2006-2012
2006. szeptember 17.-e egy olyan folyamatnak a kezdetének tartom, amely
mindmáig a 21. századba készülő magyar társadalmat szembesíti a pártpolitika
lényegével, és a pártállami rendszerben megrekedt magyar politikát a
társadalom valódi erejével, törekvéseivel.
1989-et kell ennek a folyamatnak a alapjának tekinteni, amikor is szovjet
birodalmi politikában szocializálódó, kapcsolatrendszereit átmenekítő
hatalmi elit - elnyomva az 1956-os szellemiséget képviselők törekvéseit -
alapvető céljának tekintette azt, hogy a hanyatló szovjet birodalomból
közvetlenül az épülő szociálliberális Európa Unióba "integrálja" magyar
államot.
A folyamat felgyorsítása érdekében az integrációra törekvő kormányok -
részben pénzügyi zsarolásra - a magyar nemzeti érdekek határozott feladták,
kényszerített előnytelen nemzetközi szerződésekkel sújtották a magyar
társadalom egészét, feladták a független pénzügyet, (IMF eladósodás)
hadügyet (NATO) külügyet (EU csatlakozás) és általában a teljes állami
függetlenséget (az EU csatlakozásból következő Lisszaboni Szerződés)
A cserébe ígért modernizáció elmaradt, földjeink parlagon, városaink
leromlóban, lakosságunk elszegényedett, etnikai és szociális feszültségek
gerjednek, gazdasági menekültek tízezrei, zömmel fiatalok menekülnek el
Magyarországról. A lakosság joggal érzi azt hogy becsapták.
Ezt a fajta felülről vezényelt "integráció" elfogadhatatlan volt, és
elfogadhatatlan ma is annak a nemzeti közösségnek, amelyben él még a
trianoni diktátum nemzettestet szétszakító fájdalma, '56 véresen levert
szabadságvágya, '89 reménykedése.
Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy a magyar érzelmű közösségek érdekei
erőszakosan vissza vannak szorítva, a magyar államiságot, a magyar
hagyományokat, kultúrát őrző közösségek negatív megkülönböztetésben
részesülnek, a médiákban politikai címkéket aggatnak rájuk ("fasiszták"
"nacionalisták" "soviniszták") holott valójában csak tiszta magyar
érzelmüket akarták tisztességgel megélni.
Ebbe a társadalmi helyzetbe robbant bele Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi
beszéde.
Ez a politika legfelsőbb szintjéről érkező megnyilatkozás döbbentette rá a
társadalmat arra, hogy milyen gátlástalanul manipulálja politika. Az
elhangzottak nem csak azt bizonyították, hogy a miniszterelnök és pártja
számára nem a magyar nemzet tisztességes képviselete, hanem a hatalom, és az
azzal járó jogosítványok megszerzése a mindenek feletti, hanem az, hogy
semmi sem az, aminek gondoljuk.
Bebizonyosodott, hogy a Gyurcsány Ferenc, és általában a "politikai elit"
által értelmezett felépítendő "modern Magyarország" számukra egyet jelent a
magyar államiság, a magyar nemzettudat, a magyar kultúra végzetes
meggyengítésével.
A szeptember 17-ét követő események ezért nemzetvédő törekvésnek,
közvetlenül a hatalmon lévők számonkérésére és felelősségre vonására
irányult, közvetve a teljes politikai intézményrendszer felülvizsgálatát
követelte.
A kormányváltásra törekvők a váltópárt hatalomra jutásában bíztak, a
rendszerváltásra törekvők a teljes intézményrendszer átalakítását tűzték ki
célul, a politikai pályára készülők egy formálódó politikai tömegbázist
véltek felfedezni, amely segítségével - más retorikával ugyan - de
betagozódhatnak ugyan abba a politikai rendszerbe.
Mindenesetre akkor 2006 szeptember 17-én a nemzeti értékrendben gondolkodó
társadalom szorosan összezárt.
Gyurcsány Ferenc alapjában arogáns, konfrontációt kereső, a feszültséget
tudatosan szító politikája 2006 szeptemberében társadalmi robbanást,
októberben polgárháborús helyzetet idézett elő, amelyet csak a hatalmi
befolyással kényszerített erőszakszervezetek beavatkozásával lehetett
letörni. Az általános felháborodás következményeitől megrettent Gyurcsány
nem elégedett meg ennyivel. Meg akarta törni a nemzeti oldalt, és tudatosan
a magyar történelmi jelképekben mélyen hívő magyar társadalomra támadt.
Miután az ellene tüntetőket törvénytelen eszközökkel kiszoríttatta a
Kossuth-térről, 1956. október 23-a 50. évfordulóján épp úgy lövetett a
tömegre, mint bolsevista elődei, hogy "csak" gumilövedékek és könnygáz
gránáttok repültek az nem rajta múlt.
A körbe kordonozott parlamentet és törvénytelenül "műveleti területté"
nyilvánított Kossuth tér hónapokig hirdette a "demokráciát", a pártpolitika
pedig továbbra is saját céljaira használta a "demokratikus
intézményrendszert" a törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
hármasát.
A jelenleg hatalmon lévő politikai formáció tevékenysége önmagáért beszél, a
feszültség egyre nő, a problémák egyre inkább felerősödnek, és mi nemzetiek
továbbra is a partvonalon kívül vagyunk szorítva. Mára bebizonyosodott, hogy
a valódi változást sürgető nemzeti érdekeket védő tüntetőket (a Kossuth
térieket) egyetlen politikai párt sem támogatja, sőt általánosan a
pártpolitikának nem érdeke a hatalmi ágak nemzeti érdekek szerinti civil
ellenőrzése.
Eltelt hat év, és Gyurcsány Ferenc képmutató módon éppen azon a téren
éhségsztrájkolt, ahol eszme és párttársai 1956-ban halomra gyilkolták a
magyart, ahol Ő maga is sárba tiporta a demokráciát, sőt amelynek még a
földjét is lecseréltette a 2006-os tüntetéseket követően.
Ez jellemzi a magyar pártpolitikát. A képmutatás és a hazugság.
Éppen ezért, nekünk, 2006-osoknak nem ért véget a történelmi szerepünk,
hiszen a valódi változások csak ez után fognak bekövetkezni, Az elmúlt hat
évben felerősödött a technológiai, informatikai forradalom, a világháló
szinte mindenki számára információforrás, a közösségi oldalak határozzák meg
a következő generációk ismeretszerzésének fő vonalát.
A ránk kényszerített globális világrendben kell magyarnak maradnunk, annak
ellenére, hogy a pénzt és a hatalmat kisajátító erők mindent megtesznek ez
ellen.
Minden bajtársamat szívből üdvözölve:
Tatár József
2006-ban a Kossuth téren alakult
Rendszerváltó Fórum főszervezője.