Mind politikai menekült 1956 december elején Németországba kerültem.
Magyarországon (Kiscsévi Állami Gazdaság, Pilisjászfalu), 1953. szeptember 1.- töl gyakornok, brigádvezető és agronómus voltam. Az összes társadalmi munkákban - aktív -, rész vettem. DISZ-titkár (Dolgozó Ifjúsági Szövetség), Kommunista Párt tagjelöltje, a fiatalság kultúra- és sport szervezője stb.
Az Állami Gazdaságban, (1956. október 26. - 1956. november 20.) az ideiglenes forradalmi bizottság tagja lehettem, mind Kommunista Párt tag jelölt!
A forradalom ideje alatt tudtam meg az igazságot, hogy a kommunisták és azok hatalma minket csak hazugsággal és becsapással neveltek, az ő módjuk szerint arra az életre, amit ők jónak láttak és vezettek. Ekkor lettem - máról holnapra - kommunista ellenes forradalmár a szabadságért, a békéért, az igazságért, a jobb életért küzdő harcoló!
1956 november közepén, mikor a Kiscsévi Állami Gazdaság, új kommunista vezetőket kapott, jött a kezdő büntetés. Agronómusi feladatomtól papíron megvontak, és még több munkával, mind agronómus, terheltek meg. Gyakornoki fizetésbe soroltak! 1956. december 1 -töl, például havi 3.000 Forint helyet 1.000 Forint lett volna a fizetésem. 1953 - óta családfenetartó voltam (Édesanyám, Öcsém, Hugóm és saját magam!), hogyan tudtam volna a családot eltartani? Mikor baráti köreim megsúgták, hogy politikai okokból le akarnak tartóztatni, és börtönbe csukni, muszáj volt a leggyorsabban cselekednem és az Anyaországot elhagyni. Elhatározásom pillanatok alatt történt és csatlakoztam a hatos csoporthoz. Én elmentem, Hazámat elhagytam, család meg éhezett, ruházkodásra nem is gondolva! Leányváron a Bécsi út 114, most 154- ben, ahol laktunk, a jó kuti vizünk, szeder, birsalma meg megy fák, segítették a kedveseimnek az éhséget csillapítani.
1956. november 20.-án barátnőmmel (Gara Erzsébet), testvérével (Gara László), annak barátaival és az én barátommal (Hajnal László), heten elhagytuk Pilisjászfalut, Leányváron, Dorogon, Győrön keresztül. Győrtől a magyar-osztrák határig gyalog tettük meg az utat, és egy fizetett vezetővel 1956. november 23.-án elértük a szabad Ausztriát. Két heti bécsi tartózkodás után barátommal (Hajnal László), és sok-sok menekülttel vonattal Bocholdba (Németország) a volt régi katonai táborba kerültünk és onnan Duisburgba, ahol 1956. december 22.-én a Mannesmann AG, Hüttenwerk Huckingen-be vasmunkások lettünk, mert németül nem tudtunk. A barátnőm, testvére és a barátai Bécsből Amerikába mentek és az óta sincs velük kapcsolatom.
Európa sok országait jártam, az emigrációban élő magyar honfitársaimnak, a mindig elfelejtő anyahazánk lenyomásának figyelmi felhívásra. Több európai emigráns újságoknál jelentek meg írásaim. Sok ünneplési összejöveteleken mindig megadtam Kecskési Tollas Tibornak és emigráns barátaimnak a segítségem. Münchenben való költözködés után, 1965- ben, tevékenységeimet befejeztem, mert a Magyar Köztársaság kommunista titkos szolgálata, mindig nyomon követett, azonkívül munkám, és a második német házasságon, nagyon lefoglalt.
 |
A magyar kommunista vezetése megbüntetett azzal, hogy csak 13 év után mehettem látogatóba, Magyarországra. A szüleimet, testvéreimet, családomat, rokonaimat, barátaimat csak ez idő után láthattam viszont Magyarországon. Szüleimnek és testvéreimnek, évek után megengedte a Magyar Népköztársaság, hogy Németországban meglátogathassanak. Az összes emigráns politikai tevékenységemet be kellett fejeznem. Ez volt a kikötése a magyar kommunista kormánynak.
1965 óta élek Münchenben, de minden magyar tevékenységből visszavonultam. A müncheni nyomdában néha meglátogattam Kecskési Tollas Tibort. Mivel a munka feladatom megengedte, szoktam találkozni magyar személyekkel, vásárlókkal, és a beszélgetéseknél a magyar kommunista kormány is téma volt. A Müncheni Magyar Katolikus Misszióval Daniel fiúnk születése után 1999-től kerültem kapcsolatba. Daniel ez óta rendszeresen járt a Néptánc csoportba, a Hétvégi Magyar Iskolába és a Cserkészetre. Jelenleg csak a Cserkészcsapatban van tevékenysége, ahol a Cserkésztermékek eladásával is foglalkozott. Látogatója voltam a Széchenyi Körnek és egyéb más magyar rendezvényeknek.
1957 után magyar állampolgárságomat a kommunista kormány felfüggesztette, és 1993-ban az új magyar, demokrata kormány visszaadta. Mivel hosszú éveken keresztül, csalódtam a Hazánk politikáján, és a megtorlásokon, így csak most bátorkodtam, minden tervezés nélkül Magyarországra vissza térni.
Hosszú 55 évi emigráció után, 2011. július 6 - án, véglegesen vissza jöttem szeretett hazámba, Magyarországra, mert itt születtem Budapesten. Nem számolva a 200.000 hazafit, egyedül mentem, egyedül jöttem! Egyenlőre csak a legfontosabbakat hoztam két bőröndbe, vonattal. A komputer gépeknek Münchenben, német szolgáltatóik vannak. Itt a Hazámban különböző Internet termekben végzem feladatom és dolgozok a KUTASI JÓZSEF ANTAL oldal szerkesztésén.
Részvétemmel, gazdagítottam a Magyar Csodaszarvas Egyesület JÓTÉKONYSÁGI ESTJÉT a Magyarság Házában, 2011. október 28. (péntek) 18 órakor, ahol Fővédnök: Schmittné Makray Katalin Asszony - A Magyar Köztársaság elnökének felesége - volt.
Beszélgetésünkben, tájékoztattam a KUTASI JÓZSEF ANTAL oldal feladatát, és kitértem az 55 év távollét utáni Hazámba való végleges visszatérésemre. Nekem az élet legszebb pillanataihoz tartozik, amikor a Magyar Köztársaság Asszonya, örömében átölelt és egy puszival megajándékozott. Köszönöm szépen, és ígérem, hazámat hűen fogom szolgálni.
Máté Imre Kutasi József ? Kucsera János
Magyar Katolikus Misszió Münchnen
Elérhetöségem:
Kutasi József Antal
H - 2081 - Piliscsaba - Klotildliget
Munkácsy Mihály köz 3
Mobil: 0036 70 589 98 83
http://www.jozsef-kutasi.de/Az_eletem_utja_-_Kutasi_Jozsef/az_eletem_utja_-_kutasi_jozsef.htm > kérem kimásolni!
| Honlap |
|---|