From: Szasz Lorant
Date: 2011. február 28.
Subject: Új Zas vers
To: Kutasi József
Subject: Új Zas vers
To: Kutasi József
MEG NEM ADNI MAGAMAT
(Vallomás alkonyatban)
Meg nam adni magamat a kaszásnak
értem a parti fűzek felállnak,
fortisszimóba kezd egy rigó a fámon,
görögtüzeket látok a látóhatáron.
Édesanyám tele tette a tarisznyámat,
vittem benne verset, szavakat, vágyat.
Azt irom és azt mondom az Uramnak,
hogy a felhők felettem utat mutatnak.
Én mindig arra a tisztásra lépek,
ahol vitézek törtek lándzsát, véreztek kenézek.
Igy gyűrűzik a kődobás a mozdulatban,
a földben nyugalom van, a kőben vas van.
Teremteni jöttem, ha kell, egy jobb világot,
velem vannak költők és diákok,
a szemük az, ami a hajnali csillag,
szikrázik, ég : az élet vizéből ittak.
Zas Lóránt
-- Napváros, 2011. febr. 28. --
(Vallomás alkonyatban)
Meg nam adni magamat a kaszásnak
értem a parti fűzek felállnak,
fortisszimóba kezd egy rigó a fámon,
görögtüzeket látok a látóhatáron.
Édesanyám tele tette a tarisznyámat,
vittem benne verset, szavakat, vágyat.
Azt irom és azt mondom az Uramnak,
hogy a felhők felettem utat mutatnak.
Én mindig arra a tisztásra lépek,
ahol vitézek törtek lándzsát, véreztek kenézek.
Igy gyűrűzik a kődobás a mozdulatban,
a földben nyugalom van, a kőben vas van.
Teremteni jöttem, ha kell, egy jobb világot,
velem vannak költők és diákok,
a szemük az, ami a hajnali csillag,
szikrázik, ég : az élet vizéből ittak.
Zas Lóránt
-- Napváros, 2011. febr. 28. --