10.044 - Tizenegyen örültünk a Turul-szobor végleges fennmaradásának

Feladó: LOUIS HORVATH

Dátum: 2011. június 26. 17:51
Tárgy: Tizenegyen örültünk a Turul-szobor végleges fennmaradásának
Címzett: Kutasi József Antal

Tizenegyen voltunk, énekeltünk. Nem furcsa, a Nap 11 évenként éri el maximumát? Ez jövőre lesz újra így.

Elgondolkodtam, vajon annyira tanyát ütött bennünk a harag, a tiltakozás, a mindenáron hajszolása az ütközésnek, hogy átlépünk az örömök felett? Őseink ugyanígy tettek. Mert ideje van a gyülekezésnek, Ideje van a harcnak, és ideje van a győzelem ünnepének. Megtettük, amit a szívünk kért.

Jó volt együtt - köztetek. Hálásan köszönöm Mindőtök szeretetét, amit elhoztatok és kézről kézre adtatok. Hiszek abban, ettől picivel jobbakká váltunk - legalább őseink előtt.

Küldöm szeretettel a képeket - ennyi sikeredett. Elnézést kérek azoktól, akiknek címük hiányában nem tudom eljuttatni a képeket, de hátha tudtok segíteni ebben. És előre is megköszönöm a többi képet. Amikor erőtök, időtök és kedvetek engedi, emlékezzetek meg ezekről a percekről.

Tudjátok, néha percek adatnak, s aki nem ismeri fel a lelke ablakán kopogtatót, lehet hosszú úgy marad bezárkózva, egyedül és továbbra is csak a harc élteti. Hiszek abban, ez a Világ elfogadja a jót, és ezek a lélekhullámok egyszer partot érnek. Legfőképpen vigyétek hírét, illik és kell ünnepelni a legkisebb jót is. Igen, meg kell állni egy percre és megadni a módját egy boldog időnek, hogy az szétterülve a lelkekben újabb és több indíttatást keltsen hasonló kézfogásra. EGYütt, mi MAGunk!

Áldja Isten MAGYARORSZÁGot!

Testvéri szeretettel:

Karcsi