Kutasi Ildikó:
Az ember élete olyan mint egy befejezetlen könyv, mindig csak azt tudod mi volt eddig, mi volt az utolsó sorba leírva... De azt, hogy mi van a folytatásban vagy hogy mi maga a folytatás, nem tudhatja..hisz akkor íródik..abban az aktuális percben..
Mindenki reméli, hogy csupa jó dolgot dokumentálnak le a következő percben, hogy talán élete következő sora az, amire mindig is várt.. Bármi is vár rám, bármi jó vagy rossz szeretném nyugodtan átélni, szeretném úgy átvészelni hogy tudjam, senkit nem hagyok magára értetlenül, kérdésekkel, veszekedéssel elválva..
Hisz az ember, a körülötte élők világát átformálhatja, megváltoztathatja egyetlen jó vagy rossz dologgal is akár... a kérdés csak az hogy hogyan teszi mindezt.. Nem tudhatod mi vár rád.. a következő percben, reggelen, kanyarban, sarkon.. mi a következő amit meglátsz, felfedezel..
Ez olyan dolog amikor az ember egy ködös utcán halad a célja felé.. az előtte lévő út olyan szürke és annyira sötét hogy nem lát semmit szinte.. de mégis megy, egyre csak halad, mert tudja hogy a célja a ködön túl van. Néha látja a fel-fel tűnő alakokat, tárgyakat, eseményeket.. de mennie kell, nem állhat meg.. Hisz ez így lett leírva, nem változtathatja meg a már leírt sorokat.. s nem haladhat visszafelé, csak előre..