válassza meg, ne őt bízza meg a végrehajtó hatalommal, hanem a szakminisztereket válasszák meg. S azok feladata legyen aztán maguk közül a miniszterelnök megválasztása, tehát a kormány kialakítása, hiszen így minden protekció rokonszenv vagy ellenszenv kiküszöbölődik, s az eddigieknél békésebb és hatékonyabb munkaközösséggé válna az ország kormánya.
Erre a gondolatra Németországban tartózkodásom harminc éve alatt jutottam, amikor érthetetlennek tartottam, hogy a kormányokból éppen a legműveltebbeknek tartott miniszterek váltak ki. A kancellár akolbólintotta őket ki. Neveket sorolok fel : Biedenkopf, …… a volt Bajor kormányból Hans Maier.
De én ott nem ismertem közelebbről, vagy akár személyesen a politikai porondon szereplő személyiségeket, míg otthon az egyik barátom miniszter volt, a másik svájci nagykövet, a harmadik kormánytanácsadó. Nekik is felvetettem a témát. dr. Győriványi Sándor, aki mint kisgazdapárti Antall
meghívására töltötte be a munkaügyi tárcát, aki súlyos betegsége után mondott le, mondván az éjfél utáni gyakori megbeszélések okozták szinte végkimerülését, németországi tartózkodása során érte a rosszullét, s az ottani kórháznak köszönheti, hogy életben maradt. Antallról nem panaszkodott, de én úgy gondolom őt óvta a felelősségtől. Ő volt a főnök és Sándor a kinevezettje. Egy kinevezett barátom sem panaszkodott kinevezőjére, hiszen ezzel arra a kérdésemre kellett volna válaszolnia: miért nem mondtál le ? S mikor én merészeltem a számukra sem barátnak nevezhető kinevezőről véleményemet megírni, akihez nem kötötte őket baráti kapcsolat, egyszerre elhallgattak. Évtizedes barátságunk sínylette ezt meg, pedig nem az ő kinevezésük megalapozottságát, jogosságát vontam kétségbe.
Tárgy: Az új Magyar Alkotmány..
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Szép ünnepeket, jó egészséget és boldog újévet! P.J.
_______
Párbeszéd az új Magyar Alkotmányról (Lásd: a www.nemzetihirhalo.hu -n / Publicisztika / Popovits János)
A politika számomra a közösség ügyeivel való elkötelezett foglalkozás. Így ez eddig a legszentebb, lelkismereti ügyem volt és marad is. Annyira amennyire egyetemes értékrend-etikai alapja - melyet folytonosan csiszolok, s már a 330.bejegyzésénél tartok - életemben vallásos erkölcsiségemet is megelôzi.
Szemléletem kapcsán éppen ezért ajánlom az új Magyar Alkotmány idôszerû párbeszédéhez barátom, Rôczey János csatolt anyagát, amelynek vezérfonalával tökéletesen egyetértek.
Popovits János, München
_________________________________
Az új Magyar Alkotmány
Azt álmodtam, hogy barátom édesapja felszólított a magyar Parlamentben, adjam elő az új alkotmánnyal kapcsolatban előkészített javaslataimat.
Azzal kezdtem, hogy akkor, amikor az országgyűlés új kormány összetételét meghatározza, ne a miniszterelnök személyére szavazzon, hanem arra, kik legyenek a szakminiszterek. Így nyilvánvalóan szakemberek kerülnek a minisztériumok élére. Ezek a miniszterek aztán maguk közül válasszák ki a miniszterelnököt, akinek ezek szerint szabad döntésük alapján engedelmeskednek.
Barátom édesapja élénken bólintott.
S itt ért véget az álmom. S érhető, hogy bólintott. Hiszen dr. Bárányos Károly, nem párthoz tartozása alapján került 1945-től egészen a negatív „fordulat" évéig miniszteri feladatkörbe, hanem azért, mert elismert szakember volt. Érthető hát, hogy bólogatott. Esetleg arra is, hogy a miniszterek válasszanak maguknak főnököt, tehát ők válasszák meg maguk közül miniszterelnököt.
Ez a gondolat, hogy az országgyűlés válassza meg a minisztereket s azok maguk közül a miniszterelnököt, már régóta foglalkoztat.
++++
Álmomban, pedig nagyon erőlködtem, nem jutott több eszembe, minek kellene még, hogy új alkotmányunkban feltétlenül szerepeljen.
++++
Így hát most már ébren folytatom.
Tekintettel arra, hogy barátom nem értett egyet a történettel, mondván ez nem történhetett így, ahogy írom s így nyilván ő a hiteles, hiszen édesapjáról van szó, alkotmányunk kiegészítésére szolgáló javaslatomat ezért másképpen adom elő:
Ez a gondolat, hogy az országgyűlés válassza meg a minisztereket s azok maguk közül a miniszterelnököt, már régóta foglalkoztat.
++++
Álmomban, pedig nagyon erőlködtem, nem jutott több eszembe, minek kellene még, hogy új alkotmányunkban feltétlenül szerepeljen.
++++
Így hát most már ébren folytatom.
Tekintettel arra, hogy barátom nem értett egyet a történettel, mondván ez nem történhetett így, ahogy írom s így nyilván ő a hiteles, hiszen édesapjáról van szó, alkotmányunk kiegészítésére szolgáló javaslatomat ezért másképpen adom elő:
1. javaslat
Az országgyűlés, ne a miniszterelnököt válassza meg, ne őt bízza meg a végrehajtó hatalommal, hanem a szakminisztereket válasszák meg. S azok feladata legyen aztán maguk közül a miniszterelnök megválasztása, tehát a kormány kialakítása, hiszen így minden protekció rokonszenv vagy ellenszenv kiküszöbölődik, s az eddigieknél békésebb és hatékonyabb munkaközösséggé válna az ország kormánya.
Erre a gondolatra Németországban tartózkodásom harminc éve alatt jutottam, amikor érthetetlennek tartottam, hogy a kormányokból éppen a legműveltebbeknek tartott miniszterek váltak ki. A kancellár akolbólintotta őket ki. Neveket sorolok fel : Biedenkopf, …… a volt Bajor kormányból Hans Maier.
De én ott nem ismertem közelebbről, vagy akár személyesen a politikai porondon szereplő személyiségeket, míg otthon az egyik barátom miniszter volt, a másik svájci nagykövet, a harmadik kormánytanácsadó. Nekik is felvetettem a témát. dr. Győriványi Sándor, aki mint kisgazdapárti Antall
meghívására töltötte be a munkaügyi tárcát, aki súlyos betegsége után mondott le, mondván az éjfél utáni gyakori megbeszélések okozták szinte végkimerülését, németországi tartózkodása során érte a rosszullét, s az ottani kórháznak köszönheti, hogy életben maradt. Antallról nem panaszkodott, de én úgy gondolom őt óvta a felelősségtől. Ő volt a főnök és Sándor a kinevezettje. Egy kinevezett barátom sem panaszkodott kinevezőjére, hiszen ezzel arra a kérdésemre kellett volna válaszolnia: miért nem mondtál le ? S mikor én merészeltem a számukra sem barátnak nevezhető kinevezőről véleményemet megírni, akihez nem kötötte őket baráti kapcsolat, egyszerre elhallgattak. Évtizedes barátságunk sínylette ezt meg, pedig nem az ő kinevezésük megalapozottságát, jogosságát vontam kétségbe.