2012. október 4., csütörtök

15.698 - B.Kiss-Tóth László: Bocs. a zavarásért, de utólagos engedelmeddel elküldöm a legújabb 3 versemet.

From: B.Kiss-Tóth László
Sent: Wednesday, October 03, 2012 11:12 PM
To: Kutasi József Antal
Subject: 3 vers

Kedves Jóska Barátom!
Bocs. a zavarásért, de utólagos engedelmeddel elküldöm a legújabb 3 versemet.
Jó egészséget kívánok.
Barátsággal: B.Kiss-Tóth László
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

B.Kiss-Tóth László:

MAJDNEM MINDENHOL

Ahogy' az anya méhéből
a halálraítélt magzat
lelkeket-tépő, néma sikolya 
       sem hallatszik ki,      
úgy e csonka földről néhányunk
    utolsó jajkiáltása sem hallatszik ki(!),    
 ...mert amputálttá lett itt már 
               majdnem mindenhol,             
                 majdnem minden                
   józan paraszti ésszel bíró értelem,
   ránk települt a durvaság,
  a kurvaság
       és a közöny,   
      amiben nincsen semmi
   emberi, családi, nemzeti érzelem...

  Sé, 2012. 09. 26-27.

B.Kiss-Tóth László:

Ó, jaj a lelkem!

Ó, jaj, a lelkem, a lelkem!
Talán, átkok ülnek rajtam
vagy démon nyomja a mellem?
Mint egy tátongó szakadék
vagy egy feneketlen verem,
ami kong az ürességtől,
(a  déli harangszó helyett,)
ma akkora üresség kondult meg bennem(!)...

Sé, 2012.09.30.
B.Kiss-Tóth László:

 Az(ok)on a (vége)láthatatlan sí(ro)kon...

Az(ok)on a (vége)láthatatlan sí(ro)kon,
ahol errodált, korrodált, kiürült lett 
a  végtelenné vált egykori terem, 
ahol már egyetlen fa sem nő(!), fű sem zöldül(!) 
...és virág sem virít(!) ...és gyümölcs sem terem(!),
lassan a megbecs(telen)ült nevemet 
a verseim elé már leírni sem merem!
Vegetál csak a porhüvelyem, köröttem
üresség, alattam tátongó verem,
...szinte  élettelenné vált az életterem!
Véget ért a Kezdet vagy kezdődik a Vég(?),
fojtogat a hiány, szűkös lett a Lét(?):
64 év kínjait újra megismerem(?)...
*
Vajon dörgedelmes hangján, onnan föntről
miért szólt rám bosszúsan Jahve, az Úr(?):

- "Mondottam: szittya Emberfia, gój,
Te mindég csak küzdjél(!) és bízva bízzál!
... mégis a (ki)választottaimra
(ellenemre!) többször is rosszul szóltál,
mikor saját hited' többre hitted(!)...
...de mit ér az eszméd és öntudatod,
ha mindég csak azt tapasztalhatod,
hogy nektek e Honban babér nem terem?"

Sé. 2012.10.01-03.