* www.nemzetihirhalo.hu *************
Svájc mozgósítja a haderejét "eurómenekültektől" tartva
2012.10.18. 20:01 idokjelei.hu - NemzetHír
Civilek zavargásától és az eurótagállamokból érkező menekülthullámoktól tartva felkészül Svájc hadserege.
Bár Svájc méretét s lakosságának lélekszámát nézve nem nagy ország, de haderejét, hadseregének létszámát tekintve más nagyhatalmi ország lakosságához viszonyított arányában meghaladja még még az USA-ét is. Az elmúlt hónapban mintegy kétezer tartalékos katona bevonásával tartottak hadgyakorlatot. A svájciak képesek azonnal egy 200.000 főből álló kiképzett haderő felállítására, mely a svájci népesség számához viszonyítva Európában jelenleg a legnagyobb. A mostani csak egyharmada a húsz évvel ezelőtti állománynak, mert Svájc is csökkentette hadserege létszámát a szovjet blokk szétesését követően. Svájcban minden férfi kötelező katonai kékipzést kap, így akár 1milliós létszámú haderőt is képes felállítani. Bár ezt a jelenlegi aktív és készenléti ill. tartalékos állományt Eu-s nyomásra majdnem sikerült szétzüllesztetni, de remélhetőleg idejében észheztértek és lefújják a népszavazát a kötelező katonai szolgálatról.
A szeptemberben tartott Stabilo Due kódnevű svájci hadgyakorlat főtémája az EU bizonytalanság eluralkodásának kezelése volt. Ueli Maurer, svájci védelmi miniszter visszafogott nyilatkozatokat tett az európai válság eldurvulásáról. "Nem kizárt, hogy a pénzügyi válság következményei Svájcban tüntetésekhez és erőszakhoz vezetnek" - közölte a svájci védelmi minisztérium szóvivője a CNBC-nek, hozzátéve: "A hadseregnek készen kell állnia, amikor a rendőrség ilyen esetekben segítséget kér." "Nem tudom kizárni, hogy az elkövetkezendő években szükségünk lehet a hadseregre"
Kantonok karakán katonái
A svájciak közhellyé csontosodott imázsához (a napjainkra már teljességgel nemzetközivé silányult lila tehénen, meg azon a fogrohasztó másik csokoládén kívül) a banktitok és a kiváló minőségű órák, esetleg az olvasztott sajt (katonailag eléggé hervasztó) fogalma kapcsolódik; a helvét államszövetség képéhez (már ha eltekintünk a svájci bicskától) különleges katonai erényeket valahogy nem társítunk. Kevesen tudják (és addig jó nekik), hogy Európa közepén, az Alpok völgyeiben földrészünk talán legmilitarizáltabb nemzete él.
Az opera (és a magyar kártya) rajongói persze eddig is hallottak Tell Vilmosról, akinek - hozzánk, magyarokhoz hasonlóan - úgy hétszáz évvel ezelőtt ugyancsak azokkal a furcsa homlokrajzolatú Habsburgokkal gyűlt meg a baja, a Svájci Gárda színpompás díszegyenruhája pedig számos vatikáni zarándoklat vagy turistaút során készült fotón felbukkan. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk a svájciakat egy pacifista mintatársadalomnak elkönyvelni. Ha ezt tesszük, óriásit hibázunk - persze nem először és nem utoljára.
A svájciak - a nagyszerű magyar film betétdalával és fő mondanivalójával ellentétben - idestova kétszáz éve azon iparkodnak, hogy bebizonyítsák: egyedül is megy, méghozzá köszi szépen, egészen jól. Utoljára egy bizonyos Bonaparte nevű, francia császár foglalkozású korzikai próbálta kívülről, és a saját elképzelései szerint igazgatni a kantonok politikai és társadalmi életét, mérsékelt (és rövid életű) sikerrel. 1815-ben a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus résztvevői aláírják a Svájc örökös semlegességéről szóló cikkelyt, amelyet (az európai nagypolitikától elég szokatlan módon) az elmúlt közel két évszázadban senki sem kérdőjelezett meg.
Legalábbis komolyan vehető módon nem tette; persze mindkét világháborúban (és mindkét oldalon) fel-felmerültek kósza bekebelezési és elfoglalási ötletek, de a józan ész (valamint a svájci területvédelmi erők eltökéltsége, továbbá a nem kifejezetten lerohanás elősegítésére termett domborzat) végül diadalmaskodott: a konföderációt (megbízható pénzintézeteivel, dús füvű legelőivel és müzlis reggelijével egyetemben) békében hagyták. A két világháború között és a második alatt a kémek hírszerzők, továbbá a felfedésükre specializálódott elhárítók kedvenc terepe volt, na meg a napidíj sem lehetett alacsony; 1930 és 1944 között Bern, Zürich vagy Genf szerintem egyenként is több államtitkot látott, mint Washington, Berlin és London összesen, hogy az érte (mármint az államtitkokért) fizetett, általában aranyban, esetleg drágakövekben kiegyenlített árról végképp ne is beszéljünk
A semlegességnek nagyon komoly ára van - erről az alapigazságról a svájciak tudnának igazán mesélni, ha szófosó népek lennének. De nem azok, úgyhogy megtesszük helyettük mi. Az alpesi köztársaságban minden férfi állampolgár a 17. születésnapján kap egy udvarias hangú tájékoztató levelet, amelyben részletesen felvilágosítják arról, hogy az elkövetkezendő években hogyan kell fegyveresen szolgálnia a hazáját.
18-19 éves korában részt vesz a kötelező sorozáson, majd ezt követően (32 éves koráig) minden évben pár hetet a lakóhelyéhez közeli egyik laktanyában fog eltölteni, ahol megkapja a szükséges katonai kiképzést, és ellátják a (máskülönben világszínvonalú) helvét haditechnikával és a négyfunkciós alapbicskával (ez utóbbi 122 éve a katonai felszerelés része a konföderációban!).
A sorállománynak összesen 260 napot kell leszolgálnia, ami a négy és fél hónapos alapkiképzést követő tíz éven belül még hét alkalommal egy-egy három hetes összevonást jelent lövészetekkel, menetgyakorlattal, hajnali jódlizással. Az előmeneteli rendszer roppant gondosan felépített (már-már svájci precizitásúnak is mondhatnánk); az ambíciózusabb, militaristább rekrutából pár év alatt főtörzs vagy akár hadnagy is lehet, ami legalább olyan jól mutat a szakmai önéletrajzokban, mint a zürichi egyetemen megszerzett MBA-diploma. (...)