Date: 2011. december 19.
Subject: 2011. év huszonnegyedik adventi estéje.
To: Kutasi József Antal
Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonnegyedik adventi estéje.
Alma Redemptoris Mater
http://www.youtube.com/watch?v=nRjcbojR7tg&feature=related
Az Írás szava:
„Amint a föld növényzetet sarjaszt,
és amint a kert veteményt növel,
úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget
minden nemzet előtt.” (Iz 61, 11)
Adventi himnusz:
„Üdvösség napja, Jézusunk,
Ragyogj fel szívünk rejtekén,
Fut már az éj, a föld kerek
Színére új, szebb nap derül.
Adtál kívánatos időt:
Hadd mossa könnyek kútfeje
Tiszta áldozatul szívünk
S gyullassza vidám szeretet.
Jő már a nap, a Te napod,
Hogy minden újra felvirít.
Akkor mi is örvendezünk,
Kiket jobbod jó útra vitt.”
(Sík Sándor ford.)
Mi már a beteljesült várakozásban élünk.
Adventünk napjai ebben telnek.
Várjuk a Gyermek érkezését,
pedig tudjuk, - Ő már eljött a világba.
Várjuk a karácsony lelkének illatát,
mert oda akarunk térdelni a Jászol elé.
Ugyanakkor tudjuk, - kegyelméből, -
mi már be is fogadtuk Őt szívünkbe.
A világ erőszakosan másfelé akarja fordítani szívünket,
lelkünket, figyelmünket, hódolatra induló lépteinket.
Nem könnyű, - minden erőnket össze kell szedni hozzá, -
hogy minden körülmények között csak Jézusra tekintsünk.
Megreszkettet a gondolat:
hány ezer év várakozására válaszolt Isten,
- amikor elküldte Fiát?
Akiben láthatóvá és tapinthatóvá vált az üdvözítő Isten.
Mi pedig, már századok hitének,
- szentek és vértanúk bizonyságára, -
oda térdelhetünk Eléje!
A világ ezt képtelen megérteni.
Van is abban valami feloldhatatlannak tűnő ellentmondás,
hogy ez a Jászolba született,
- majd keresztre feszített Isten, -
teljesítette be várakozásunkat.
Aki ezt fel tudja ismerni, el tudja fogadni,
annak már nem is olyan nagy lépes, meglépni azt,
hogy életének Krisztus legyen a középpontja.
S kívánhat ember ennél többet?
A négy gyertya, világosítsa estéteket!
Szeretettel:
Árpád