Sent: Saturday, July 21, 2012 8:40 PM
To: 'Kutasi József Antal'
Subject: Kérem fogadja szeretettel, lásson kicsit a lelkembe, amelyben talán hason-lelkek vagyunk.
Kedves Kutasi Úr!
leveleiben böngészve azt érzem, hogy verseimmel nem fogom zavarni, hiszen sorsunk, nemzetünk, nemzetünk fiai, értékeink mutatkoznak meg az Ön munkáiban
és foglalkoznak ezekkel a kérdéscsoportokkal, amire én is építem verseimet.
Kérem fogadja szeretettel, lásson kicsit a lelkembe, amelyben talán hason-lelkek vagyunk.
Üdvözlettel:
Magyar Ari
Padlásra üldözött a bánat..
Padlásra üldözött a bánat.
A tanyádon traktorok tövestől tépték
a kollektivizálás „szent nevében”
a gondozott gyümölcsfádat.
A kis rigók még szárnytalan reszkettek a fészken,
mely földre dűlt a kitépett fával.
Nem hallhattad tőlük többé
a boldogító, trillázó madárdalt.
Nem mászhat többé unokád az árnyas ágak közt,
kosárba ropogós cseresznyét szedve ott,
mit minden évben a barátság jeléül
a szomszéd megkapott.
Apád fája, a vén diófa gyökerei égnek állva,
átkot kiáltanak a kollektivizálásra.
Te meg hangtalan, tanúk nélkül,
a padlás gerendája alá állva,
szótlan átkot szórtál a megbomlott világra.
S hogy túlélted, a véletlen dolga volt,
vagy Krisztus elrendelése,
Még élned kell, még harcolnod
a családod érdekében.
De a lelked meghalt,
ott a gerendák alatt,
élve, lélek nélkül,
ránk már a megtört
földi árnyékod maradt.
Helyetted én kiáltom átkomat most,
mert „ki fát öl, embert is ölhet, „
mint láttuk ezerszer ott,
hol a kommunizmus ördögi szelleme élt,
s maga után megannyi gyászt hagyott.
Budapest, 2011.11.11.
Magyar Ari
+36 30 210 2131