Kísért a múlt Mély kútba hullt Zajos jelen világa.
Időtől meggyötört, púpos hátú járdák macskaköves utcám kétfelől karolják.
Apám mindig komor volt, Felhõk vonultak homlokán.
Biciklizik a nagy-nagyisten. Pedált teker és csűrcsavar. Bámulja: nyelvünkön Mint burjánzik A ragya és a Va r.
Kilépsz egy ajtón s már nem vagy otthon. Átlépsz egy határt és nincsen hazád. Nem vár Őshaza, a kincses Orhon Végleg bezárta kristály-kapuját.
Bennem rettegett, nagy folyók zúgnak, harcra önvalómmal harag hevít, s talán hiszem: vár valahol Isten, a felmagasztosító genezis.
M ú z s á m ha volna, csókom
Árulás készül ellenem, már megint üldözött vagyok, lopva mutatják arcukat szemem mélyén a csillagok.
Bambuszág madárral
Átölelhető, parányi Otthon. Itt nem futkároz metró, nincsen kikötő.