Kósza gondolatok a rothadó világról...
2011. 05. 26. csütörtök. - 23:02 Kitartás.hu
Talán a legtöbben, akik változást óhajtanak hazájukban, s emocionalitásuktól vezérelve kiáltják a világnak különböző jelszavaikat, gondolataikat, legbelül nem hisznek abban, hogy az, melyet megálmodtak, valóra fog válni az életükben, vagy akár valaha. Így tehát nem lehet csodálkozni, hogy érdemi előrelépés nem történik. Mert minden nagyszerű emberi cselekedetnek alapja a hit. A bajok forrásait pontosan meghatározni nem tudják, csak érzik, hogy valami nagyon nincs rendjén, s en bloc az egész világ rothad, pusztul, hanyatlik.
Ez a megérzés mondhatni ösztönös. Való igaz. A hanyatló Róma aspektusában szemlélni napjaink eseményeit nagyon is helytálló, mert ha megvizsgáljuk, látjuk, hogy akkoriban (is) hanyatlott minden, ami szellemi, minden, ami nem a puszta matériához ragadt, minden, ami transzcendes-közeli. E szempontok alapján pedig borítékolhatóak az események. Mert aki nem akar élni, annak halála törvényszerű. Európa pedig szemlátomást nem kér az életből. Helyesbítsünk azonban; a valódi Európa élni akar, azok, akik a fehér rassz immunrendszerét képezik, a nemzetek élni akarását jelképezik, fel fogják venni a harcot Európa túlélésért folytatott küzdelmében.
Mert jó, ha valamit az eszünkbe vésünk. A liberalizmus egy önpusztító eszmeiség, a leginkább szemléletes hasonlattal akkor élünk, ha egy kórokozóhoz, egy parazitához hasonlítjuk, mely a dolga végeztével szintén megsemmisül. A pusztulás jelei, a halál lehelete már a nyakunkon érezhető, ha kilépek az utcára, kifejezéstelen arcokat látok, melyekről legfeljebb a teljes közönyösséget, a fásultságot lehet leolvasni.
A nagyvárosokban, főleg a fővárosban, a különböző lakótelepeken látni még a bolsevizmus hatásait épületek formájában is. Nagy, minden művésziséget nélkülöző kocka épülettömbök láthatóak, melyek az ún. 'szocialista realizmus' jegyében épültek. Hű tükörképei és kifejezői ezek lélekromboló betontömbök a zsidó materializmusnak, de ugyanezek igazak a ma oly' divatos 'üvegpalotákra' is.
A történelem nem ismer tréfát, nem ismer egyéni jogokat, a történelem üzenete - többek között - az, hogy azok a liberális lózungok, amelyet úgy csúfolnak, hogy "emberi jogok", "humanizmus", nem létezőek, nem élőek, nem mások, mint merő hazugságok. Azonban bennünk él az a hit, mely a tömegemberből hiányzik. Ismerjük a problémák gyökereit, a rothadó világ sorsát. Gyógyíthatatlan. Jelenleg haldoklik. Azonban minden egyes vég magában hordozza valami újnak a csíráját is. A hitünk rendíthetetlen a tekintetben, hogy az új világ a valóság eszmeisége alapján fog felépülni.
Lantos János - Kitartás.hu
2011. 05. 26. csütörtök. - 23:02 Kitartás.hu
Talán a legtöbben, akik változást óhajtanak hazájukban, s emocionalitásuktól vezérelve kiáltják a világnak különböző jelszavaikat, gondolataikat, legbelül nem hisznek abban, hogy az, melyet megálmodtak, valóra fog válni az életükben, vagy akár valaha. Így tehát nem lehet csodálkozni, hogy érdemi előrelépés nem történik. Mert minden nagyszerű emberi cselekedetnek alapja a hit. A bajok forrásait pontosan meghatározni nem tudják, csak érzik, hogy valami nagyon nincs rendjén, s en bloc az egész világ rothad, pusztul, hanyatlik.
Ez a megérzés mondhatni ösztönös. Való igaz. A hanyatló Róma aspektusában szemlélni napjaink eseményeit nagyon is helytálló, mert ha megvizsgáljuk, látjuk, hogy akkoriban (is) hanyatlott minden, ami szellemi, minden, ami nem a puszta matériához ragadt, minden, ami transzcendes-közeli. E szempontok alapján pedig borítékolhatóak az események. Mert aki nem akar élni, annak halála törvényszerű. Európa pedig szemlátomást nem kér az életből. Helyesbítsünk azonban; a valódi Európa élni akar, azok, akik a fehér rassz immunrendszerét képezik, a nemzetek élni akarását jelképezik, fel fogják venni a harcot Európa túlélésért folytatott küzdelmében.
Mert jó, ha valamit az eszünkbe vésünk. A liberalizmus egy önpusztító eszmeiség, a leginkább szemléletes hasonlattal akkor élünk, ha egy kórokozóhoz, egy parazitához hasonlítjuk, mely a dolga végeztével szintén megsemmisül. A pusztulás jelei, a halál lehelete már a nyakunkon érezhető, ha kilépek az utcára, kifejezéstelen arcokat látok, melyekről legfeljebb a teljes közönyösséget, a fásultságot lehet leolvasni.
A nagyvárosokban, főleg a fővárosban, a különböző lakótelepeken látni még a bolsevizmus hatásait épületek formájában is. Nagy, minden művésziséget nélkülöző kocka épülettömbök láthatóak, melyek az ún. 'szocialista realizmus' jegyében épültek. Hű tükörképei és kifejezői ezek lélekromboló betontömbök a zsidó materializmusnak, de ugyanezek igazak a ma oly' divatos 'üvegpalotákra' is.
A történelem nem ismer tréfát, nem ismer egyéni jogokat, a történelem üzenete - többek között - az, hogy azok a liberális lózungok, amelyet úgy csúfolnak, hogy "emberi jogok", "humanizmus", nem létezőek, nem élőek, nem mások, mint merő hazugságok. Azonban bennünk él az a hit, mely a tömegemberből hiányzik. Ismerjük a problémák gyökereit, a rothadó világ sorsát. Gyógyíthatatlan. Jelenleg haldoklik. Azonban minden egyes vég magában hordozza valami újnak a csíráját is. A hitünk rendíthetetlen a tekintetben, hogy az új világ a valóság eszmeisége alapján fog felépülni.
Lantos János - Kitartás.hu