Date: 2011. február 21.
Subject: Sajnálom, hogy nem lelkesítő reakcióim vannak leveleidre.
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
Kedves Jóska!
Szerencsés ember vagy, hogy ilyen felvételeket küldenek neked. Én is szerencsés vagyok, hogy kapcsolatunk révén megtisztelsz a képekkel, amelyek szép emlékeket ébresztenek. Sok helyen megfordultam a felvételeken láthatók közül. Maradandó élményeket kaptam. Szívesen elmennék újra ezekre a helyekre, mint nyugdíjas turista, és gondtalanul élvezném az élményt újra. Bármerre jártam, bármerre éltem, nem volt honvágyam, de ha hosszabb időre elmenetem, látogatóba szívesen jöttem és természetesen szereteteimet is akartam újra látni.
Ott éreztem jól magam, ahol a megélhetésem biztosítható volt.
Mint láttad szép környezetben élek. Ebben az élettéreben jól érzem magam. Elképzeltem mikor idejöttem, itt letudnám élni életem hátralévő részét. A körülmények változnak és megélhetési lehetőségek romlanak, ezért az érzések is megváltozhatnak. A körülmények romlása változtatásra készteti az embert, ha élni akar és nem csak tengődni. Már elindult az életterem felszámolása, mert nem bírom fenntartani. befejezéséről már nem is álmodom, csak reménykedem a csodában. Én azt vallom az a hazám, ahol emberhez méltóan élhetek. Ezt az életet kiérdemeltem, megdolgoztam érte itt, de nem kapom meg a szülőföldemen.
Sajnálom, hogy nem lelkesítő reakcióim vannak leveleidre, de küszködöm a fennmaradásért, mert a remény hal meg utoljára, és vele az ember. Sajnos a szüleimet láttam, ahogy feladták, mert nem bírták tovább az élet megpróbáltatásait. Én még bírom!?
Minden jót neked,
J.Lajos a Vadász, még mindig tízmilliomodik nyugdíjas Magyarországról!
J.Lajos a Vadász, még mindig tízmilliomodik nyugdíjas Magyarországról!