Veled együtt fény száll fel,
az ég és föld közt megállt,
Még egyszer visszanézned kell,
Itt maradt a barát és család.
Rendet, s csendet hagytál itt,
Csak a megszakadt szívek zaját,
Hiába keresünk bent s kint
A föld mélyen magába zárt.
Néha néha még visszatérsz,
Az este rejtő leple alatt,
Ha ránk tör a félsz,
Te megmutatod magad.
Nyugalom telepszik a szívre,
A szél a neved suttogja,
Ránk mosolyogsz újra végre,
S emlékszünk a szép napokra.
